A Kiscsillag 20 éve 20 dalban

Május 10-én a Budapest Parkban az első 20 évét ünnepli a Kiscsillag, ami Kispál-alapító zenészek (Lovasi András, Ózdi Rezső, Bräutigam Gábor) és a Pál Utcai Fiúk-frontember Leskovics Gábor hobbi garázszenekarának indult, de jóval több lett annál az évek során. A két frontember 20 dalban mesélte el a zenekar 20 éves történetét, valamint azt is, hogy mit nyúltak Iggy Poptól, melyik dalukkal üzent Simicska Orbánnak és hogy melyik Bödőcs Tibor kedvenc Kiscsillag-száma. Ez a Recorder magazin 123. számában megjelent interjú bővített változata.

Állnak a férfiak
(Greatest Hits, Vol. 1, 2006)

Lovasi András: Harmóniáit tekintve ez kvázi egy dixieland-dal – nem véletlenül került a végére bendzsó. A zenéje inkább stílusgyakorlat. A Kiscsillag nekem az a zenekar volt, amiben búvópatak-gitárosként hirtelen rájöttem, hogy gitározni is akarok, és stílusgyakorlatokat csináltam, hogy na, ilyen akkordkört még nem írtam. Ez főleg az első lemezre jellemző. A szöveg pedig úgy jött, hogy a Bräutigamhoz (Bräutigam Gábor, a Kiscsillag és a Kispál alapító dobosa – a szerk.) mentem Pécsdevecserre, és amikor szálltam le a buszról, a söntés előtt söröztek a férfiak, és jó alaposan megnézték a leszálló nőket. Ha lettek volna képregény-buborékok a fejük felett, azokban nagyszerű szexjeleneteket lehetett volna látni.

Leskovics Gábor: A lányom akkoriban mutatta nekem az Arctic Monkeys első lemezét, ami tökre megtetszett. Abban is van váltott gitározás, amikor a két témát felváltva játssza a két gitár, és nem tudatosan, de mi is efelé mentünk el a hangszerelésben. Ez tényleg egy gyors dixieland-szám, ami a hangnemváltások miatt marad érdekes.

Lovasi: Nem is értem, hogy a Hot Jazz Band miért nem dolgozta még fel.

Ha én lennék
(Greatest Hits, Vol. 1, 2006)

Lovasi: Az első négy Kiscsillag-dal egyike. Rezsővel ketten görnyedtünk fölötte, amikor még szó sem volt zenekarról, és csináltunk egy korai demót, amibe a Ricsit (Bräutigam – a szerk.) hívtam dobolni. Színházi felkérésre született, az volt az instrukció, hogy írjak egy dalt a tökéletes szerelemről. Hát, ez sikerült.

Miért lett belőle lötyögős, reggae-s és egy lelkes, gyors verzió is a lemezen?

Lecsó: Amikor elkezdünk csinálni egy dalt, általában mindenki hoz ötleteket, és kipróbáljuk többféleképpen a számot. Milyen lenne gyorsan, ilyen dobbal, olyan basszussal – és hirtelen reggae lesz belőle. Én gyűjtöm ezeket az ötleteket, az első pár lemezről minden dalnak van hét-nyolc nagyon különböző verziója. Ha egy dal jó, mindenhogy jó játszani, de igyekszünk megtalálni az optimális formáját, amitől el lehet térni, de jobb már nem lesz tőle.

Lovasi: Sok szám azért nem került fel lemezre, mert nem tudtuk eldönteni, melyik verzió legyen a sok közül. Elég sok befejezetlen Kiscsillag-szám van. Az anyazenekarainkkal, a Kispállal és a Pál Utcai Fiúkkal ellentétben a Kiscsillagban kezdettől fogva producerekkel dolgoztunk, és sokszor ők adták meg azt a lökést, amivel elindultunk a végső verziók felé. A Ha én lennék azért került fel két verzióban a lemezre, mert a producerünk, Tövisházi Ambrus nem volt kibékülve a gyorsabb verzióval, amit egyébként gyakrabban játsszunk, és a minimál reggae-re esküdött, de én visszatrollkodtam a gyorsabb verziót, mert úgy éreztem, az erősebb lesz koncerteken.

