Sok hűhó, kevés hűha. Miley Cyrus: Something Beautiful (lemezkritika)

Miley Cyrus kilencedik lemezével a popzene csúcsainak meghódítására vállalkozott. De sikerült? Ez a kritika először a Recorder magazin 125. számában jelent meg.

Elég durva belegondolni, hogy Miley Cyrus első albuma tizennyolc éve jelent meg, miközben az egykori gyerekszínészből lett popikon még mindig csak harminckét éves. Ilyen iszonyú tempó mellett nem csoda, ha kilencedik lemezével nem kisebb dologra, mint a popzene csúcsainak meghódítására és amolyan korszakos művészi kinyilatkoztatásra vállalkozott.

A cél egy epikus konceptalbum volt, seregnyi menő indie-kedvenc közreműködővel, vagány vizuális körítéssel, musicalverzióval és kötelező műfaji kalandozásokkal, olyan nagyon futó témák köré tekerve, mint az önkifejezés, a gyógyulás, a pusztító káoszban megtalált szépség.

Ambícióban tehát nem volt hiány és az összehúzott hatások is izgalmasak a retró sci-fi filmzenéktől Morriconén és jazzen át a pinkfloydos pszichedeliáig. Egyedül a mélység hiányzik néhol a dalokból, meg úgy általában a tényleges koncepció, a remek ötleteket így gyakran álmosítóan generikus vagy egyenesen közhelyes megoldások váltják. Így pedig nem lehet korszakos mesterművet letenni az asztalra, de hát az ilyesmire még bőven van ideje a művésznőnek.

Előadó: Miley Cyrus

Cím: Something Beautiful

Kiadó: Columbia

Megjelenés: 2025. május 30.

Műfaj: dívás pop

Kulcsdal: Easy Lover

7/10

Huber Zoltán