Rave buli rutinból – Ilyen volt a Sextile a Dürer Kertben

A Los Angeles-i Sextile nem először járt nálunk, de ahogy a lemezeik, úgy a koncertjeik is mindig mást adnak. Az aktuális fellépésre a Dürer kistermében került sor az eddigi talán legmegosztóbb lemezükkel, mi pedig megnéztük, mit hoznak ki élőben a korábbiaknál is ravebulisabb irányba forduló anyagból.

A Sextile lételeme a folyamatos változás: a 2015 óta aktív zenekar az első két lemezt uraló zakatoló, zajos post-punk után a 2018-as 3 EP-n kezdett jobban az EBM-s hatásokkal kevert synth-punk felé fordulni, majd innen haladtak még tovább az elektronika felé, és a hosszabb szünet után kihozott, 2023-as Push már egy, a kiindulóponthoz képest egészen más zenei világot mutatott. Az itt-ott még mindig visszaköszönő EBM-hatások mellett itt már egyre inkább a punkos energiával nyakon öntött, csapatósabb elektronikus tánczenék kerültek előtérbe (de óriási szórással: akadt itt minden, acid, techno, drum'n'bass, sőt még egy kis big beat is). A Push 2023 egyik legerősebb lemeze volt, a csapat tavalyi hazai fellépése pedig 2024 egyik legerősebb koncertje, ami inkább hasonlított egy elvetemült rave partyra.

POST-PUNK RAVE PARTY – ILYEN VOLT A SEXTILE TAVALY A TURBINÁBAN

Az idén májusban kijött új album, a yes, please. viszont amellett, hogy következetesen vitte tovább a Push vonalát, mégsem ütött akkorát. A felszínen ez is erőteljes, ravebulis party-alapanyagnak tűnt, de a dalok egyszerűen nem szóltak akkorát, még a videós számok közt is akadt egy-két kifejezetten gyenge darab, és bár voltak erősebb pillanatok is, egyszerűen hiányzott a Push vagy a 3 változatossága és kiszámíthatatlansága. És a koncert is kb. ugyanezt hozta. Az újabb anyagokra koncentráló szettet pakoltak össze, az utóbbi két lemez mellett csak a 3 EP-ig visszanyúlva (onnan a klasszikus Disco mellett még a Hazing került elő), és bár a szépen megtelt Dürer kisteremben nagyon gyorsan beindult a party, valahogy mégsem volt olyan átütő az élmény, mint a tavalyi turbinás őrület. Élőben is a régebbi dalok működtek igazán, pár olyan kivételt leszámítva, mint az új lemez egyik meglepetése, a többi számtól eléggé elütő, lassabb, bólogatós Penny Rose.

És mintha a csapat sem lett volna igazán formában. A Sextile gerincét alkotó Brady Keehn + Melissa Scaduto páros közt úgy tűnt, mintha valami fesztültség lenne, az éppen aktuális harmadik session tag pedig (aki most az előző turnéval ellentétben nem egy gitáros-szintis, hanem egy dobos volt) korrektül letolta a koncertet, de amúgy, mintha ott sem lett volna, a többiek se nagyon szenteltek neki figyelmet. Kicsit rutinból lenyomottnak tűnt az egész show (persze lehet csak a turnés fáradtság ütött be náluk), és bár így is nagyon korrekt bulit hoztak össze (amihez passzoló felvezetés volt a hazai Man + Machine eklektikus techno szettje), de ha össze kellene vetni a tavalyival vagy akár a 2018-as, még a régi Dürer kistermében lenyomott koncertjükkel, akkor egyértelműen ez kapná a dobogó harmadik helyét.

Szöveg + képek: Frank Olivér (infinitebeat.hu)

Man + Machine

Sextile