Zakatol, koszos. Kolibri: Rúnák (lemezkritika)

Generációjának legjellegzetesebb hangú énekes-dalszerzője, Kolibri második albumán Baba Azizzal újítja meg a hangzását - de közben a Kolibri-sorok felismerhetőek maradnak. Ez a kritika először a Recorder magazin 124. számában jelent meg.

A 2023-as Nagyon jó, nagyon rossz, nagyon jó (kritikánk) akusztikus-elektronikus számok felől ment a klasszikusabb dalos világba; ehhez képest albumként a Baba Azizzal készült Rúnák egészen másként építkezik. Gitárra és zakatoló dobra épül, szétkent, szürke hangok tölti ki körülöttük a teret; amikor nem annyira torz, akkor is koszos a hangzás (a cél az volt, hogy egy kazettára felvett, megviselt felvétel hatását keltse). Vannak a leginkább dance-rock fúzióhoz közelítő, de igazán sosem felszabadult dalok, és szinte már ipari hatású, súlyosabb darabok.

A probléma pont az, ami egyben Kolibri erőssége: egyrészt rendkívül jellegzetes orgánuma, ami mindig legalábbis a kétségbeesés szélén táncol; másrészt az, hogy mára kialakult és felismerhető, hogy milyen egy Kolibri-sor lejtése. Emiatt hiába vannak mindegyik dalban erős részletek, egyedi ötletek, egészében túlságosan egybeszabott a lemez. Hiányzik belőle egy olyan ív, ami megmentené attól, hogy a 38 perc végére úgy érezzem: túl sok volt a túl egyforma szám.

Előadó: Kolibri

Cím: Rúnák

Kiadó: Banana

Megjelenés: 2025. április 4.

Műfaj: dance-rock-singer-songwriter

Kulcsdal: Cseresznye

7/10

Rónai András

Lemezkritikánk elkészítését a Hangfoglaló Program keretében a Nemzeti Kulturális Alap támogatta.