„Az első magyarországi koncertünkre Albertirsáról is eljöttek az emberek” – Okvsho-interjú

Évente visszajárnak Magyarországra, dj-ként Szabó Gábort pörgetnek, és a Jazzboishoz hasonló sikersztorit futottak be a hip-hopos, neo-soulos nu-jazzben. Az Okvsho magyar származású svájci testvérpárjával radikális zürichi beatmakerekről, a megható Manyis koncertjükről, magyar gyökereikről, és lounge zenés szívatásaikról is beszélgettünk a hétfői turbinás bulijuk előtt, amin Tálas Áron és Klausz Ádám új duója, a Sitmob melegít előttük.

Albertirsáról származtok. Hogyan került ki a családotok Zürichbe?

Georg Kiss: ’56-ban jöttek a nagyszüleink Svájcba. Édesapánk másnap született meg, miután ideértek. Erősen kötődünk Magyarországhoz, kiskorunkban minden évben visszamentünk Albertirsára. Ideális hely volt a nyaraláshoz: nyugodt, közel van a természethez, és különösen jó a kaja. (nevet)

A forradalom után hagyták el az országot a nagyszüleitek?

Christoph Kiss: Már korábban is próbáltak elmenekülni, de elkapták őket, és utána sokkal nehezebb lett az életük. Végül a forradalom után sikerült eljönniük.

Tudtok magyarul?

Georg: Sajnos édesapánk nem tanított meg minket. Azt mondja, hogy mi nem akartunk vele magyarul beszélgetni, de jó lett volna, ha rávesz minket. Így csak kajaneveket tudunk magyarul. (nevet)

Christoph: Magyar zenéket azért hallottunk otthon gyerekként. Nagyapánk meghalt, amikor még kicsik voltunk, de sokat voltunk a nagymamánknál. A nagyszüleink úgy találkoztak, hogy egy kórusban énekeltek, és otthon is mindig sok magyar zene szólt, főleg karácsony környékén.

Christoph és Georg Kiss. Fotó: @dhanesh.

Felnőttként is visszajártatok Magyarországra?

Christoph: Egy-két évente jöttünk a Covid előtt. Apánk kb. 3 havonta elmegy Albertirsára. Csak magyar útlevele van, magyarnak is vallja magát, nem svájcinak. Sok barátja van Albertirsán. Sok falubeli olyan, mintha a rokonunk lenne, pedig a valódi rokonság már elköltözött onnan.

Georg: 5-6 év után tavaly jártunk újra Magyarországon, amikor először játszottunk itt az Okvshóval egy elég kicsi, de nagyon menő helyen, a Manyiban. Ez volt az egyik kedvenc koncertünk a turnén. Nagyon kedvesek voltak az emberek, és az egésznek volt egy bensőséges hangulata. Mintha egy kis család gyűlt volna össze: elöl ültek, hátul álltak az emberek. Nagyon sokat jelentett számunkra Magyarországon játszani.

Christoph: Eljöttek Albertirsáról emberek, akiket 4-5 éves korunk óta ismerünk, és már ezer éve nem láttunk. Megható volt.

Brazil ütőegyüttesekben kezdtetek el zenélni, aminek a hatása itt-ott érezhető az Okvshón is. De honnan jött gyerekként a brazil zene?

Georg: Otthon sok időt töltöttünk apánk CD-polca előtt. Hatalmas, jó minőségű hangrendszerünk volt, mert apánk egy hifi-boltban dolgozott, és amikor a szüleink nem voltak otthon, feltekertük rendesen a hangerőt. Megnéztük, melyik CD-nek jó a borítója, és a szüleink ágyán táncoltunk rá.

Mi volt a kedvencetek?

Christoph: A Dr. Alban CD. A No Coke. (nevet)

Georg: Közben brazil zenéket a zenetanárunk mutatott az általánosban. Tetszett, hogy egy nagy zenekarban játszhatunk, aminek nem annyira elegáns, inkább nyers és utcai a stílusa. Nem az a fontos, hogy mindent tűpontosan játssz, hanem hogy milyen hangulatot teremtetek együtt, miközben jól érzitek magatokat.

Milyen elképzelésekkel vágtatok neki az Okvshónak?

Georg: Kb. 14-16 évesen rácsúsztunk a hiphopra. Lenyűgözött minket a mintázás: amikor először felfedezed, az olyan, mint a varázslás. Kipróbáltuk mi is, és elkezdtünk dj-zni is.

Christoph: Aztán egy ponton abbahagytuk a mintázást, és élőben játszottuk a beateket MPC-n. de úgy nem tudtuk elérni azt az energiaszintet, amit egy zenekarral. Elkezdtünk más zenészekkel játszani, és ebből rengeteg új ötletet kaptunk. Az első koncertjeink szinte teljesen improvizatívak voltak.

Georg: A mintázáson keresztül megszerettük a jazzt, de amikor John Coltrane-t hallgatsz, nem arra gondolsz, hogy basszus, ez nekem is menne! (nevet) Aztán berobbant a londoni jazzszíntér, és az mindent megváltoztatott. Amikor láttuk ezeket a fiatal londoniakat, akik szintén az elektronikus zenéből meg a beatkészítésből jöttek, amit aztán átültettek jazzes, improvizatív élőzenébe, akkor mi is kedvet kaptunk hozzá.

Elmentünk egy Steam Down jam sessionre, ami hatalmas lökést adott. Ez egy heti jam session volt, amire a ma már elég híres londoni arcok is eljártak, és egész éjjel játszottak. Egészen különleges volt átélni a zenészek és a közönség közti energiát, és ott beleszerettünk a spontán élőzenélésbe. Amikor kiadtuk az első EP-nket, a Traphouse Jazzt vinylen, megkérdeztük az összes zenészt, akit ismertünk, hogy be akar-e lépni a zenekarunkba. (nevet) Denis, aki perkázik a turnén, ott volt már azon is, és Sara (El Hachimi), aki szaxofonozik és furulyázik, eljött nézőként, pedig még nem ismertük egymást. Életünk egyik legjobb koncertje volt.

Melyik három lemez volt rátok a legnagyobb hatással?

Georg: Mondok egyet minden műfajból, ami hatott ránk. Herbie Hancock Head Hunterse volt az első jazz-funk album, amit megismertünk, és egy olyan víziót hozott, amit mi is igyekszünk követni. Kísérleti volt, többféle új hangzást hozott össze, mégis grúvos volt és annyira szórakoztató, hogy meg akarod hallgatni újra meg újra meg újra, mert mindig valami újat fedezel fel benne.

Christoph: A másik a Voodoo D’Angelótól. Tudom, mindenki ezt mondja, de ha minden idők legjobb lemezét kérdeznéd, akkor is ezt mondanám. (nevet) A zürichi beatmaker, Melodiesinfonie első albuma, a Friede Freude is óriási hatással volt ránk, amikor beateket csináltunk. Ő volt a legnépszerűbb beatmaker Zürichben, el se tudom mondani, hányszor hallgattuk meg azt az albumot.

Georg: Ez a zene nagyon radikális volt akkoriban: irtó kemény beatek, egy elég sajátos, detroiti hatású, J.Dillás swinggel, pofátlanul szórakoztatóan.

Christoph: Szerintem sok Flying Lotust hallgatott, és mindig kábé három tök más számot gyúrt egybe. Én azelőtt nem hallottam ilyet, szóval lenyűgözött. És persze nem hagyhatjuk ki a Yussef Kamaal Black Focusát sem.

Sokan a 2021-es Orange Wine-nal figyeltek fel rátok. Ti is egyfajta fordulópontnak éreztétek azt az EP-t?

Georg: Nekünk ez egy nagyon organikus fejlődésnek tűnt a Traphouse Jazztől a Kamala’s Danzon át az Orange Wine-ig. Nem volt egy pont, aminél azt éreztük volna, hogy na, most történik valami. Az Orange Wine nem a kedvenc EP-nk így utólag. A Traphouse Jazzhez hasonlóan ez is gyorsan készült, és egy adott pillanat lenyomata. A Kamala’s Danzon és az A Place Between Uson sokkal több az izgalmas részlet. De tény, hogy még mindig az Orange Wine a legnépszerűbb lemezünk.

Szerintetek miért?

Christoph: Jó kérdés. Gondolom, mert az szórakoztatóbb, befogadhatóbb, az új lemez meg inkább konceptuális, személyesebb. Van egy olyan hangzása a daloknak, ami tetszik az embereknek. Sok stream olyanoktól jött, akik a háttérben hallgatták. Működik lounge zeneként, sokszor így is hivatkoznak rá, amit utálunk. Nem akarunk lounge zenét csinálni.

Ettől a szép zongoramuzsikától jobban fogsz dolgozni - áttekintésünk a jazzes-hiphopos háttérzenékről

Ennek a fajta zenének rengeteg hallgatottsága jön olyan playlistekről, amiket tanuláshoz, munkához állítanak össze háttérzenének.

Georg: Amikor elkezdtük az Okvshót, a barátaink, ha megláttak az utcán, odakiabáltak, hogy épp a ti zenétekre tanultam! Azt hitték, ez bók, de mi a falra másztunk tőle. Tök jó, de örülnénk, ha rendesen figyelnének a zenére. Ugyanakkor segített nekünk ez a mozgalom, hogy több figyelmet kapjunk, szóval volt pozitív hozadéka is.

Christoph: Ezt le kell nyelnünk. Az emberek el tudják dönteni, hogyan akarnak hallgatni egy zenét.

Viszont aki háttérzeneként hallgatja, az valószínűleg nem megy el a koncertjeitekre.

Christoph: Valószínűleg nem. A rajongók, akik vinylt vesznek, azok jönnek el a koncertre is. A Bandcamp-közönség. Őket érdekli a zene igazán. Ők a kedvenc közönségünk, nem a Spotify-os.

Zeneileg hogyan változtatok a Traphouse Jazztől a tavalyi A Place Between Usig?

Georg: A lényeg maradt: szeretünk grúvos alapokra szép akkordokat játszani. Ami változott, hogy személyesebb és talán koncepciózusabb lett a zenénk. Eleinte szinte mindent mi ketten játszottunk, de ma már sokkal több embert vonunk be, akik a dalszerzésbe is belefolynak. Így több ötlet összeadódik, amiből valami különleges születhet. Sokkal több figyelmet fordítunk a részletekre is, és hogy milyen történetet akarunk elmesélni a zenével.

Az új lemezzel például milyet akartatok?

George: Az Orange Wine-t rövid idő alatt raktuk össze, ezért következőnek egy intimebb, személyesebb projektet akartunk összehozni, amire büszkék lehetünk már csak magunk miatt is, ugyanakkor megünnepelhetjük azt a kiterjesztett családot, amivel már 7-8 éve együtt zenélünk. Ezen a lemezen rajta van az a sok zenei hatás is, ami az elmúlt években ránk ragadt.

Például baile funk is.

Christoph: Régóta hallgatunk baile funkot, de korábban nem mertük belerakni a zenénkbe. A Traphouse Jazz-zel egy konkrét műfajt céloztunk be, a nu-jazzt és a neo-soult, és nem is törtünk ki belőle. A Place-en jött meg a bátorságunk, hogy ne kössön minket egy műfaj, és belerakjuk minden ötletünket a dalokba, még ha az nem is feltétlenül „jazzes”. Van rajta némi baile funk, drum & bass és jungle, meg egy kis dub hatás is, amit tetten érhetsz a delayekben. A harmóniák nem annyira jazzesek, mint a korábbi lemezeken, csak csináltuk, ami jól hangzik, és valahogy poposabb lett az egész.

Georg: Rendes dalokat akartunk írni, amik megállnak a saját lábukon, nem csak beateket és töredékeket. Úgy közelítettünk hozzá, mintha popdalokat írnánk.

„Felmentünk a színpadra és még egy hangot se játszottunk, de már őrjöngés volt” – Jazzbois a Koncertsztorik podcastban

Hallgattok mai magyar zenéket is?

Georg: Hogyne. A Jazzbois például elég hasonló utat járt be, mint mi. Jólesett kívülről végignézni egy magyar zenekar sikereit.

Christoph: Meg ott az Àbáse is.

Georg: A klasszikusok közül hatalmas rajongói vagyunk Szabó Gábornak.

Christoph: Mindig a 24 Carat című dalával zártuk a dj-szettjeinket.

Ismeritek a Jazzboist vagy Bognár Szabit az Àbáse-ből személyesen is?

Christoph: A jazzboisos srácokkal találkoztunk párszor, amikor egy fesztiválon játszottunk, és a menedzserük, Dénes szervezte mindkét budapesti koncertünket. Írtunk nekik Instagramon, hogy tudnak-e Budapesten olyan helyet, ahol felléphetnénk. Nincs túl sok rajongónk Magyarországon, de le volt már kötve egy bulink Bécsbe, így muszáj volt eljönnünk Budapestre, mert ez a második otthonunk. Rettentően várjuk, hogy márciusban újra ott játszhassunk.

Okvsho +Experience
Előzenekar: Sitmob (Tálas Áron és Klausz Ádám duója)
Helyszín: Turbina
Időpont: 2025. március 17. (hétfő) 19.30
Belépő: 4400 Ft
Jegyvásárlás. Facebook-esemény.

interjú: Soós Tamás