„Csak játszanak, és véletlenül csodálatos lesz” – Pénteken CocoRosie a Zene Házában!

Operás hiphopot, fura folkot és fülbemászó popzenét hoz az egyedülálló nővérduó június 20-án a Magyar Zene Házába.

Az amerikai Casady-nővéreknek nemcsak a zenéje, hanem az élettörténete is rendhagyó. Bianca (Coco) és Sierra (Rosie) szabadszellemű szülők gyerekeiként nőttek fel: édesanyjuk énekesnő, Waldorf-tanár és spirituális gyógyító volt, aki válása után évente más államba költöztette őket New Age-guru partnerével. Gyerekkorukat többnyire az iskolán kívül, sokszor nomád állapotok között töltötték, nyáron például az indián sámánok nyomában járó apjukkal fedezték fel a rezervátumokat a félig cseroki lányok. Ez a totális szabadság pedig amennyire nyomasztó volt gyerekként, annyira inspiráló lett nekik később zenészként.

A CocoRosie 2004-ben.

A testvérpár kiskamasz korában szakadt szét, miután Sierrát a suli mellett otthonról is kirúgták, a lányok pedig tíz évvel később, Párizsban találkoztak újra, ahol Bianca először hallotta énekelni nővérét, és rögtön beleszeretett klasszikusan képzett operaénekes-hangjába. Párizsi lakásukban kezdtek el zenélni gyerekjátékokon és furcsa hangszereken a saját szórakoztatásukra, a fürdőszobában felvett, csupán a baráti körnek szánt első lemezük, a La Maison de Mon Rêve pedig valahogy a Touch and Go kiadó kezébe került, akik azonnal leszerződtették a szokatlan duót.

A CocoRosie-t hamar a furafolk színtér legizgalmasabb hangjai között kezdték el emlegetni, és korai, kuplés-kabarés, operás-hiphopos barkácspopdalaikban tényleg volt valami bájos furaság. Bianca a rap, Sierra az operahatásokat hozta a zenébe, ami az avantgárd kísérletezés és a fülbemászó dallamok néha egészen bizarr keresztmetszetében mozgott, és olyan volt, mintha Björk énekelné valami régi, bájos és baljós kabarédalt egy alternatív univerzumból. Zenéjüket később pszichedelikus és eletronikus irányokba is elvitték, idővel pedig bólogatós artpoppá finomították a lányok, akik a 2010-es évektől kezdve sokat dolgoztak a világhírű amerikai avantgárd színházrendezővel, Robert Wilsonnal is.

A nővérek szerint azért is ennyire játékos a zenéjük, mert annak idején nem volt lehetőségük gyereknek lenni, így felnőve a zenében élik ki mindent mindennel összekeverő, határokat nem ismerő gyermeki énjüket. „Nagyon szeretem az ennyire eklektikus zenét: hárfa, gépdob, egy operaénekes, beatbox, meg még, gondolom, rengeteg layer, amit nem ismerek fel. Felkavaró ez a káoszharmónia: epikus és ironikus egyszerre. Vicces és szomorú. Imádom, hogy ezek a lányok nem veszik olyan komolyan. Vagy nagyon komolyan veszik, de olyan könnyeden csinálják, hogy én elhiszem nekik, hogy igazából csak játszanak, és véletlenül csodálatos lesz” – mondta Szilágyi Fanni rendező interjúnkban a CocoRosie zenéjéről.

AZ ELSŐ MAGYAR NYELVŰ COCOROSIE-INTERJÚT A RECORDER KÉSZÍTETTE MÉG 2010-BEN

A CocoRosie egyidőben sokat járt Magyarországra, játszottak a Trafóban, a Gödörben és a Millenárison is. A Zene Házába 12 év után, a tavasszal kijött új lemezükkel, a Little Death Wishes-zel érkeznek, amin édesanyjuk és nagymamájuk tragikus történetét mesélik újra szeretettel. Az albumot egy vonósnégyessel turnéztató CocoRosie előtt a fiatal, argentin Maia Kalwill játszik, aki úgy keveri a hiphopot indiepoppal, hogy arra Lana Del Rey és a Tame Impala is hatott.

CocoRosie
Előzenekar: Maia Kalwill
Helyszín: Magyar Zene Háza
Időpont: 2025. június 20. (szombat) 20.00-21.30
Belépő: 2500 Ft
Jegyvásárlás. Facebook-esemény. További infók.

nyitókép: Ginger Dunnill