
kukorica a magyar kísérleti elektronika legújabb generációjához tartozik, de mást csinál, mint a legtöbb kortársa. Ez a kritika először a Recorder magazin 121. számában jelent meg.
Sötét ambient; aprólékosan megdizájnolt, taktilis digitális törmelékek; dallamok vagy ezek kezdeményei / maradványai; súlyos basszusok – ezeket sokszor hallhatjuk mostanában, de általában átláthatatlanná, vagy legalább sűrűvé rétegezve. Az új generáció zenéit a határozott struktúrák helyett gyakran a folyamatos változás jellemzi, de sokszor gyanús, hogy csak azért van erre szükség, mert a zenész ráunt arra, ami eddig szólt, vagy fél, hogy a hallgató un rá.
A kukorica-számok viszont szinte transzparensek (bár többszöri hallgatásra is tartogatnak felfedezéseket), haladási irányuk egyértelmű. Trükkök, drámai váltások nélkül is lekötik a figyelmet, köszönhetően a jól megválasztott, pompásan megalkotott hangoknak (több esetben beléjük hallhatunk szintetikus állatokat, békát, tücsköt) és a magabiztos dramaturgiának.
Előadó: kukorica
Cím: ceramic tears
Kiadó: EXILES
Megjelenés: 2024. december 1.
Műfaj: kísérleti
Kulcsdal: bored workers
8/10
Rónai András
Lemezkritikánk elkészítését a Hangfoglaló Program keretében a Nemzeti Kulturális Alap támogatta.


