A Pulp huszonhárom évnyi kihagyás után megjelent új lemezén szó sincs mezei nosztalgiáról, jegyeladásokat olajozó alibizésről vagy fáradt önismétlésről. Ez a kritika először a Recorder magazin 125. számában jelent meg.
Nagyon megy mostanában a kilencvenes évek nosztalgiája, amitől nem függetlenül az évtized meghatározó (vagy azóta elfeledett) zenekarai másodvirágzásukat élik. A britpop ebből a szempontból különösen érdekes, hiszen a négy alappillér közül kettő (Blur, Suede) nagyobb szünetekkel ugyan, de azóta is folyamatosan szállítja a többségében jó lemezeket, a másik kettő (Oasis, Pulp) meg épp mostanában állt újra össze koncertezni.
A karizmatikus kultikon Jarvis Cocker sheffieldi zenekara most ráadásul új albummal is jelentkezett, ami így bő huszonhárom év kihagyás után éppen azzal lep meg, hogy mennyire olyan, mintha mondjuk a csúcsidőszakban, közvetlenül a legendás Different Class után jött volna ki. A Pulp persze mindig is abban különbözött a mezőnytől, hogy folyamatosan és borzasztó szellemesen reflektált saját magára, nem riadva vissza némi egészséges öniróniától sem.
Cocker méltán legendás, gyakran irodalmi igényű dalszövegei (tessék egyszer zene nélkül elolvasni a Common People-t!) mellett a szándékoltan prolidiszkós hangzásuk és teátrális, túlzó gesztusokkal megszórt megjelenésük is azért imponálóan vagány, mert görbe tükröt tart a szögegyenes vagányságnak. Cocker úgy lesz egy popsztár paródiája, hogy összekacsint velünk, avagy amikor az okos hülyéskedik, az képes magával ragadni.
A most megjelent More is ezért lenyűgöző anyag, mert pontosan ott és úgy folytatja ezt a fajta intellektuálisan is izgalmas, de alapvetően rendkívül szórakoztató játékot, ahol az ezredfordulón abbahagyták. A Pulp a lehető legjobb módszert választotta a visszatérésre, egyszerűen jó dalokat írt és ezeket a saját markáns stílusában prezentálja. Azon pedig nem fog az idő, akármelyik évtizedet is dobja fel épp a gyorsan tovább sodródó retró divathullám.
Előadó: Pulp
Cím: More
Kiadó: Rough Trade
Megjelenés: 2025. június 6.
Műfaj: szellemes britpop
Kulcsdal: Spike Island
9/10
Huber Zoltán