„Én vagyok az, aki énekel, mégsem szólal meg” – Premier! capsule boy: Not everything means something

Szavak nélküli halandzsalemezen vezet be legbensőbb világába a Platon Karataev egyik frontembere, a capsule boy néven puha, szépséges elektronikával kísérletező Czakó-Kuraly Sebestyén.

„Továbbra sem szeretem a szavakat, lázadok ellenük” – mondta Cz.K Sebő első szólólemeze, a szintén a Recorderen debütált How could I show you the beauty of a life in vain? kapcsán, amin már szerepelt két dala, amiknek nem volt jelentéssel bíró szövege, mostanra pedig egy egész EP összeállt a halandzsadalaiból. A különbség az, hogy míg a How could I... az elmerengő-elvágyódó, folkos dreampopot játszó (szóló)triójával készült, addig a Not everything means something az álmodozós szintitémákra, melankolikus hangulatokra és puha altpopdalokra építő elektronikus projektje, a capsule boy neve alatt jön ki.

„Valami tök erős gát szakadt föl bennem” – Sebő a capsule boy egyik korai, spanyol nyelvű daláról

„Engem mindig a dallamok érdekeltek, illetve a hangok, hangszínek játéka. Ha meghallgatok egy új dalt, legyen az magyar vagy idegen nyelvű, először fel sem fogom, hogy miről szólt a szöveg. Ha nagyon tetszik a szám, kb. harmadik hallgatásra megfigyelem, hogy miről is énekel. Sokszor csalódást okoz, mert a fejemben egy másik világ rajzolódott ki a dal kapcsán. Tudom, ezzel a legtöbben nem így vannak, de rám a zene rész összehasonlíthatatlanul nagyobb hatással van. Adják magukat az instrumentális műfajok, amiket szeretek is, dalszerzőként is bele-belekóstolok időnként, de nagyon szeretek énekelni, szeretem az éneket mint lead hangszert, viszont nem szeretnék csak azért szöveget írni, hogy legyen. Sokszor nincs mit mondanom egy dallal kapcsolatban, ott van a dallam, azt szeretném csak „mondani”. Általában nem találom meg a szavakat, amik nem rombolják le, vagy alakítják át a világot, amit zeneileg teremtettem egy alkotómunka során. Vagy kigurul, kb. egyidejűleg a dallammal egy flow során, vagy hatalmas küzdelembe kerülök önmagammal” – mesélte Sebő, aki arra is kitért, hogyan születnek a halandzsaszövegei.

„Ezen a lemezen az első énekötleteim hallhatóak. Amikor énektémát írok, csak előveszem a mikrofont, és énekelek a dalra szabadon, ellazultan, minden cél nélkül, élvezetből. Ilyenkor persze halandzsázok, valahogy az jön természetesen. Akadnak benne angol, magyar, vagy spanyol szótöredékek, nem tudatosan jönnek. Később általában ezekre a halandzsás dallamokra próbálok meg dalszöveget írni, úgy, hogy a lehető legjobban megtartsam a demóének tördelését, ritmikáját. Ez egy nagyon nehéz feladat, mert nehezen engedek belőle, általában nagyon ragaszkodok az első demóhoz. És arról nem is beszélve, hogy nem tudom szavakba önteni azt az érzelemvilágot, amit a dallam jelent számomra, és csak az van bennem, hogy „mi a szart mondjak?”. Valami okosat, vicceset, valami sztorit? Nincs mit mondanom, vagy ha van is, nem a dalomat akarom „beszennyezni” vele.”

„Ha átélted, hogy fellibben a fátyol, utána mindig amögé szeretnél betekinteni” – Platon Karataev-interjúnk

A lemez többi részénél később született Foreign Landhez mégis írt szöveget, miután rájött, hogy ez egy szép zárószáma lehetne az anyagnak. „Az ehhez készült első halandzsában a megszokottnál több igazi szó megjelent, amik mutattak egy utat, hogy mi van bennem tudattalanul ezzel a dallal kapcsolatban. Úgyhogy szőttem egy szöveget ezen szavak köré; kicsit homályos, de számomra összeáll és szerintem szép zárszó, hogy végül megszólalok, előbújok a lemez végén” – mesélte Sebő, akinek a demó-éneksávja egyébként végig szól unisoloban a szöveges ének mellett a Foreign Landben.

Cz.K. Sebő. Fotó: Mudrák Balázs.

Az új EP, a Not everything means something is az maradt Sebőnek, aminek a capsule boy indult: zenei játszótér, ahol „szintikkel szórakozok, játszogatok a MIDI kontrolleremen, csak élvezem a folyamatát, ahogy rétegről rétegre megalkotom ezeket a kis világokat. Elkezdtem például analog sample loopokat használni az elektronikus dobsávjaim mellett, alatt, helyett. Ez szerintem hozott egy izgalmas új ízt a korábbi dalaimhoz képest és nagyon élveztem. Kísérleteztem még ilyen kortárs popos énekeffekteléssel egy-két dalnál, az is jó játék volt nekem. Ezen kívül csak próbáltam mindent izgalmassá és élő szövetté alakítani, leginkább hangulatfestésre törekedtem.”

A projekt indulásakor Sebő párszor élőben is fellépett capsule boy-ként, de jó ideje nem koncertezett már vele. „Beláttam, hogy nem élveztem a korábbi koncertjeimet: túl sok mindenre kellett figyelnem egyedül és nem tudtam jelen lenni, az énekekre fókuszálni. Őszre az a tervem, hogy magam mellé veszek két zenészt és megcsinálom a capsule boy élő formációját. Szeretném, ha kevesebb dolgot kellene kontroll alatt tartanom és el tudnék merülni a dalokban. Csak énekelnék, és néhány szinttémát bejátszanék, a két hipotetikus társam pedig kisegítene a többi részben” – mondta Sebő, aki elsősorban egy dobosban és egy billentyűsben gondolkodik.

„Egyáltalán nem könnyű nekem ezzel a lemezzel előállni, nagyon meztelennek érzem magam, hogy a legőszintébb és legtörékenyebb oldalába engedek betekintést a dalszerzői létemnek a halandzsáim feltárásával. Mégis azt érzem, hogy itt az idő ezzel előállnom, mert ez nagyon is én vagyok. Talán én vagyok az, aki énekel, mégsem szólal meg.”

Sebővel és édesapjával, a VHK-alapító gitáros Czakó Sándorral egy páros interjút olvashattok az áprilisi Recorderben. A Platon Karataev ötödik nagylemeze, a Napkötöző egy hét múlva, május 2-án jelenik meg, amit az idén 50 éves jubileumot ünneplő VHK társaságában mutatnak be a Budapest Parkban május 9-én. Jegyvásárlás, Facebook-esemény.

capsule boy a Facebookon. Cz.K. Sebő a Facebookon.

Nyitókép: Dontasz Zoi. Instax-fotó: Komróczki Dia.

A Premier rovat cikkeinek megjelenését a Hangfoglaló Program keretében a Nemzeti Kulturális Alap támogatta.