Kockacukor
(Greatest Hits, Vol. 1, 2006)

Lovasi: A legemblematikusabb Kiscsillag-dal, talán azért is, mert ketten énekeljük. Az első időktől fogva ezzel fejeztük be a koncerteket. Ez is nagyon korai, megvolt, mielőtt csatlakozott a Lecsó. A végleges verziójánál már figyeltünk az ikergitározásra, szét is vannak osztva a szólamok. Sőt, azért énekelte a Lecsó a verzét, mert akkor még nem tudtam úgy eljátszani, hogy énekeljek is közben.

Lecsó: Érdekes, mekkora sláger lett. A kockacukor valamiért nagyon jó bemondás. Sokáig nem is tudtam, mire utal, aztán rájöttem, hogy a lónak adják. Emberi jutalomfalat.

Lovasi: Valami olyasmi volt bennem, hogy ne adjatok jutalomfalatot, menjetek a picsába – de most lefordítottam ezt a nagyszerű szöveget magyarra.

Lecsó: A „Meguntam félni” pont olyan bemondás, ami mögé mindenfélét oda lehet gondolni. Jól hangzik pólón, jól hangszik szlogenként, még egy politikai párt is felhasználhatná. Szerencsére még senki nem tűzte a zászlajára.

MOL-kútnál
(Greatest Hits, Vol. 1, 2006)

Lovasi: Ez egy primér élményem, bár nem én vagyok, aki leszopja a benzinkutast, hanem a szemüveges vagyok, aki várakozik a mosdónál, miközben a lírai én a száját mossa. Egyébként ez egy férfi volt, nem egy nő. Ami érdekes, hogy lehet, nem történt ott semmi, és csak a költő perverz képzelete egészítette ki egy dallá. Ami igaz belőle: a Zöld Pardonból jöhettem hajnal három-négy körül, és elmentem vécére a régi Mol-székháznál lévő benzinkút alagsorában, ahol ez a kép fogadott. A csávó áll, öblíti a száját, én várok rá, hogy befejezze, és kijön egy kutaskantárját igazgató fickó, és rászól, hogy az úr itt rád vár. Utána ez a srác, aki öblítette a száját, fent a shopban rám köszönt. Valójában ennyi a sztori – a többi az költészet. Kicsit a szöveg vitte a zenét: amit az kívánt, úgy írtam alá az akkordokat.

Hú de sötét
(Greatest Hits, Vol. 1, 2006)

Lecsó: Ezt egy PUF-próbára vittem le először. Elkezdtük játszani, de a többiek nem voltak tőle meghatva. Bedobtam egy Kiscsillag-próbán is, és ott egyből jól reagáltak. Ricsi kicsit Rolling Stones-os dobot csinált rá, amitől egyből jobban kezdett működni. Úgy szólalt meg a dal, ahogy a fejemben elképzeltem. A szöveghez voltak kezdemények, de éreztük, hogy ez így még karcsú, úgyhogy a próba szünetében átmentünk a szomszédos kocsmába, ahol egy sör után nagy röhögések közepette, felváltva írtuk a sorokat.

Az első versszak egy konkrét házibuli-emlékből született? „Na, hová hoztalak? ez itt az álmom / dugnak a kertben, hánynak az ágyon / itt mindenki táncol, itt mindenki jól van / levágtuk a disznót, a malacok az ólban”

Lovasi: Sok konkrétból. Egy dalíró pályázatot is hirdettünk magunk között, a „Na, hová hoztalak, ez itt az álmom” sorral kellett mindenkinek írnia egy számot.

Lecsó: Ez az én bemondásom volt. Amikor mentünk valami béna koncerthelyszínre, vagy egy szar helyre hívtunk valakit, azt mondtam, hogy „tessék, elintéztem, látjátok, hova hoztalak titeket”. Ebből lett az első versszak, de a „Hú de sötét”-et a Lovi hozta.

Lovasi: Az én szövegemből is átvettünk részeket, de végül Lecsót hirdettük nyertesnek. Annyi sztorija van még a dalnak, hogy amikor először játszottuk Tusványoson a 2010-es évek elején, a rezsim lazább időszakában – persze még most is nagyon laza, Belorussziához képest –, a „Beteg a királyunk, de boldog a népe” sor után megdobáltak minket sárral. Engem el is találtak, Lecsónak csak a gitárját. Tusványoson a közönség nagy része székely fiatalokból áll, de azért ott van a Fidesz keménymag is. Elmondtam nekik, hogy rossz az, aki rosszra gondol, mert ezt a dalt 2006-ban írtuk, és úgy emlékszem, akkor még más volt a király. Ennek a dalnak mindig volt egy ilyen töltete, pedig én nem nagyon érzek benne aktuálpolitikai utalást.

