
Az év legundorítóbb pergőhangja, nyugtalanító betekintés egy tébolyult PUA elméjébe, és mi lett volna, ha Peter Steele sludge metalt játszik? Plusz pár az év legkeményebb lemezei közül Varsás Gábor és a Watch My Dying-dobos Potkovácz Márk tavalyi kedvencei között.
Miután listába szedtük a legjobb külföldi és magyar lemezeket, filmeket és sorozatokat, idén is megkértünk zenészeket, hogy gyűjtsék össze a kedvenc dalaikat, albumaikat az évből. Ezúttal Varsás Gábort, aki a tavalyi év legkirályabb című lemezével (Pulzáló dobok tisztítják meg az eget) a hazai underground egyik legjobbját hozta ki Shumként, amin egyszemélyes black-sludge-drone- és doom metalt játszik „a rothadó magyar kapitalizmusról”, valamint Potkovácz Márkot, aki egy emlékezetes koncerttel ünnepelte a Watch My Dying zseni első lemezének (Klausztrofónia) 20 éves jubileumát, és a zenekart csúcsformában mutató újat is kihoztak tavaly (Egyenes kerülő).
Shum február 15-én a normandiai black metalos Sordide előtt adja elő közös szettjét a free szaxofonos Quetzal Tiradoval, amivel már a Thy Catafalque koncertjén is bizonyítottak, áprilisban pedig a depresszív black metal úttörőjének, a legendás ausztrál Austere-nek és az atmo-black metalos Lunar Tombfieldsnek nyit szólóban a Robotban.

VARSÁS GÁBOR
(Shum, Phobos, Sóvárgás, Égfigyelő Darkjazz Orchestra)
Thy Catafalque: XII: A gyönyörű álmok ezután jönnek
Kátai Tamás dalírása volt legnagyobb hatással az én zenémre is mindvégig az elmúlt 8-10 évben; bármilyen műfajban is játszottam, mint egy átívelő hatás, konstans megmaradt valamelyest. Nagyon imádom a színes zenei palettát, amivel dolgozik, illetve hogy mennyire odateszi magát minden zenész ebben a projektben. A 12. album hasonló kísérletezéseket hoz a dalírásban, mint a Geometria, viszont helyenként az eddigi legsúlyosabb témái hallhatóak, és mindezek ellenére kifejezetten dallamos minden része az albumnak. Ad némi kórképet is erről az országról, hogy Tamás a Vasgyárral ezúttal írt olyan dalt, ami egy face-on anti-autoriter zene, nem pusztán escapism.
Geordie Greep: The New Sound
Feloszlott a black midi, épp siratja mindenki, aztán Geordie kiadja az év fúziós jazz lemezét. black midire hangzásban inkább csak az első dal hasonlít, a harmadik már kifejezetten latin rock, hihetetlen színes a paletta, az album narratívája pedig egy kifejezetten nyugtalanító betekintést enged egy tébolyult PUA elméjébe.
JPEGMAFIA: I Lay Down My Life For You
Peggy produceri munkája egyre csak frissül, minden évben izgibb. Ebből a szempontból nekem ez a kedvenc albumom tőle.
Knocked Loose: You Won't Go Before You're Supposed To
A 24. másodpercben pofán vág és az album végéig csak rángat a torkodnál fogva. Az év egyik legheavybb lemeze.
BORU: SELF-DEALER
Elképesztően sötét, év egyik legjobb magyar metállemeze.
Godspeed You! Black Emperor: "No Title as of 13 February 2024 28,340 Dead"
Instrumentálisan is többet tud mondani, mint bármelyik album. Undorító ez a világ, és hányingerem van, hogy nem először a történelemben, de ismét népirtáshoz tapsol állva a mi kormányunk is.
Xiu Xiu: 13" Frank Beltrame Italian Stiletto with Bison Horn Grips
Elmúlt évek legpopzeneibb Xiu Xiu-albuma, ez nem jelent semmit minőség szempontból. Zseniális művészek, elképesztően izgi minden, amit képesek ezek az emberek csinálni bármilyen műfaj alatt, méghozzá annyi érzelemmel és személyiséggel, amit hiányolok a legtöbb kísérletezős zenéből, és hatalmas hatással volt Jamie rám, főleg az elmúlt 2-3 évben.
„Az ilyen zenékkel mindig a jungi árnyékomat etetem” – Shum a BORU 2024-es kedvencei között
Fotó: Gyarmati Balázs.
POTKOVÁCZ MÁRK
(Watch My Dying, The Answer Lies In The Black Void, Stabbed)
Knocked Loose: You Won't Go Before You're Supposed To
Audiofilságom maximálisan kielégítődött tavaly ezzel a lemezzel, nemcsak az év legundorítóbb pergőhangja, de a legkreatívabb breakdown díját is elvitte, most komolyan, rajtuk kívül ki mert volna reggaetont rakni egy breakdownba?
Chelsea Wolfe: She Reaches Out To She Reaches Out To She
Chelsea egy ideje megfáradt nekem és a kispadon ült, de ezzel a lemezzel megint izgalomba hozott és hamar behúzott az atmoszférája.
Julie Christmas: Ridiculous and Full of Blood
Chelsea-vel ellentétben viszont Julie visszatérésében már kb. nem hittem, aztán mégis megjelent a semmiből megváltani a világomat. Johannes Perssont (Cult of Luna) rakni a gitárok mögé pedig csak hab a tortán.
Better Lovers: Highly Irresponsible
Aki ismer tudja, hogy mindent imádok, amit Puciato csinál, főleg amióta befejezte a Dillingert. Will Putney meg a legjobb hangmérnök odakünn most a réten. Minden arany, amihez ez a két ember hozzányúl.
OWL: Ivory Eye EP
Gondolkodtam, hogy ötödiknek Poppy új lemezét rakjam ide, aztán úgy voltam vele, hogy ott van a Knocked Loose-lemezen is, meg egyébként is elég a hype körülötte. Úgyhogy inkább egy ismeretlen kedvenccel zárom a sort. Az OWL egy német úriember egyszemélyes projektje és régóta követem. Aki szerette volna, ha Peter Steele sludge metalt játszik, annak be fog jönni.
Böngészd át a szerkesztőség kedvenceit is!
A többi '24-es zenészlistáért katt a nevekre: Crippled Fox, Somló Pál, L.A. Suzi és Káltes Ekwa, The Devil's Trade, Henri Gonzo, Gerdesits Ferenc, Indigo és Blaize, Beck Zaza és boebeck, halkitsadle, 1301 & nyhill & efkilenc, cserihanna & laurie. & Moriones, Doggos, Cold Contrast & Post Analog Disorder, Bognár Szabolcs & Zahár Fanni, Bohemian Betyars, Gear & Escalate, Barkóczi Noémi, Kovács Gerrison & WaTa, Hitori & camille corot, BORU & VLKN, Galaxisok & Felső Tízezer, Black Nail Cabaret & Crow Black Dream, NORMS, GAB & Hegedűs Józsi, Hocuspony, VENI & Kugler Tamás, Polonkai Tamás, Fiúk, ekhoe & bongor & FRANKO, Szegő Dávid & Subicz Gábor, Villő & Lenkke_, Prieger Zsolt, Hűvös & Domingo, Bipølaris & Beerzebub, Freakin' Disco, Duckshell & Sauropoda, PTSD Kft., Gáspár Csaba (CMC), girlhood & Iceboyz, Cz.K. Sebő & kristoaf & WeAreGloria.
nyitókép: Varsás Gábor (Shum), Lányi Kristóf (Potkovácz Márk)

