Cold Gee a trapből indult, a műfaj lecsengésével pedig felszabadult a kreativitása, és egy sűrű, de laza lemezen bontakoztatja ki sokoldalú tehetségét. Ez a kritika először a Recorder magazin 122. számában jelent meg.
Cold Gee azok közé tartozik, akik a trapből indultak, de a műfaj lecsengésével nem az új trendekre vetették magukat (drill, rage satöbbi), hanem felszabadult a kreativitásuk (vö. például Wxlfless, Szlimmy). A Pesten nincsenek istenek kábé régisuli, de ezen belül vannak funkos és elmosott, kattogós-keményebb és romantikus-hegedűs számok is (a producerek: Beec, Norisz, Hive, Benzon, Bari, Domchy és Cold Gee).
Mindezek a hátteret adják ahhoz, hogy Cold Gee összetett figurája kibontakozzon. Átvesz flow-kat, megoldásokat az újsuliból is, van itt pattogás, a ritmus szaggatása, énekbeszéd, kis motyogás (vagy akár iszonyú vicces blablázás a Sziniminizben) – de ez elsőre nem is feltűnő, mert mindig a dal szolgálatában áll.
A szövegek lazáznak, mélyre mennek, hétköznapiak vagy a droghasználat pozitív és negatív oldalát taglalják, de mindig bővelkednek frappáns megoldásokban. A 34 percnél többnek tűnik a lemez, nem mert fárasztó, hanem mert egy sokoldalú tehetség gazdag kibontakozása.
Előadó: Cold Gee
Cím: Pesten nincsenek istenek
Kiadó: szerzői kiadás
Megjelenés: 2025. január 31.
Műfaj: hiphop
Kulcsdal: Sziniminiz
8,5/10
Rónai András
Lemezkritikánk elkészítését a Hangfoglaló Program keretében a Nemzeti Kulturális Alap támogatta.