„Lazítani, öreg harcos, próbálj meg lazítani” – Ilyen volt Beton.Hofi visszatérése a Budapest Parkban

Egy év pihenő után lépett fel újra Beton.Hofi, aki nem kerekített nagy feneket a visszatérésnek, egyszerűen csak adott két jó koncertet a teltházas Budapest Parkban.

Nehéz időszakon van túl Beton.Hofi, aki több helyen is beszélt arról mostanában, hogy a mixtape-trilógiáját lezáró, súlyosabb és komorabb 0 készítése során mélypontra került. Utána lenyomta még élete első arénakoncertjét az MVM Dome-ban, és a nyári szezont is egy nagyszínpados-cigányzenekaros fellépéssel a Szigeten, de az őszi Park-bulit már kénytelen volt lemondani fizikai-lelki kimerülése miatt. Nincs egyedül ezzel a fiatal popgenerációban: a sokszor felfoghatatlanul gyors sikerek után Azahriah és Krúbi is egyéves alkotói pihenőt tart(ott), hogy újratöltődjenek, feldolgozzák a rengeteg élményt, impulzust, és kitalálják, merrefelé lehet továbbvinni a zenéjüket.

A 0 2024 LEGJOBB MAGYAR LEMEZEI KÖZÖTT A RECORDEREN

„A 0 vezetett ahhoz a sötét alagúthoz, amin át kellett mennem, de tudat alatt készítettem magam erre, és a cím is azért volt 0, mert akkor már veszettül kerestem valamiféle megváltást, vagy origót, hogy töröljünk le mindent, és hadd írhassak egy tiszta papírra” – mondta Hofi a Propaganda adásában, ahol azt is elárulta, hogy a 0 írása során annyit foglalkozott a halállal, az elmúlással, hogy „az lelkileg is megrángatta”.

„Egy olyan negatív spirálba kerültem a tavalyi év elejére, amikor realizáltam, hogy annyira lent vagyok és annyira sötéten látok mindent, hogy rettegtem attól, hogy elvesztegettem a bennem levő potenciált, és elveszítem azt az imádnivaló játékot, hogy amit írok, azt meghallgatják, és vissza is jön a pingpong-labda. Nem bírtam feldolgozni, hogy ez az ajándék megvan, és elveszíthetem. És abban a pillanatban, hogy elkezdtem azon gondolkodni, hogy elveszíthetem, technikailag el is veszítettem. Az elmúlt egy év arról szólt, hogy visszaépítsem a saját önbizalmamat, és ezekből a tévképzeteimből rehabilitálódjak, és ha hallok ilyet a fejemben, akkor legyenek olyan válaszaim rá, amik nem bántalmazóak. Belül nagyon bántalmazóan beszéltem magammal, és ez nem jó, mert amikor be vagy kergetve a sarokba, az kifelé is kijön.”

„EMELT FŐVEL AKAROK VISSZATEKINTENI” – INTERJÚNK BETON.HOFIVAL

Az már az új dalokból is látszott (Be vagyok zárva, Pokol), hogy Hofi alkotói energiái feltöltődtek, és a két Park-bulin is azt nézhettük végig, hogy Ádiba visszaköltözi az élet. Csütörtökön az öröm látszott rajta és a meghatottság, hogy újra színpadon állhat, a végére pedig már egy spontán pillanat is belefért, amikor visszafordult a ráadás utolsó száma után, mert eszébe jutott, hogy aznap a Plasztik poharakat is el akarta nyomni – és elnyomta a capella. A péntek pedig már tényleg a viccelődős, felszabadult lazaságé volt, amit azzal koronázott meg, hogy a legvégén eljátszotta névadója, Hofi Géza slágerét, a Próbálj meg lazítanit a koncerteket felvezető bárzongoristával, Fűzy Gáborral, és hozzáköltött egy vígan szomorú, dallamos rapverzét. „Élőben láttam a Zachert a toxikológián 17 esztendősen / Nem volt nálam zsebkendő, szégyelltem magam meglehetősen / [...] nem csinál nevet egy fecskendő sem, aztán csak együtt nézzük a plafont, ketten bölcsen”