Örökre
(Örökre a szívembe zártalak, 2009)

Lecsó: Ez is egy bemondásból született. Lovi be is vette a lányát a szerzők közé érte, a mai napig kap érte jogdíjat.

Lovasi: Így löktem be a popbizniszbe. Rájött, hogy rengeteget lehet vele keresni. Nálam laktak a fiúk, amíg próbáltunk Pécsen, és valami amerikai filmet néztünk, amiben a csók előtt mondta a főszereplő a főszereplőnőnek, hogy „örökre a szívembe zártalak”, mire Eszti megszólalt, hogy „belezártalak a nagy sötétségbe”. Lecsó alapriffjéből indult a dal, de Ambrus nagyon sokat alakított rajta, a végső formája az övé.

Mit hallgatott Lovasi gyerekként, mit hallgatnak Lovasi gyerekei

Teremőr
(Örökre a szívembe zártalak, 2009)

Lecsó: Ez egy ska-dal, az orgona és a hatvanas évekbeli szörfgitárok is a korai skát idézik.

Lovasi: Én nagyon szeretem a szövegét, és büszke vagyok rá, hogy a Bödőcsnek ez a kedvenc Kiscsillag-száma.

Van-e szándék?
(Örökre a szívembe zártalak, 2009)

Lovasi: Ez már kész volt az első lemez idején is, még a Ricsi dobol rajta. Utána szállt ki a zenekarból. Ebből is lett egy kislemezdal, ezért is lett valószínűleg sláger, mert a Petőfi játszotta, és a Petőfi akkor még slágert tudott csinálni egy dalból.

Lecsó: Volt egy lassú, bluesos verziója is. A bemondás meg a refrén úgy született, hogy amikor elkezdtük gyorsan játszani, angol kamuszöveget énekeltünk rá.

Lovasi: Mégse az Iggy Popot énekeljük rá, ahonnan loptam!

Lecsó: One Sunny Day, én ezt kiabáltam rá a háttérben, Lovi meg félrehallotta. „Mit mondtál? Van-e szándék? Jó, akkor beleírjuk.”

Lovasi: Sok dalszöveget írtam úgy, hogy félrehallottam valamit. Formai szempontból szeretem nagyon ezt a szöveget, mert ún. hiányos párbeszéd, amiben csak az egyik félt hallod, de mindig ki tudod találni, mit mond másik. Aki tulajdonképpen csak a végén szólal meg, hogy „szándék van”. Szerintem ez egy vicces dal – amellett, hogy ez is egy Rocksuli 3. A lüktetés az tiszta Bo Diddley az ötvenes évekből, amit aztán a különböző korokban mindenféle fehér előadók nyúltak, például Iggy Pop is.

Légyszíves
(Örökre a szívembe zártalak, 2009)

Lecsó: Ez Ambrus dala. Meg is lepődtem, hogy lehozta. Kicsit poposabb volt, de tetszett nekünk az akkordmenete.

Lovasi: Ambrus úgy hoz dalokat – és Dávid (Szesztay Dávid, a Kiscsillag billentyűs-gitáros-mindenese – a szerk.) is ilyen –, hogy általában megvan az énekdallam, egy akkordkör, és némi elképzelés arról, hogy milyen hangszerelést szeretne. Számomra szakmai kihívást jelentett egy meglévő énekdallamra szöveget írni, és kellemes emlék, hogy úgy sikerült ezt abszolválni, hogy az énekdallam erényei megmaradtak. Magyar szöveget írni, főleg Dávid dalaira, kurva nehéz, mert hosszan elnyújtott szótagokat használ, amiket a magyar nyelv nagyon nehezen visel. Írj egy Radioheadre magyar szöveget! Nem lehet.

