Gyapj narratív basszuszenéje ellentart mindennek, ami frusztrál és szorongat – Itt a Mesék, bölcseletek EP

Dubstep-keringő és drum 'n' bassbe oltott érettségi tétel is jutott Gyapj új középlemezére. Premier!

„Az időegységre jutó zenei meglepetések idei rekordere eddig a Folpak kollektívához tartozó Gyapj” – írtuk pár éve Barcsák Bálint szabályokat leszaró, népi-ipari csűrdöngöléséről. Az új Gyapj EP-ből is ez a szabadság árad, még ha most mások is a zenei csavarok.

„Eredetileg abból indult az album, hogy befejezgessem az Ableton-projektjeimet a laptopomon, mielőtt asztali gépre költözöm. A laptop végül valószínű megmarad, mert bejött a kávézókban zenecsinálás (shoutout Montage), de jó apropó volt ez mégiscsak a fókuszált előrehaladásra. A projektek végül leszűkültek a négy, albumon lévő számra, és ahogy a zene előrehaladt, úgy a mögöttes koncepció is kezdett összeállni bennem” – mondta Bálint a Mesék, bölcseletekről.

„Végsősoron egy ellentartás ez az album mindannak, ami frusztrál és szorongást kelt bennem. A sorozatgyártottságnak, az utánzásnak, a cinizmusnak, és megkerülhetetlenül az AI-nak. Ez egy megközelítés. A pozitívabb, egyszerűbb megközelítés az, hogy ezek történetek. Mind a négy számra mint egy-egy sztorira gondolok, ilyen lelkületben is írtam őket. Mintha egy tábortűz körül ülve, kollektíven történeteket hallgathatnánk. Ez talán a legemberibb élmény mind közül. Öntörvényűen ezért műfajilag is úgy definiálom az albumot, mint „narratív basszuszenét” – mondta Bálint, aki lentebb részletesebben is mesél a négy számról, májjus 15-én pedig jókedélyű albumhallgatót tart dj-kkel és minikoncertekkel a Sárkányban. Facebook-esemény.

Cinegemadár

Az egyszerű beatből indultam ki, és valami szöveggel kísérleteztem volna (ami nekem újdonság). Kvázi placeholderként kántáltam fel rá a Cinegemadarat, aztán megtetszett, milyen számonkérő jellegűre, már-már csalódottra sikerült. Ezután a zene kvázi egy párbeszéd a tékozló cinegemadár és a kérdező közt, aki egyre jobban megenyhül, ahogy halad a szám.

A teljes Fjodor D’Pedrovics gyűjtemény

Véletlenül került a gépemre egy jóbarátom hangfájlja, amin az egyik magyar érettségi tételét mondja fel magának. Gondoltam, meglepem egy számmal, ami ezt a hangfájlt kíséri végig. Macerás volt megvalósítani, de szerencsére a második felére is rászántam magam, ami szerintem végül bőven az egyik csúcspontja lett az albumnak. DnB-s keretek közt, iszonyatosan nyöszörgő, vonós hangszeres sound design! Gondolkodtam, külön szedjem-e, de a második és harmadik „fejezetek” mind az első „fejezet” dallamelemeit használják fel, így igazán egyben van csak értelme. Ezzel talán meg kell kicsit küzdeni hallgatóként is, de megéri!

Cirkuszi ballengések

Debil, se füle-se farka dallamfutamból indul, aztán az lesz egyre inkább kibontva. Baqais Ádám jóbarátom csellójátéka ad egy plusz lendületet középtájt a számnak, ami átviszi azt a horrorisztikus végjátékába.

Álomkör

Az eredeti ötlet az volt, hogy egy keringő-lüktetésű számot csináljak dubstepes sound designnal. Végül talán az albumon belül is ez lett a leg-narratíva-jellegűbb szám. Egy elalvás folyamatát (altatás – álomba merülés – álmodás – majd ébredés) kísérhetjük benne végig. Böröcz Frida éneke, Asbót Márk álom-narrációja, és Zahár Fanni atmoszférikus fuvolái keltik igazán életre ezt a számot.

Szerintem nagyon szépen passzol az albumhoz Vincze Rozi iszonyat izgi albumborítója, amennyiben az ember elsőre káoszt és zűrzavart lát, de ahogy figyeli és boncolgatja, úgy tárulnak fel előtte a jelenetek és az emberi alakok.

Gyapj az Instagramon. A Folpak honlapja.

Fotók: Horváth Domonkos.

A Premier rovat cikkeinek megjelenését a Hangfoglaló Program keretében a Nemzeti Kulturális Alap támogatta.