„A boldogság nem ettől van vagy nincs” – Dalról dalra a Dogs In The Wild a Somersault Boy-tól

8 év után új lemezzel tért vissza a magyar power-pop/pop-punk veteránja, a Somersault Boy. De miért nem Brian Wilson-i popopera lett a Dogs In The Wild? Melyik dalt ihlette Kiss Manyi? Hogyan élte ki a zenekar az örök Hüsker Dü-rajongását? És tényleg 4.1 pontot adna erre a lemezre a Pitchfork? A frontember Sallai Laci mesélt a Dogs In The Wild kaotikus születéséről, a korábbiaknál borongósabb és szürreálisabb szövegeiről, valamint a régi rocksztárálmairól. Lemezbemutató egy hét múlva, április 17-én a Gólyában!

A Somersault Boy harmadik albuma látszólag nagyon sokáig készült. 2017-ben jelent meg a második lemezünk, a Come On Feel The Misery, 2019 után pedig öt évig nem koncerteztünk, úgyhogy a közönség számára az sem volt egyértelmű, hogy létezünk-e még. Valójában 2018-ban már nekigyürkőztünk új daloknak (bár ezek sorsa nem túl dicső, ahogy a későbbiekből kiderül), és 2020-ra az album anyaga nagyjából készen volt. Az alapvető jellemzők megmaradtak, de kicsit rétegzettebbek és érettebbek lettek az új dalok.

A következő években többször összepróbáltuk a lemezt, ám különböző egészségügyi, magánéleti, egyeztetési problémák hátráltattak minket, így történt meg az, hogy végül csak 2024 tavaszán sikerült felvennünk. Nem sokkal később kiderült, hogy Mika Sundholm, a dobosunk két évtized után elköltözik Magyarországról, így az elmúlt hónapokat doboskereséssel és ismét összepróbálással töltöttük. A lemezt még Mika dobolta fel, de az idei évtől kezdve Gressai Mánuel (Verőköltő) csatlakozott hozzánk. A Dogs In The Wildon tizenkét dal van. Ezek.

Summer Landscape

Amikor először elkezdtem új dalokat írni a lemezhez 2018 környékén, akkor Brian Wilson-i ihletésből volt egy Cheap Summer Opera munkacímen futó albumtervem, ami egy ilyen egymásba kúszó dalokból álló monstrum lett volna, de aztán az első körben született dalokat néhány kivétellel mind kukáztam. Ez akkor még elég kezdetleges formában létezett és két évig várta türelmesen, hogy befejezzem. Amikor 2020-ban feldemóztam, akkor már The Whole Shebang volt a munkacím, és az irány is változott, mindenesetre rögtön megállapodtunk abban, hogy ezzel fog kezdődni az új lemez, ha egyszer elkészül.

Dogs In The Wild

Ez az egyetlen dal, amelyik megmaradt abból a bizonyos 2018-as első pár számból, és ezt talán már abban az évben is játszottuk koncerten. Ez jól összeillik a Summer Landscape-pel (még hangnemben is), kicsit olyan is nekem, mintha igazából két nyitódal lenne ezen a lemezen, csak hát valamelyiknek muszáj előbb lennie. A borítón egyébként sokáig agyaltunk, először felmerült, hogy legyen rajta egy stilizált erdő, majd egy ronda szobor is felmerült, és noha készült egy cicás változat is, végül Zoli kutyája, Lolo látható rajta egy festményen.

Things I Have To Dü Today

Szigeti Árpi (Denevér, ex-Mayberian Sankülotts) csinálja a Hurrikan Press nevű rizo-nyomdát, és egyszer ajándékozott nekem egy ilyen naptervező füzetkét, amit aztán rendeltetésszerűen használtam is. Egy szép verőfényes reggelen addig nézegettem az előttem tornyosuló feladatokat, hogy azok helyett végül a feliratot nézve megírtam ezt a számot, amiben Philip K. Dick és Billy Wilder is megemlítődik. A cím írásmódja természetesen a zenekar örök Hüsker Dü-rajongását hivatott reprezentálni.

Cleaning Up The Mess

Ez az egyetlen dal, ami a nagy 2020-as demózásnál később született. Valamikor 2023-ban írtam, és elsőre azt gondoltam, hogy kicsit kilógna a többi közül ezzel a slacker rockos hangulattal, de aztán végül mégis levittem egy próbára. A dalszöveg egy hétköznapi bosszankodásból indult, valaki elrontott valamit, és nekem kellett helyette helyrehozni, ami így elég bénán hangzik, de végül sikerült ebből egy kicsit univerzálisabb üzenetet kovácsolni.

The Soubrette Years / A Little Boy Eats The Sun

Van a lemezen két darab egy perc körüli szám, ezek egyszerre születtek és szándékosan egymás mellé kerültek. A Miniatures című válogatáslemez meghallgatása után kezdtem el ezekkel a rövid dalokkal kísérletezgetni, és amúgy nagyon élvezetes volt ilyenekkel szórakozni. A Soubrette Yearst Kiss Manyi ihlette és az ő fiatalkori szemszögéből van megírva a dalszöveg, A Little Boy Eats The Sun meg egy nagyon furcsa álomból lett. Utóbbi a személyes kedvencem. Egy próbán megpróbáltuk kicsit meghosszabbítani, de minden ilyen próbálkozást ledobott magáról. Ha egy dal egypercesnek születik, egyperces is marad.

