„Pont annyira szeretem csak, mint a saját vívódásaim” – VENI és Kugler Tamás kedvenc 2024-es zenéi

2025.01.22. 15:06, soostamas

veni-kugler2.jpg

Nick Cave a szemünk láttára születik újjá, a 30y segít kicsit kétségbe vonni önmagunkat, a Sigur Rós énekese elrepít az üveghegyen túlra, Dés András eljátssza az esendő emberiség bár-balladáját.

Miután listába szedtük a legjobb külföldi és magyar lemezeketfilmeket és sorozatokatidén is megkértünk zenészeket, hogy gyűjtsék össze a kedvenc dalaikat, albumaikat az évből. Ezúttal Kugler Tamást, aki egyszálgitáros szólólemeze (Isten álmodik bennünk) után tavaly zenekart alapított, és a KÓDA-val kihozta első EP-jét is, az Elliott Smithnek is emléket állító Visszatalált, valamint VENI-t, aki két albumával is szerepelt a Recorder 2024-es toplistáján (Escaping Game, Being your slave), és karácsonykor ezt tetézte eddigi legszebb, akusztikus megszólalású lemezével, a Cseh Péterrel (Nagy Emma Quintet) közösen felvett albumával (Why the wings?).

kugler-tamas.jpegFotó: Suha Tamás.

KUGLER TAMÁS
(KÓDA)

2024 számomra a nagy változások, újraértelmezések éve volt. Nem szoktam zenék után kutatni, sem elemezni. Hagyom, hogy hasson, ha megtalál. És hát pont azok a zenék találtak meg, amik az útkeresésre (belső tartalmak, lelkiség, morál, érzelmek, spiritualitás) hívják fel a figyelmet. Az első és megkerülhetetlen ilyen irányú alkotás Nick Cave Wild God című lemeze. Furcsa lenne azt mondani, hogy szeretem. Pont annyira szeretem csak, mint a saját vívódásaim. Ez a lemez először megmar, majd beépül és felemel. Nem könnyű „olvasmány”. Tele spirituális útkereséssel. Ez az ember a szemed láttára születik újjá. Széttépi a fájdalmasan szorító burkot, ami a fejére tapadt. A hozzá tartozó könyv (Hit, remény, vérontás) és az a mise, amit Nick Cave Budapesten bemutatott, feledhetetlen és éteri. Ez a lemez teljesen más, mint az eddigiek, mégis ugyanaz. Nagy történet rólunk.

Talán 2-3 éve egy jóbarátom hívta fel rá a figyelmemet. Azt mondta, „odabasz”. Jó, ránézek. Fontaines D.C. Na és itt az új kilégzés: Romance! Emlékszem, tizenéves koromban, amikor először hallottam Sonic Youth-t, Pixiest, Joy Divisiont. Ugyanaz az érzéstartomány, más köntösben. Imádom a látszólag jelentéktelennek tűnő ének és gitárjáték színét, ritmikáját. Hanyag, de erőteljes. Pimaszul érzelmes srácok ezek, akik csikket pöckölnek a tömegbe.

Sok hazai előadó munkája közel áll hozzám, rendszerint figyelemmel is kísérem (Lázár tesók, Kollár-Klemencz László, Hegedűs Józsi, Elefánt, a teljesség igénye nélkül). Mégis, ami mellbevágóan hatott rám, valami egészen más zenei kultúrából jött. Pogány Induló Vagy mindent vagy semmit című lemeze. Ritka az, hogy valaki így járja át az underground és a mainstream határait. Talán a műfaj adottságai miatt is. Egyszerűen megfogalmazott, őszinte szövegek. Itt van valaki, aki újrateremti a 80-as évek punk, underground életérzést. Aki hajlandó magát kitárva egy egész korosztály szorongásait megfogalmazni.

És a végén, de nem utolsósorban említeném meg a 30Y zenekar X lemezét. Sokak szerint dühös, karcos, kritikus anyag. Valóban az, de az én értelmezésemben más is. Az X két egyenes találkozása, metszéspontja pedig sok jelentéssel bírhat. Kinek mit jelent. Egyre inkább azt veszem észre a saját környezetemben is, hogy kifelé építkeznek az emberek, kevés hangsúlyt fektetve a valóban fontos kérdésekre. Például az érzelmi intelligenciánkra (tolerancia, azonosulás, önismeret, közösség, felvett és valódi szerepek). Az X elgondolkodtat. Az X-et hallgatva hajlandó vagyok kicsit kétségbe vonni magam és a saját elképzeléseimet.

„Hiányzott a hangunkból ez a dühösség” – 30Y-interjúnk

 

mladin_bence.jpgFotó: Mladin Bence.

SZÁSZ VERONIKA
(VENI)

Philip Glass: Solo: Metamorphosis III.

Philip Glass zenéje középiskolás korom elején érkezett meg a mindennapjaimba. Egyből nagyon közel éreztem magamhoz, mert nyugodt állapotomban – tehát nem akkor, amikor izomból püföltem a billentyűket, hogy kiadjak magamból valami idejében le nem vezetett feszültséget – én is hasonlókat szerettem játszani a zongorán. A jóleső hangok ismételgetésével meditatív állapotba hoztam magam és kis apró változtatásokkal a zene sűrűségén és színezetén különféle íveket adtam annak a finom és törékeny áramlásnak, amiben navigáltam magam a spontán zenei önkiírásában. Philip Glass ezt csinálja profin, és mivel mindenből szeretem a legjobb minőséget, így idővel lemondtam a saját klimpírozásomról, és inkább őt hallgattam magam helyett is, amikor arra vágytam, hogy kicsit megsimogassa a lelkemet a tiszta és szép zongorahang. A Solo dallamai közül a Metamorphosis III a kedvencem, azon belül is az a rész, amikor 2:37 megérkezik 2:40-re. Ez egy olyan fordulat a zenében, amit szerintem soha nem fogok megunni és mindig olyan jól fog esni, mintha először történne meg velem.

