Sötét népdalfeldolgozások szabad zenében – Itt a DUNYHA első live sessionje az AQB pincéjéből

Nemzetközi felállásban, doom metalos, dark ambientes elborulásokkal és szabad improvizációkkal játszik erdélyi népdalokat a DUNYHA, amit Kisgyörgy Ilka énekes hívott életre. Első live sessionjük most a Recorderen debütál.

A DUNYHA egyedi hangzásával egyszerre idézi meg a népzene gyökereit és helyezi azt kortárs, kísérleti kontextusba a kollektív szabad improvizáció, a doom metal és a dark ambient elemeivel. A zenekar koncepciójában hangsúlyos szerepet kapnak az „érintetlen fülek” – olyan zenészek, akik a hagyományon kívülről érkeznek, így új nézőpontból tudnak kapcsolódni a zenei anyaghoz.

A projekt célja nem a hagyomány felülírása vagy megkérdőjelezése, hanem a népdalok lélektanának intenzívebb bemutatása. Nevüket a magyar népnyelvben ismert, archaikus, a kollektív tudatunkba mélyen beépült szó ihlette: dunyha. Ez a vastag takaró egyszerre jelent meleget és védelmet, de sűrűsége révén akár elnehezedő, fullasztó érzetet is kelthet. Egyszerre puha és fojtogató – ahogyan a népdalok is: vigaszt nyújtanak, mégis mélyen fájdalmasak; gyönyörűek, ugyanakkor súlyos terheket hordoznak.

A DUNYHA először márciusban lépett fel a JazzaJ ZZZ sorozatában, Kisgyörgy Ilka kurátori programjának keretében az Aurórában, de játszottak az Inverted Spectrum Records által szervezett Abnormális Zenék Fesztiválján is nemrég a Gólyában. A Recorderen debütáló live session videó az első közös felvételük. Legközelebb szeptember 20-án zenélnek a Gólyában, lentebb pedig Ilka mesél arról, hogyan állt össze a DUNYHA sajátos hangzása és nemzetközi felállása, amelyben a hazai szabadzenés színtér több ismert arca, köztük a dobos-brácsás Porteleki Áron is játszik.

„KIEMELI A BÚSKOMORSÁGOT, AMI EZEKBEN A DALOKBAN REJLIK”

„Hosszú ideig tartózkodtam attól, hogy énekesként népdalokat adjak elő. Ennek hátterében egy belső feszültség állt, hiszen itthon a népzene egy komoly oktatási rendszerbe van beépülve, amely köré egy meghatározott előadásmód és stílus társul. Ez egy rendkívül elmélyült szakmai közeg, összetett zenei tudással és technikai felkészültséggel. Én előadóként nem tudtam ilyen keretek között kapcsolódni a népzenéhez, ezért más utat kerestem megszólaltatására. Mezőségről, pontosabban Buza és Magyarszovát településekről válogattam dalokat a projektbe, törekedve az autentikus hangzásra, tanulmányozva az adatközlők felvételeit, ezzel egyidőben előadásmódomba beépítve az improvizációt és kiterjesztett énektechnikákat.

DUNYHA. Fotó: Scholtz Kristóf. Edit: Chris Allan.

A DUNYHA formációban találkozik mindaz a zenei világ, amely hosszú ideje foglalkoztat: a hagyományos zene és a szabad improvizációra épülő kísérleti megközelítés. Előadóként régóta keresem annak a lehetőségét, hogyan hogyan lehet e két, látszólag távoli irányzatot összeegyeztetni – a DUNYHA ennek a keresésnek a lenyomata. A műsor alapját népdalok képezik olyan zenei rétegekkel kiegészülve, amelyek nemcsak formai, hanem ideológiai szinten is összetettek. Például egy természetellenes, 29/8-os ritmikai struktúra egyfajta külső kényszert idéz – hasonlóan a katonai besorolásokhoz –, amely ellen maga a zene és szöveg lázad.

A koncepció középpontjában a népdalok érzelmi világa áll. Ezek a dalszövegek mélyen hordozzák elődeink érzéseit, fájdalmait, és segítenek megérteni az örökségünket, egészen a paraszti generációkig visszanyúlva. Gondosan ápolt népzenei hagyatékunk visszatérő témái az engedelmesség, a vágyak elfojtása, a tiltott szerelem, a halálfélelem vagy épp halálvágy, a háborúk megrázó emlékei. A DUNYHA sötét, kísérleti zenei közege még inkább kiemeli azt a búskomorságot, amely ezekben a dalokban rejlik – ezáltal még mélyebben kapcsolódhatunk hozzájuk.

Porteleki Áron

Fontos volt számomra, hogy miközben elrugaszkodunk a hagyományos hangzástól, legyen egy hangszer, amely a népdalok eredeti minőségét hordozza. Ezt az elképzelést Porteleki Áron dobolása testesíti meg a projektben, aki népzenész hátterének köszönhetően egyszerre hoz autentikus elemeket és alternatív zenei hatásokat, mint a punk vagy a metal. Ő egyidejüleg képes megőrizni és átlépni a hagyomány kereteit, és előadói megközelítésében megjelenik a mezőségi vonósok sűrűsége és gondolatisága.

Deni Omeragić makedón basszusgitárost először a Svetlostban hallottam, és lenyűgözött, hogy hangszerével, mint szólista és mint zenekarvezető van jelen. Az volt az ötletem, hogy az ő játékmodja váltsa ki a hagyományos prímás szerepét. A DUNYHA felállásában ő az, aki az énekkel együtt vezeti a fő dallamokat, miközben ritmikailag is összefogja az egészet, emellett segít az anyagot egy struktúrába fogni és az improvizatív folyamatokat levezényelni.

Deni Omeragić

A DUNYHA hangzásában kulcsszerepet játszik a két különleges fúvós hangszeres is. Christopher Robin Cox kaliforniai származású harsonás, aki Budapesten él és aktívan részt vesz a szabad improvizációs közegben. Az Alakváltó Együttesben hallottam először, és azonnal megfogott az a sötét, elborult hangzás, amit a hangszerével létrehoz – ez pontosan illeszkedik ahhoz az atmoszférához, amit a DUNYHA felállásában szerettem volna megszólaltatni. Izgalmas számomra, ahogyan előadásmódjában az effekteket és kiterjesztett játéktechnikákat alkalmazza.

A litván-ausztrál származású fúvóst, David Karlát már régóta ismerem a budapesti improvizatív színtérről, de a közös munkára végül a Hydraulic című szólóanyaga inspirált. David a fúvós hangszereit gyakran elektronikai vezérlőként használja, és olyan ambient hangzást hoz létre, amely tovább mélyíti a formációra jellemző elborult, sötét hangulatot. Különösen fontos számomra az a zenei kommunikáció, ami közte és Christoper között működik – de tulajdonképpen az egész zenekarra jellemző ez az érzékeny, egymásra hangolt párbeszéd. Így együtt egy rétegzett, finoman felépített hangképet alkotunk.

David Karla

A felvétel az AQB Minesban lett rögzítve, a helyszínválasztásban Porteleki Áron volt az ötletgazda, mint az AQB Project Space alkotói közösség tagja, aki stúdiót is bérel ott. A különleges akusztikájú, nagy belmagasságú tér vizuálisan is harmonizál a DUNYHA koncepciójával, hiszen merőben eltér a népzenéhez manapság társított hagyományos színpadképektől. A formáció hangzása erősen helyszínfüggő, és éppen ez adja a projekt egyik különlegességét: az effektek használata – vagy éppen tudatos mellőzése – mindig az adott tér akusztikai adottságaihoz igazodik. Az AQB pincéjében a basszust leszámítva például egy unplugged megközelítést alkalmaztunk.

A videófelvételhez Heidrich Rolandot és Chris Allant hívtuk, akikkel korábban a Budapest Ritmo Filmnapokra készült, magyarnóta-tematikájú Nefelejcs című rövidfilmben dolgoztam együtt. Ott Roland hangmérnökként, Chris pedig asszisztensként vett részt a zenei felvételben, melynek fotódokumentációját is ő készítette. Időközben jobban megismertem Chris fotós munkáit és Roland zenész tevékenységét is, és az is kiderült számomra, hogy mindketten szorosan kötődnek a szabad improvizációs közeghez, és gyakran működnek közre zenés filmforgatásokban is. A videóanyagot Chris Allan, Heidrich Roland és Scholtz Kristóf rögzítették. A hangfelvételért és az utómunkálatokért Roland felelt – így állt össze a projekt vizuális és hangtechnikai megvalósítása.”

Christopher Robin Cox

DUNYHA a Facebookon. Instagramon.

Fotók: Chris Allan.

A Premier rovat cikkeinek megjelenését a Hangfoglaló Program keretében a Nemzeti Kulturális Alap támogatta.