40 Days In A Room

Az első számnál emlegetett Cheap Summer Opera című albumterv ugyan elvetélt, de ez a több mint hatperces, öt külön részből álló dalfolyam tulajdonképpen egy elkészült részlet belőle, bár ezt is csak jóval később, 2020-ban sikerült befejeznem. Most már tudom, hogy két évvel korábban azért nem sikerült megírnom, mert akkor még teljesen random ötleteket próbáltam meg egymás mellé rakosgatni, amiből lettek ugyan működő részletek, de érezhető volt, hogy nem organikusan gurul el a szám a végéig. Úgyhogy ezt már az első blokkból kiindulva kezdtem el kidolgozni, és így már életképes is lett.

Próbákon mindig félve szedtük elő, de aztán egy idő után kiderült, hogy csak azért, mert hosszú meg sok részből áll, attól még nem egy ördöglakat, megvan a maga logikája. A címre sokan rákérdeztek, és igen, bár az első hullám alatt demóztam fel, de egyáltalán nem a karanténról írtam, inkább egy szürreális belső utazás ez. A cím megvolt már két évvel korábban is, és a Bibliában gyakran előkerülő 40 napra utal.

Fell Into The Lifeboat

A Costa Concordia kapitánya állította a 2012-es hajóbaleset után, hogy azért hagyta el elsőként a hajót és azért nem szervezte meg a mentést, mert megcsúszott és beleesett a mentőcsónakba. Innen a cím, de a dalszöveget egy rémálomból való felébredés ihlette. A lemezről tudni kell, hogy a 2020-as demózás után nagyjából háromszor próbáltuk össze és felejtettük el utána teljesen a számokat, és általában nekem könnyen ment a visszarázódás, de az egyik ilyen alkalommal órákig próbáltam megfejteni, hogy vajon miért nem tudom eljátszani, amikor aztán rájöttem, hogy elfelejtettem a kápót felrakni. Pedig gondolhattam volna erre, hiszen nagyon szeretek kápózni.

Major Label Record Deal

A Somersault Boy szövegeiben időnként előkerül a sikerhez való viszony (Nobody Cares About Your Band Anymore, Nothing Ever Happens stb.), ez a dal is ezt a hagyományt folytatja, ami azért némileg ironikus, hiszen ez a zenekar bizonyosan nem a közönségsikerért és az igények kiszolgálásáért létezik. De az tény, hogy tizennyolc évesen sokkal nagyobb ambícióim voltak és sokszor elképzeltem magam rocksztárként egy zsíros lemezszerződéssel, de az ember tényleg rájön idővel, hogy a boldogság nem ettől van, vagy nincs, ez a szám pedig ezt a gondolatot rejti bele egy szerelmi vallomásba.

Here Comes The Fear

Volt valahol az interneten egy lista az irracionális félelmekről, ami egyfelől nagyon vicces volt, másfelől kicsit rémisztő is, mert azért bőven találtam rajta olyat is, ami bennem is fel szokott merülni. Egy kétperces számot érdemes volt rászánni.

Under Any Circumstances

Valamikor 2019 nyarán Mika, a dobosunk nem tudott próbára jönni, mi meg ott ültünk a próbateremben ketten Zolival és hülyébbnél hülyébb számkezdeményeket mutogattunk egymásnak. Zoli mutatott viszont egy jót is, ebből lett ez a dal, amihez a szöveget meg az éneket csak jóval később írtam meg. Van benne amúgy egy remek basszuskiállás, aminek van egy kiköpött mása az egyik lemezre nem került dalban (The Trouble With The Problems), ami a tervek szerint megjelenik majd a közeljövőben.

Song Nr. 117

Témájában a Major Label Record Deallel rokon, csak itt már nem a tinédzserkori álmok, hanem a későbbi valóság van megjelenítve. Ebben van némi önéletrajz is, akár a munkahelyen nyomtatott CD-borítókra, akár a külföldi blogoknak, szervezőknek írt e-mailekre gondolok, amiknek 98%-ra nem jön válasz, a maradék 2% pedig valami háromszavas elutasítás. Az viszont már sosem derül ki, hogy a Pitchfork tényleg 4.1 pontot adna-e erre a lemezre.

A dalcímnek nincs különösebb jelentősége, bár ha megjelent dalokról van szó, akkor tényleg valahol 117 körül tarthattam 2020 körül és nem állítom, hogy nem számoltam ki ezt akkor. Mindenesetre a lemezt befejező felsorolás egyfelől tisztelgés a Losing My Edge című LCD Soundsystem-dal, másfelől a kedvenceim előtt. Így történt meg az, hogy az album utolsó sora az, hogy „Judas Priest és Carter The Unstoppable Sex Machine”. Furcsa páros, de egy ilyen lemezhez jól passzol.

A Dogs In The Wild szombaton, a Record Store Dayen lesz kapható először CD-n és kazettán, Sallai Laci ráadásul egy minikoncertet is ad szólóban az új dalokból, délután 5-től az Almássy téri Neonban. Az
album Laci kiskiadójánál, a Hermina Recordsnál jön ki, amelynek ez lesz az első kiadványa.

Lemezbemutató pedig április 17-én lesz a Gólyában a shoegaze-es, posztpunkos Gulu Gulu, és a Felső Tízezerben Lacival együtt gitározó Korándi Dávid zenekara, a szintén új lemezre készülő Cappuccino társaságában. Facebook-esemény. 

„Nem az elmúlt évek adták a legnagyobb löketet a jókedvnek” – Sallai Laci az új Felső Tízezer-lemezről

Fotók: Ködöböcz Gábor.