Tom Odell: Black Friday

Tom Odell új felfedezésem, a barátom lányának zenei listájáról, ahonnan nagyon sok új és remek zenét ismerek meg hétről hétre, mert elképesztő mennyiségű és nagyon sokféle jó zenét képes egyetlen Spotify-listában felhalmozni. Így szerencsére nem tudok abba a hibába esni, hogy azt hiszem, már mindent felfedeztem, amit csak lehetett, és beszűkülök a régi kedvenceimre, amire szerintem minden hajlamom meglenne. Azért persze kiszúrtam az egyik legmelankolikusabb számot a listáiról, de a bőrömből akkor sem tudok kibújni, ha éppen meghaladom önmagam és talán pont azért szeretem annyira ezt a dalt, mert nagyon rezonálok azzal, amilyen Tom Odell Black Friday-e, és ahogyan ő „wanna go party, wanna have fun”.

Jónsi: First Light

Jónsi már régóta az instant elvarázsolódás felelős, mert olyan 3 másodperc alatt tud elröpíteni az üveghegyen túlra, bárhol legyek is éppen. Hajnalig tartó rajzolgatás közben otthon, edzésnek álcázott időhúzás közben egy nyikorgó futópadon, vagy egy bepárásodott ablakú távolsági buszon zötykölődve, szóval, hogy tényleg bárhol és bármikor eléri ugyanazt a hatást. És a First Lightnak végre olyan a borítója is, amilyen nekem ez a zene mindig is volt, a virágos rét az üveghegyen túl.

Zságer Balázs: Aqua Obscura

Olyan, mint egy víz alatt elhangzó grandiózus szimfonikus mű. Amikor hallgatom, akkor szinte magam előtt látom, ahogy Poszeidón összeráncolt homlokkal ül trónján és az udvari muzsikusok próbálják megzenésíteni a hangulatát. Felemás érzéssel járó gondok gyötrik, hiszen a birodalmat megújulás előtti háborúk fenyegetik, ráadásul kedvenc lánya is eltűnt, és bár a csikóhalak már nyergelnek, hogy a keresésére induljanak, de Poszeidónnak éppen azért ő a kedvenc lánya, mert őt nem lehet csak úgy megtalálni, ha éppen el akar tűnni.

László Borbély: Bartók, Ligeti – From Microcosm to Macrocosm – Bartók: Mikrokosmos Book 6 BB105 No.147

Ezt a darabot nagyon szeretem, ez a „zongorapüfölős” énem kivetülése, és ezen a felvételen fantasztikusan van eljátszva és fantasztikus minőségben lett rögzítve. Az ember nem sok egyebet kívánhat, hogy megtörténjen egy kedvenc darabjával.

András Dés Quartet: Unimportant Things

Ez a zene nekem olyan, mintha a fekete-fehér filmek időszakát rávetítenénk a mai korra, és a kettő együtt egy olyan képzeletbeli képet adna, ami minden régi és minden elkövetkező időt is egyszerre magába foglal. Benne van a változatlan, ahogy az ember keres és a keresés közben önmagával együtt egyre több részletet ismer fel a teremtésből, és benne van a múlandóság, annak minden fájdalmával és szépségével együtt. Egyszerűen szép, légiesen sűrű. Az esendőségében legszerethetőbb, nagyszerűségre született emberiség bár-balladája.

Gyémánt Bálint: Vortex of Silence – Tavaszi szél

Aki annyira szereti a Tavaszi szél népdalt, és annyira kötődik hozzá, mint én, annak igazi örömhír az, hogy Gyémánt Bálint feldolgozta, és nagy felüdülés az, ahogyan tette. Olyan így, mintha mindig is bennem élt volna ez a dallam, de még sosem szólalt volna meg és most, amikor már megérlelte magát odabent, hangra kelt idekint, annyira más, mint amit megszoktunk és annyira teljes lett ebben a formájában. Gyémánt Bálint különlegesen finom, melegséggel teli, sokszínű gitárjátékát és jó ízlésű, egyedi zenéjét legalább annyira nem kell bemutatni, amennyire a Tavaszi szelet, és különös öröm számomra, hogy a magyar kultúra ezen két kincse egymásra talált ebben a kompozícióban.

Böngészd át a szerkesztőség kedvenceit is!

2024 legjobb magyar lemezei

2024 legjobb külföldi lemezei

2024 legjobb filmjei

2024 legjobb sorozatai

 

A többi '24-es zenészlistáért katt a nevekre: Crippled FoxSomló PálL.A. Suzi és Káltes EkwaThe Devil's TradeHenri GonzoGerdesits FerencIndigo és BlaizeBeck Zaza és boebeckhalkitsadle, 1301 & nyhill & efkilenc, cserihanna & laurie. & Moriones, Doggos, Cold Contrast & Post Analog Disorder, Bognár Szabolcs & Zahár Fanni, Bohemian Betyars, Gear & Escalate, Barkóczi Noémi, Kovács Gerrison & WaTa, Hitori & camille corot, BORU & VLKN, Galaxisok & Felső Tízezer, Black Nail Cabaret & Crow Black Dream, NORMS, GAB & Hegedűs Józsi, Hocuspony.

 

nyitókép: Molnár Csaba (VENI), Akócsi Ágnes (Kugler T.)

https://recorder.blog.hu/2025/01/22/veni_es_kugler_tamas_kedvenc_2024-es_zenei
„Pont annyira szeretem csak, mint a saját vívódásaim” – VENI és Kugler Tamás kedvenc 2024-es zenéi
süti beállítások módosítása