Súlyos, súlyosan szórakoztató. Gyáva: Új objektivitás (lemezkritika)

Már annak is lehetne örülni, ha a Gyáva simán noise rockot játszana (aminek amúgy komoly nemzetközi reneszánsza van), de még annál is több van itt, pszichosludge-tól noise punkon át elborultan jazzes futamokig. Ez a kritika először a Recorder magazin 123. számában jelent meg.

„Mi már akkor noise rockot játszottunk, amikor még nem volt divat!” – mondhatják majd a Gyáva tagjai, ha egyszer a műfaj reneszánsza végre begyűrűzik hozzánk. De az Új objektivitás (mint ahogy 2018 óta megjelent lemezeik) nem csak azért jó, mert itthon párját ritkítja, és nem is csak színtiszta noise rock. Megvan az is, miszerint: súlyos, mániákusan körbe-körbe tekergő ritmusszekció, pengeéles vagy hangzásteret beterítően torzuló gitár, kibukott kiabálás.

De hallható itt például elborultan játékos, jazzes futamokkal kacérkodó szám (Naptej); nem evilági matekrock (A zászlókat megrágják, a lovakat lelövik); a Teória és akció dark jazzbe hajló pszichedéliából pszichosludge-ba megy át, abból meg noise punk csépelésbe vált; a záró Különös kontrasztok pedig méltó a címéhez.

Súlyos, súlyosan szórakoztató lemez, a nemzetközi noise rock mezőny élvonalában a helye. A Gyáva egyébként több felállást megélt; Kalamár Ádám és Tóth Norbert Tamás állandó tagok mellett most Jun Sembommatsu dobol.

Előadó: Gyáva

Cím: Új objektivitás

Kiadó: szerzői kiadás

Megjelenés: 2025. március 9.

Műfaj: noise rock

Kulcsdal: Teória és akció

9/10

Rónai András

Lemezkritikánk elkészítését a Hangfoglaló Program keretében a Nemzeti Kulturális Alap támogatta.