Gyors autóval
(Néniket a bácsiknak!, 2011)

Lovasi: Ennek az a sztorija, hogy kicsempésztem az akkori barátnőmet Kárpátaljára egy Lada csomagtartójában, ami elég komplikált volt. A határ előtt meg kellett állnunk, akkor jött valaki, akit nem ismertünk, neki kellett pénzt adni, aztán jött valaki más, akinek át kellett mászni az autójába. Hajnali kettőig vártunk, hogy őrségváltás legyen, miközben tömött sorokban jöttek a cigicsempész nénik meg bácsik, a kabátjuk teletömve cigivel, az útlevelükben nemtomhány hrivnya. Aztán jött egy fekete konvoj, középen egy nagy fekete Mercedes busszal, és nem lassítottak, hanem felemelték nekik a sorompót. Kérdeztük, hogy ez mi volt, mondták, hogy a drogos autó. Nem tudom, hogy komolyan mondták-e, de elég szürreális volt.

Lecsó: Ők nem az útlevelükben adták oda a pénzt, hanem előre átutalták a megfelelő összeget.

Lovasi: Én egyébként a Néniket a bácsiknak lemezünket szeretem a legkevésbé. Utólag úgy tűnik, hogy az első kettő volt a Kiscsillag legfontosabb lemeze. Utána már csak fontosabb dalok születtek, a zenekar karrierjét meghatározó album nem készült már. A harmadik lemezzel az a baj, hogy a zenekar addigra megtanulta önmagát. Ez szerzőként is probléma, amikor az ember elkezdi kiismerni a saját modorát, és – milyen szép a magyar nyelv – modorossá válik. A Kiscsillagot ennél a lemeznél érte utol a saját árnyéka. Elkezdtük komolyan venni és branddé formálni, amit a sajtóanyagban írtunk magunkról. Hogy ez negyvenes palik garázsrockzenekara, akik viccesek próbálnak lenni, de már öregek kicsit – és e szerint írtunk dalokat. Az első két lemeznél a dalok még maguktól íródtak olyanra, amilyenre, itt viszont már négy-öt dal is úgy született, hogy ez egy projekt. Megjöttünk a nőkért, ugyebár. A másik probléma az volt, hogy mindenáron különbözni akartunk a Kispáltól, ami még egy létező zenekar volt, amikor írtuk a lemezt, de mire megjelent, már nem volt Kispál, és ez a kényszeres különbözhetnék értelmét vesztette.

LOVASI ANDRÁS KEDVENC ZENÉIRŐL, INSPIRÁCIÓKRÓL A LEMEZTÁSKÁBAN

Emiatt is lett rockosabb a Néniket a bácsiknak?

Lovasi: Igen. Ezen a lemezen egy csomó félig kész vagy nem annyira jó dal van, ami betudható annak, hogy nem volt egy igazi producere a lemeznek, hanem két hangmérnök, Bernie Hahn és Bubenyák István köré csoportosultak a számok, és ők csak arra törekedtek, hogy optimálisan szóljon, amit felvettünk. A zenekar egy kicsit nagyobb siker kapujában állt, ami a Kispál megszűnésével kicsit nyitható is lett volna még. Tudtuk, hogy ebből nem lesz soha egy újabb Kispál, de nyilván sikeresek szerettünk volna lenni. Ha nem jelenik meg ez a lemez, vagy dolgozunk rajta még fél évet, jobban jártunk volna. Érdekes, hogy mégis a Néniket a bácsiknak lemezbemutatója volt a legsikeresebb turnénk – vidéken is – nézőszámokban, de ez nyilván az első két lemeznek szólt.

Sirály
(Néniket a bácsiknak!, 2011)

Lecsó: Megvolt a zenéje, énekdallamom is volt rá, de ennél sokkal szokványosabb. Így se lett gyors, de én lassabb számnak képzeltem el. Bandi mondta, hogy jó ez, csak más ének kéne ide. Elképesztően jó érzés szerzőként, amikor a dalod kap egy teljesen más értelmezést, egy másik ritmikát, és ettől kinyílik egy ablak benne. És a szöveg is gyönyörű – az egyik kedvenc dalszövegem.

Lovasi: Ahogy a szöveg forog a zenén, az valahol a hiphop felfogása. Az volt a cél, hogy ne legyen nagyon konvencionális. A magyar nyelv logikájának némileg ellentmond, de a rap kicsúcsosodása idején ez talán már nem akkora tragédia.

