Mire kiléptél a saját poklodból, jön a világvége – megjelent az Analog Balaton új klipje

Különleges, kisfilmszerű klipet kapott a legutóbbi Analog Balaton-lemez, a Repedés legegyetemesebb dala, a Rajtad. Az apokaliptikus képek a világvége első és a teljes elengedés utolsó pillanatát mutatják meg, amikor újra tiszta lappal indulhatnánk, de végül csak a teljes káosz jut nekünk.

„A Rajtad szövege picit eltér az eddigiektől, valamivel általánosabban fogalmaz – más dalainknál többet enged beleképzelni a sorokba. Ez szándékos, a LENT-en elég speciális történeteket, konkrét eseményeket meséltünk el. Ez a dal nagyobb szabadságot hagy a hallgatónak” – mondta Zsuffa Aba arról, hogy miért foglal el különleges helyet a Rajtad az Analog Balaton életművében.

A dalszöveg nagyon vizuális, az egyik legerősebb kép a szomorúságot eltávolító szívműtét. „Tetszett az a gondolat, hogy kiműtik az emberből a bánatot. Elegáns, egyszerű. Bajod van, elgurulsz a dokihoz, és kikapják, mint egy anyajegyet” – magyarázza Aba. Az egyszerre szabadon értelmezhető, de nagyon konkrét képeket megjelenítő szöveg vezetett ahhoz, hogy ehhez a dalhoz készüljön a zenekar következő klipje.

A kisfilmet a PUR E Production jegyzi – Simon Gergő rendező egyedi víziója tökéletesen illeszkedett az imént említett kettősséghez. „Már az első pillanatban megfogott a zene és a dalszöveg belső feszültsége, és a végén kiteljesedő, nagyon erős katarzis. A klip ötletének magját Thomas Pynchon Entrópia című novellája adta, amelyre rezonált az a régóta bennem is kavargó érzés, hogy az emberiség mintha már lélegzetvisszafojtva várná az első hírt, az első hangot, ami már azt jelzi: valami visszavonhatatlanul megváltozott. A dal hullámzó feszültségét ezzel a világszintű belső vibrálással szerettem volna párhuzamba állítani” – mesél a koncepcióról.

Az Entrópia szellemisége mellett Gregory Crewdson is fontos inspirációforrás volt a videót készítő csapat számára – az amerikai fotográfus munkái erős pszichológiai töltetükkel és filmszerű kompozícióikkal mély hatást gyakoroltak a látványvilág kialakítására. A kisfilm egyfajta főhajtás is Pynchon és Crewdson előtt. Az egymást követő, rövid történetek (melyekben többek között Gazdag-Kötél Orsolya, Gazsó György és Tóth Sándor színészek, valamint Lőrinc Katalin táncművész is feltűnik) ugyanis fájdalmas pillanatokat mutatnak be, és az egyébként sem vidám pillanatokra még rányomja bélyegét a kezdődő világvége is.

A középpontban a veszteség áll: a pillanat, amikor ezt felismerjük, és az idő egy pillanatra megáll, kimeredik, mint egy kép, majd hirtelen minden felgyorsul és végül káoszba fullad. A Rajtad mégis túllép a korábbi traumákon, és felvillantja, hogy ezeken túl is van élet: hogy felismerjük, ha valakin nem tudunk segíteni, még azelőtt, hogy mi magunk is teljesen tönkremennénk. A videó szereplői olyan dolgokat engednek el, amelyek korábban az életük fontos részét képezték, de ugyanez az elengedés, változás az Analog Balatonra is igaz. „Másban vagyok, mint a LENT idején: az életem jelentősen átalakult, viszont még viszonylag sok emlékem van az életmódváltásom előttről, amik a mai napig rányomják a bélyegét a közérzetemre. Úgyhogy ez még bőven benne volt az új lemez anyagában – viszont a Rajtaddal egy új irányt találtunk, amit korábban még nem próbáltunk” – teszi hozzá Aba, aki ezekről az új irányokról többet is mesélt a Recorder tavalyi címlapinterjújában társával, Vörös Ákossal (elolvasom). 

Az Analog Balaton a Budapest Park színpadán melegít be a fesztiválszezonra; egy különleges minifesztivállal készülnek május 17-ére. Az intenzív turnézás kihívásairól és nagy bulijairól két éve meséltek podcastünkben: