Távol-keleti és zsidó dallamok, misztikus osztinátók, és zúzás – Itt a Platypus első dala, a Desert Illusions (Shir Hashirim)

Új projektet indít a Best Bad Trip, az Osaka Crack és a GNU együttesek zeneszerzője és szaxofonosa, a Mordái alapító tagja, Kapusi Viktor, amelynek főbb inspirációi az okkult, a kabbala és más keleti és nyugati miszticizmussal, hermetikus irodalommal foglalkozó tanítások, írások. Premier!

A Platypus alapfelállása egy szaxofon-gitár-bőgő-dob jazzkvartett, ami akár underground szupergroupnak is beillene, ugyanis Kapusi Viktor szaxofonozik, a Mordáiból és a Gilisztából már jól ismert Vértesi Ferenc gitározik, az egykori The Best Bad Trip-es, Kinetic Erotic-os és Deus Ex-es Gasner Márk dobol, és az egyik legtehetségesebb/legfoglalkoztatottabb fiatal magyar zenész, Barakonyi Brúnó bőgőzik/basszusgitározik benne. Ez a quartet bővül 12 tagú nagyzenekarrá a Desert Illusions (Shir Hashirim) című számban, amelynek gyökerei Viktor családtörténetéig nyúlnak vissza.

„Otthon nem igazán volt téma a vallás, vagy a származás. Először leginkább a transzgenerációs trauma kapcsán kezdtem foglalkozni ezzel. Nagymamámnak az összes férfi testvérét megölték a nácik, a nővéreit koncentrációs táborokba vitték, ő pedig legkisebbként gyakorlatilag árva kislányként élt otthon nélkül a fővárosban. Teljesen érthető, hogy ezek után apukámat már nem vallásosnak nevelte, sőt nem is annyira akarta, hogy tudjon arról, hogy zsidó származású. Nekem viszont kezdett értelmet nyerni, hogy miért érzem annyira természetesnek a keleties hangzásokat a zenében, hogy miért jönnek zsigerből a különböző páratlan ütemmutatójú osztinátók/groove-ok, hogy miért a sivatagos, keleties részek voltak a kedvenceim a videójátékokban, vagy éppen, hogy miért az összhangzatos moll volt az első skála, amit megtanultam és tudatosan használtam. Miután rájöttem, hogy erdélyi és askenázi zsidó származású is vagyok, logikusnak tűnt, hogy ezzel a művészetben is foglalkozzak. A kabbala és egyéb keleti tanítások, remek inspirációforrásnak bizonyultak. Ráadásul szélesítették a világnézetemet is” – mesélte Viktor új zenekara, a Platypus szellemi gyökereiről.

„Az előző zenei projektjeim sokkal inkább ösztönszerűen voltak eklektikusak. A (The) Platypus viszont egy sokkal érettebb, átgondoltabb zenekar, ami pont ezeket a témákat közvetíti. Távol-keleti és zsidó dallamok, misztikus osztinátók, amik Bartók Bélát, John Zornt, Alexander Scriabint idézik, és intenzív, zúzós, metálos és rockos részek, amik a transzgenerációs traumát szimbolizálják.”

Viktor a Desert Illusions (Shir Hashirim) főtémáját és a basszusgrúvot még 15 éve, a zenei tanulmányai előtt írta. „Előástam ezt az ötletet, áthangszereltem, újragondoltam a szerkezetet és megharmonizáltam. Nagy hatással volt rám, hogy amikor ezzel elkezdtem újra foglalkozni, megismertem Mushu Israelt és a hari_drama zenekart. Egy baromi szimpatikus, friss, nálam kicsit fiatalabb csapatot ismertem meg, akik végtelenül kedvesek, nyitottak és tehetségesek voltak. Többször elhívtak zenélni mint vendégművészt, amit én tök jó kihívásnak éltem meg. Egyrészt üdítő volt, hogy a sok avantgarde, modern, free jazz és szabad improvizációból kiszakadva, funky és R&B számokban kellett szólóznom. De volt, hogy szabad kezet kaptam és kis fúvós harmonizációt is írhattam az egyik számukba. Mushuval sokat beszélgettünk, filozofálgattunk. Egy csomó dolgot tanultam tőle a zsidó vallásról, kabaláról, spiritualizmusról. Illetve nagyon izgalmasnak találtam, hogy van egy barátom, aki félig etióp, félig zsidó származású, Bécsben él és közben magyar az anyanyelve, de héberül és németül is tud beszélni. Ez eléggé kapóra jött. Lényegében innen jött az ötlet, hogy a Shir Hashirim (a héber „énekek éneke”) részletét énekelje rá a Mushu a Desert Illusions újonnan megírt harmóniamenetére. Valahogy olyan őszintének és ősinek éreztem ezt az egész koncepciót. Remekül passzolt a (The) Platypus koncepciójába, hogy van egy férfi, aki az emberiség bölcsőjét (Afrika) és a zsidó misztikumot (héber nyelv) is reprezentálja, ráadásul az egésznek ad egy posztmodern gellert, hogy ráadásul osztrák.”

Ezek után nem csoda, hogy a névválasztás mögött is átgondolt szimbolika rejlik. „A Platypus angolul a kacsacsőrű emlős. Egy teljesen „posztmodern”, „montázs-állat”. Van egy méregmirigye és egy „méregkarma”, ami a zúzós/intenzív részeket szimbolizálja a zenénkben. Félig madár, félig emlős és közben vízben él. Tojással szaporodik, de emlős. Ezeknek az ősi lényeknek a már-már paradox kombinációja tökéletesen szimbolizálja azt, amivel a zenében is foglalkozok. Hogy miként lehet különböző tradíciókat, transzgresszió által egy modern/avantgarde kontextusba helyezni.”

A Desert Illusions (Shir Hashirim) az első szám egy három részből álló zenei triptychonnak. „Ebben a dalban az alap jazzkvartett felállásunk kiegészül egy négytagú női kórussal (Okos Viola, Barcsai Boglárka, Hajdú Ágnes, Orbay Lilla), billentyűvel (Pecze Ádám), ütőhangszerekkel (Cristobal Campero), szopránszaxofonnal (Sikó Alpár) és a saját „prófétánkkal”, Mushu Israellel, aki a Shir Hashirim részletét énekli. A sok vendégművész miatt önmagában annyira eseménydús lett a videó, hogy ez egy klasszikus session videó lett. A két hét múlva a Keret Blogon megjelenő, Through The Looking Glass című kompozícióhoz viszont egy klip/session videó hibrid készült. Illetve a harmadik és utolsó, Yetzirah című szám pedig egy rég elfeledett archív felvétel hatását kelti, amiben egy csomó, eredeti Super 8-as felvétel is lesz. Ezt május 21-én a Lángoló Gitárokon tudjátok majd megnézni. A három szám EP-ként is meg fog jelenni – terveim szerint fizikai formátumban is, de online mindenképpen” – mesélte Viktor, akinek a távolabbi tervei között egy európai miniturné és egy nagylemez is szerepel a Platypusszal.

Addig is, a zenekar legújabb, trombitával kiegészült inkarnációját június 4-én nézhetitek meg a Kék Lóban.

The Platypus a Facebookon. Instagramon.

Fotók: Hajdú Ágnes, Tari László.

A Premier rovat cikkeinek megjelenését a Hangfoglaló Program keretében a Nemzeti Kulturális Alap támogatta.