"Magabiztosságot sugároz" - kritikánk a Néniket a bácsiknak című lemezről

Szeles
(Szeles, 2014)

Lovasi: Két fő témája van, mindkettőt Lecsó hozta. Egy hétig írtam az énekdallamot, mint a Beach Boys a Good Vibrationst. Az egy fél évig tartott, én viszont egy hét alatt is majdnem belebolondultam. Rengeteg vokált vittem fel rá, amiből pár meg is maradt a lemezre. Ez egy központi dala a lemeznek, és adta magát, hogy ennek a világa legyen a borító és a lemezcím is. Szerintem ez az egyik legjobb Kiscsillag-lemez, Ambrussal nagyon sokat dolgoztunk rajta.

Lecsó: A harmadik lemezen csúcsra járatott „öreg férfiak garázsrockot játszanak” után itt fordultunk el egy másik irányba. Szerintem is az egyik legjobb albumunk, nagyon komoly, szép dalokkal. A Szelesnél és a Semmi Konferenciánál éreztem igazán, hogy mennyit számít a hangzás, és egy producer mennyire el tudja varázsolni a dalokat. Ezek a számok tényleg a lemezre kapták meg a legjobb formájukat. A Szelesnek például elkészült az alapja a gitárriffekkel, akkordokkal, amikre Bandi hozta az énekötletet, aztán jött az Ambrus, hogy jó, de itt ne sima gitár legyen, hanem pizzicato, és ritmikailag is megvariálta a számot a tamos dobokkal, ami szintén sokat hozzátett.

„Mintha egy roncsországban élnénk” – Lovasi András-interjú a Szeles idejéről

Ki találja meg?
(Szeles, 2014)

Lovasi: Vettem egy bariton gitárt. Ez a titka. Megpengettem a hangszerboltban, és hallottam, hogy van benne két-három jó dal. A Szelesben is használtuk. A Ki találja meg?-et kifejezetten erre írtam, egy mélyre hangolt countrydalnak szántam.

Ehhez is van egy sztori: akkor már tartott a Simicska–Orbán-belháború, de még a Simicskáék kezében volt a köztévén sok műsor, így A Dal is, és egyszer csak felhívott valaki, hogy szeretnék, ha a Kiscsillag zenekar játszana A Dal gálaestjén. Én meg mondtam, hogy oké, de akkor a Ki találja meg? című dalt szeretnénk játszani, aminek, ha nem is nagyon direkten, de van némi áthallása a NER-rel kapcsolatban. És mondta, hogy persze, nagyon jó az a dal, sőt, ők kérik, hogy azt játsszuk. Valójában velünk üzentek akkor már a Vityának. Olyannyira, hogy volt egy komolyzenei hangszerelése is, vonósokkal. A Magyar Televízióban akkor szerepeltünk kábé utoljára. Elmondtuk az igazságot, aztán eljöttünk.

2014
(Szeles, 2014)

Lovasi: Ez Ábel (Mihalik Ábel, dobos 2008 és 2016 között – a szerk.) dala. Kész volt az énekdallam, a gitárszóló, a refrén, a hangszerelés is. Ambrus fazonigazított rajta, adott neki egy hangulati köntöst, én csak a szöveget írtam. Azóta sajnos még több barátom meghalt, de akkor volt az első hullám a negyvenesek körében. A legkedvesebb gimnáziumi barátom előtte hunyt el balesetben, Őz Zsolt is, szóval elkezdődött, ami azóta is tart. A 2014 ezeket a veszteségeket búcsúztatta nosztalgikusan.

„Miért mondanám a portékámról, hogy nem olyan zseniális, mint a többieké?” -
Lovasi-interjú 2018-ban

Bújócska
(Semmi Konferencia, 2017)

Lovasi: Lecsó-dal. Én a nem annyira emlékezetes refrént írtam benne.

Lecsó: Volt egy refrénje, amit szerettem is, de olyan volt, mint a dal: azt mondta rá Lovi, hogy jó, de túl szép. És inkább legyen érdekesebb. Tök jó játszani, jól lett meghangszerelve.

Lovasi: Ennek is van két verziója, a klip után a lemezhez még egyszer felvettük. A Semmi Konferencia alapötlete egyébként már megszületett az első lemezen a Menetszél című dalban („Nagyon fejlett kistérségben konferenci- / át rendeznek a semmiről, van-e semmi”), és azóta meg akartam írni.