Újjászületés volt tehát ez a két koncert, de olyan, aminek Beton.Hofi szimpatikusan kis feneket kerített. Az volt a koncepció, hogy nincs koncepció (a korábbiakkal ellentétben címet se kaptak a bulik), csak annyi, hogy játsszuk el a legjobb Hofi-számok többségét, szórjunk bele pár régi kedvencet (Anakonda az erdélyi span Realisztikkel) és meglepetést (Frida Kahlo Fekete Giorgióval), és élvezzük újra a koncertezést. A fellépésnek ugyan a korhangulatot telibe találó Be vagyok zárva adott egy markáns vizuális körítést a trikolór fényekkel és vörös-zöld piróval, de nem volt olyan vizuális tobzódás, mint Dzsúdló legutóbbi nagykoncertjén, aki építkezési területté alakította a Park színpadát. Az első este úgy indult, hogy a színpadra kifeszített szögesdrótot átvágták harapófogóval, és a lyukon berobbant Hofi, és elnyomta a Be vagyok zárvát: top dal, és „olyan benyitás, hogy az sakk-matt”.

ÖTPONTOS SZÍVREPESZTŐ TECHNIKÁK. KRITIKÁNK A 0-RÓL.

A setlist felépítése is jobb volt, mint az MVM Dome-ban, chillesre hangszerelt régi dalok alapozták meg a hangulatot (Dohánybolt, Pop, Powerbank 2 stb.), amikhez később érkeztek a 0 befordult slágerei. Kellett az az egy év a hármas lemeznek, jobban beértek a számok a hallgatókban és Ádi zenekarában is, ami a Dome ráadásában állt össze jazzarcokkal (Gyányi Marcell, Nagy Emma) kiegészülve, és most érződött igazán, hogy összerázódtak, és letisztultak a hangszerelések. Voltak jó zenei pillanatok: Dom Beats szaxofonszólója a Holnap megállnak az órákban, Pándi vad dobolása (minden számban), a Tesi zúzása nyúzatós gitárszólóval, vagy a Margarétában a lépcsőre leülő Kovács Gerrison síró bluesgitárja.

A setlist nagyjából azonos volt a két estén, de azért variáltak rajtuk: pl. Frida Kahlo az első napon, Holnap gyurissal a másodikon, és a pénteki koncertet (amit elsőként jelentettek be) azzal is különlegessé akarta tenni Ádi a Hofi Géza-szám mellett, hogy élő klippremiert tartott a hétfőn megjelenő Angyaloknak. Az is jól látszott, hogy beleéléstől függően mennyire más tud lenni egy szám: a Be vagyok zárva, ami elemi erővel indította az első napot, a másodikon, amikor Hofi egy mikrofonra szerelt kamerával live videót forgatott hozzá, nem volt annyira átütő, az élőben még alig játszott Pokol viszont péntekre ért be igazán, amikor a vérvörös fényben Ádi teljes beleéléssel, dühösen köpte a sorokat, a basszus pedig kiverte a Park oldalát.

Az MVM Dome-ban Hofi a sportmúltját megidézve focipályát csinált a körszínpadból, mégis a Parkban lehetett igazán érezni, hogy hazai pályán van. A Dome-ban a lemezbemutató és a nagyságrend (arénakoncert) miatt is nagyobb lehetett rajta a nyomás, és hát nem is szólt jól az a buli (ahogy egyik körszínpados koncert se ott), itt viszont görcsmentesen mutathatta meg a jó formáját. Még biztos nem a legjobbat, mert az újjászületés erről is szól: a java még csak most következik.

Kósa Zsolt fotói az első estéről.