Kerek egész, folyamatos mozgásban. Heartlapse: Lethargy (lemezkritika)

A metalcore kétségbeesett változata mindennel - de tényleg, traptől jazzig bármivel - találkozik a Heartlapse EP-jén, ami egyben a zenekar búcsúja is volt 2024 végén. Ez a kritika először a Recorder magazin 121. számában jelent meg.

Ez a zene folyamatos mozgásban van. A pont, ahonnan kiindul és ahová visszatér, a metalcore, annak inkább kétségbeesett, mintsem dühöngő (és pláne nem bulis) változata. De ezen kívül van még rengeteg minden. Különösen parádés az Anxiety Patterns, ami hideglelős vonósokkal, glitches ritmusokkal, finom női vokalizálással indul, és egy ponton melankolikus pozan, trombita és Nagy Gerda popos éneke szólal meg a széttört ritmusú, funkrockos alap fölött. De előkerül még trap, jazzes futamok, ravaszul ritmizált groove metal, ipari hatások satöbbi satöbbi – kiemelném még a Sea Graves sikító gitárját és a Black Paintings breakdownjait ellenpontozó kis kattogásokat.

Ám ez a felsorolás elfedi a Lethargy legnagyobb és legmeglepőbb erényét, az egységét: a zenekar egyetlen lendülettel megy végig mindezeken a váltásokon; minden váltás teljesen organikus, érzelmileg és zeneileg megokolt. Emiatt nincs az az érzésem sem, ami nagyszerű, de rövid (19 perces) EP-knél, hogy jó lett volna hosszabban: ez így egy teljes, kerek egész. A Lethargy a 2014-ben alakult Heartlapse méltó búcsúja: a megjelenéssel egy időben jelentették be, hogy feloszlanak.

Előadó: Heartlapse

Cím: Lethargy

Kiadó: szerzői kiadás

Megjelenés: 2024. december 13.

Műfaj: mindentbele-metalcore

Kulcsdal: Anxiety Patterns

9/10

Rónai András

Lemezkritikánk elkészítését a Hangfoglaló Program keretében a Nemzeti Kulturális Alap támogatta.