Lecsó: A Semmi Konferencia konceptlemezként készült, minden dalt úgy írtunk meg, hogy a fejünkben már volt egy elképzelés, hogyan lesznek előadva.

Lovasi: És kik lesznek a vendégénekesek. Dilemma volt az is, hogy velük készüljön-e az album is. Utólag azt gondolom, lehet, jobban jártunk volna, ha velük készül. Az egységességnek mondjuk nem tett volna jót, de addigra megcsináltuk ezt az új verziót. Elsősorban logisztikai és anyagi okokból, mert egyszerűen nem tudtuk kifizetni a hét-nyolc szólistát, meg egyeztetni velük, és egyre több olyan előadás volt, amin beugrott valaki, vagy én énekeltem annak a részét, aki nem ért rá. Az ilyen félmegoldások miatt úgy döntöttünk, hogy akkor ne játsszuk egy ideig, aztán kitaláltuk egy olyan verziót, amiben egy színész van. Ez lett a Scherer Pepe, aki eljátszotta a darabot, és mi énekeltünk. Ez már abban az évben volt, amikor csináltuk a lemezt, és így ment egészen 2018-ig, a TAO eltörléséig. Ezt az előadást tulajdonképpen Kásler doktor szüntette meg. Havonta játszottunk egyet-kettőt az Átriumban, szerettük mi is, Pepe is, a közönség is, de a TAO megszűnése után nem tudtuk kitermelni azt a pénzt előadásonként 300 nézővel, hogy ki tudjunk fizetni mindenkit.

Halála után David Bowie-ról mesélnek magyar zenészrajongói, köztük Lovasi és Lecsó

Nálad tényleg
(Semmi Konferencia, 2017)

Lovasi: Ez már a Szeles idején kész volt, fel is vettünk belőle egy verziót, amiről Ambrus mondta, hogy így ne kerüljön rá a lemezre. Én sokszor írok azért dalokat, mert ilyet még nem csináltam: ilyen harmóniakör, olyan váltások. Ehhez kicsit olyan logikával írtam az akkordokat egymás után, ahogy szerintem David Bowie összerakta a harmadik-negyedik lemezét. A moll-dúr hangnemváltásokat próbálgattam, meg régebben nem voltam erős abban, hogyan lehet egy dalt minimálból elindítva nagyra megnöveszteni. Kellett a darabnak egy finálédal, és ez lett az, mert ilyen nagyra nőtt a végére. Örülök, hogy olyan dalokat is írtam, amelyek nem annyira kétértelműek, hanem viszonylag egyszerűek és lehet velük menni. A mai napig játsszuk, valahogy jólesik a koncert végén valami olyasmit énekelni, hogy „nálad tényleg nem lehet jobb semmi”.

Lecsó: Ez is az egyik kedvenc lemezem. Ez a legjobban szóló lemezünk, dicséret érte a producernek, vagyis az Andrásnak. Nagyon klassz lett a hangzás, és szépek a hangszerelések. Ahhoz képest, hogy egy színdarabhoz készültek, tehát ezek alkalmazott zenék, amikben figyelembe kellett venni, hogy ki fogja énekelni őket, van egy egysége a lemeznek. Ezt nem könnyű megcsinálni.

Na és most szeress – 50. születésnapján áttekintettük Lovasi András teljes diszkográfiáját

Lovasi: Az eladásokat tekintve ez talán a legsikeresebb Kiscsillag-lemez. Platina meg minden. A MOL-kutakon árultuk a Fejes-féle modellben, hogy adjunk olcsón értéktelen műanyagdarabokat az embereknek, hátha van az autójukban CD-lejátszó. 9000 darabot kellett legyártani, hogy egyáltalán forgalmazzák, és eladtunk belőle 6000 fölött. Annyira minimális haszon volt rajta, ami szerintem a gyártást se fedezte, mert 500 forintért kellett adni darabját. Még mindig van belőle legalább ezer, ha valakinek kellene!

Paranoiám
(Tompa kések, 2020)

Lovasi: Kedvenc számom. Szeretem gitározni, jólesik üvöltözni benne. Amikor a Tompa kések megjelent, voltak olyan Covid-koncertek 2022 tavaszán, amikor szinte a teljes lemezt eljátszottuk. Amúgy nagyon jól játszható album, szépen összeraktuk a koncertverziókat. Más kérdés, hogy a két klipes számon kívül (Nem szégyellem, Tompa kések) nem lett olyan nagyon-nagyon ismert. Amúgy a Paranoiám is egy rockiskola. Én a mai napig tanulom a gitározást.

Tompa kések
(Tompa kések, 2020)

Lovasi: Ez egy Lovasi-fejlesztés. A két házasságom közötti időszakban begyűjtött nőzési tapasztalataim lenyomata. Én se vagyok egy nagy késélező, de azt vettem észre, hogy amikor egy női háztartásba mész, nem lehet kenyeret vágni, mert bazzeg, tompák a kések. A fiúk megírták a gitárokat, de legalább három évig készült a dal, és a Dodi (Lázár Domokos, az Esti Kornél dalszerző-gitárosa, a Tompa kések producere – a szerk.) rugdosta el a végső verzióig. Marci (Erős Márton, a Kiscsillag előző basszusgitárosa – a szerk.) feljátszotta, aki sokkal jobb basszusgitár nálam technikailag is, de nem tetszett nekem valahogy az a verzió, és én játszottam fel a basszusát is. Eléggé szeretik az emberek, mert csak pár olyan Kiscsillag-szám van, ami nagyon alapról indul, és nagyon magasra tud menni, és koncerten ezeknek a dinamikája működik.

Föl-le jár
(Tompa kések, 2020)

Lovasi: Dávid száma. Nagyon jó kis dal, szeretem játszani, bírom Dávid zenei világát, szerzői gondolkodását. Ő általában elég konkrét terveket hoz komplett hangszereléssel, és bár elfogad módosító javaslatokat, de tempójában, dallamában nagy változásokat nem szokott tolerálni. Dáviddal dolgozni szövegíróként olyan értelemben nehéz, hogy az ő énekdallamai a brit iskolát követik az elnyújtott, hosszú magánhangzókkal. A szólólemezére se tudtam másképp megírni a szövegeimet, mint hogy az angol halandzsájából a magánhangzók helyére ugyanazokat a magánhangzókat írtam be, mert sehogy másképp nem működött. Ilyen szempontból kihívás, de ha meg tudom csinálni belőle a dalt, az nagy öröm. Pláne, ha még értelme is van. Ez amúgy egy erotikus dal, bár Dávid szexuálisan nem annyira túlfűtött lény. Lehet, hogy Lecsónak kellett volna énekelni, mert benne van egy kis tesztoszteron-túltengés. Nem véletlenül kopasz.

„Mindig rettegtem, hogy ugyanazt a tíz-húsz számot kell játszanom egész életemben” –
Lovasi-interjú 2021-ben

Nem szégyellem
(Tompa kések, 2020)

Lovasi: Ez is baritongitár-téma. Ha valaki a kezébe vesz egyet, ez lehet a második futam, amit lefog rajta. Sima elektromos gitáron amúgy tök szarul szól, csak ilyen mélyben jó. Sok modern metáltéma van, amit ha eljátszol gitáron normál hangolásban, azt mondod, mi ez a szar, mert végig egy darab lehangolt mély húron barangolnak. Szerintem Dodi érdeme, hogy ebből a metálklisés dalból egy modernebb furaságot csinált. Ezek a vokálok, meg a dobhangok, amik úgy születtek, hogy a lábunkkal dobogtunk a stúdióban parkettdarabokon, aztán bemintáztuk, efelé vitték a dalt. Jót tett neki, mert előtte egy eléggé szimpla rockmetáldal volt.

A „Nem szégyellem, szar egyedül lenni” refrén nagyobb slágert csinált a karantén alatt?

Lovasi: Mi akkor nem azzal voltunk elfoglalva, hogy mekkora sláger ez. A Kiscsillag időszámításában Covid előtt és után van. Előtte mi nagyjából ebből a zenekarból éltünk. Mindenki csinált mellette ezt-azt, de volt évi 60+ koncertünk, és elvoltunk belőle. A Covid nekünk egy különösen éles helyzet volt, mert egy héttel a lezárások előtt jelent meg a lemezünk, le volt kötve a turné, árultuk rá a jegyeket. Nemrég voltunk Kolozsváron, ahol most váltottuk be azokat a jegyeket, amiket öt évvel ezelőtt adtunk el arra a teltházas koncertre.

„Ezek voltak az első józan dobolásaim” – Bräutigam Gábor-interjú

Lecsó azt mondta, hogy szerinte ne jelentessük meg a lemezt, mert ő még írná, én meg mondtam, hogy de, jelentessük meg, mert ’14. március 8-án jelent meg a Szeles, ’17. március 8-án a Semmi Konferencia, és akkor ’20. március 8-án meg kell jelennie a Tompa késeknek. Aztán jöttek a lezárások. Az egy dolog, hogy a zenekar viszonylag ügyesen átvészelte ezt az időszakot, és mindenki megélt valamiből, de a Kiscsillag utána már soha nem lett az, ami előtte volt. Ennek a korszaknak a zenekarai kicsit hirtelen váltak közelmúlttá. Most a Kiscsillag túl fiatal, hogy nosztalgiazenekar legyen, de túl öreg ahhoz, hogy trendi zenekar legyen. Az első nagy Petőfi-hullám zenekarai most hasonló pályaíven vannak. Ki jobban csinálja, ki rosszabbul, de senki nincs a pályája csúcsán.

“Nem érzem, hogy ciki lenne” - Leskovics Gábor a Kedves Lemezem podcastban

Közben menedzsert is váltottunk, mert amikor véget ért a Covid, és mindenki elkezdett iszonyúan koncertezni, mi megdöbbenve láttuk, hogy a mi menedzserünk nem csinál semmit. Ellenben elválik, és ellopja a zenekari pénzt, és kiürül a kassza, és hatalmas káoszt hagyva maga után eltűnik. ’23 őszén szükségből én lettem a koncertszervező, megcsináltam azt a turnét, így lettek abban az évben egyáltalán koncertjeink. Felhívtam az ismerőseimet, hogy egy hónap múlva mennénk hozzátok... Ilyen most már nincsen, mert mindenki előre dolgozik egy évvel. Nekünk valójában a Covid utáni időszak keményebb volt, mint a Covid. Lassan egy éve kezdtünk el lábra állni, lemezt csinálunk, és jön a szülinap.

+1 Nagyon (bummerdiszkó)

Lovasi: Az új lemeznek az a munkacíme, hogy Bummer diszkó. Amikor nekifogtunk ezeknek a daloknak, jólesett visszahozni kicsit a Kiscsillag korai időszakának parasztkodását, és reflektálni a saját korunkra. Én nem szeretnék erőltetetten fiatalos zenekart csinálni. Mint Szikora Róbert, aki még mindig csikidamm. Méltósággal megöregedni egy popipari kihívás. Nagyon keveseknek sikerült – most ezen dolgozunk.

Amikor Ambrust felkértük producernek, az öt-hat nagyjából kész dalunkat újragondoltuk, újrahangszereltük. Ez az én fiókdalom, amit nem gondoltam annyira erősnek, inkább vicckategóriába raktam, de azért felvettük. Volt benne valami fura öreges cucc, és Ambrus újraformálta, felgyorsította. Ambrus most kvázi zenei rendezőként ül a próbákon, és mondja, hogy ez jó, az nem jó, azt meg próbáljuk meg így. Az újabb tagok kicsit gyanakodva fogadták a munkamódszereit, de mi mondtuk, hogy nyugi, a végén minden jó lesz. Jelenleg kilenc dalunk van az új lemezre, és mind eléggé, hát, bummer diszkós. Táncos. A tervek szerint ősszel megjelenik a lemez.

Miért pont Dzsúdlónak szólsz be a Nagyonban?

Lovasi: Beton.Hofit azért szeretem, mert van benne valami fura tragikum. Krúbit azért, mert annyira intellektuális, amellett, hogy kibaszott trágár, de nagyon tehetséges csávónak gondolom. A Carson Comát nyilván azért szeretem, mert kurva jók, meg ők valamilyen formában ennek a gitárpopnak a folytatói. Tök jó érzés, hogy legalább van egy nagyon népszerű zenekar, amelyik nem rappel. Még Azahriah-t is szeretem valamilyen módon. A zenei világát annyira nem osztom, de tudom, hogy mi az a potenciál, az a tehetség, amiért én is szeretném, ha 13 éves lány lennék. A Dzsúdlót nem értem, egy jófej, normális, kedves csávó, aki tök jó dolgokat nyilatkozik, nem értem, hogy a zene miért ennyire semmilyen, mintha AI csinálná.

interjú: Soós Tamás