„Segghülye riffeket láncfűrészhanggal játszó gitárok” – A NORMS kedvenc 2024-es zenéi

Lépen lőtt alkoholista hörgés, riffek hátán riffekbe csomagolt riffek, és minden, ami jó a hardcore/punkban.

Miután listába szedtük a legjobb külföldi és magyar lemezeket, filmeket és sorozatokat, idén is megkértünk zenészeket, hogy gyűjtsék össze a kedvenc dalaikat, albumaikat az évből. Ezúttal a 2024 egyik legjobb hazai lemezét hozó NORMS-t („csépelő hardcore és gitárgerjesztő, indulattól széteső káoszpunk egyszerre vad és ravasz találkozása” – írtuk a 100% hazaárulásról), ami a 11 PM és a Total Peace gondozásában Amerikában is megjelent, egyik dala pedig felkerült a K-Town Hardcore Fest válogatáslemezére. A koppenhágai hardcore/punk fesztivál köré egy 10 állomásos, DIY európai turnét is letoltak a nyáron, idén pedig a Cseh- és Lengyelország határán elterülő Jizera-hegységben megrendezett antirasszista fesztiválon, az Izero Hardcore Festen lesznek már tuti ott, többek közt az itt is szereplő Sihirrel együtt.

VIKTOR

Tavaly is nagy éve volt a színtér minket érdeklő részének: kijött az ENERGIA 80, a ROMPO, a LOTTI BIGOTTI, a VÉR, a DAS LATOR bemutatkozó anyaga, külföldi kiadónál jelent meg lemeze a RETORSION, a BALTA, a BEROSSZULÁS, a CAYÍR, az ESCALATE, a GEAR zenekaroknak. Új cuccot adott ki a KIÉGETT FÖLD, a 24/24, a SALABAKTER, a VEHEMENCIA, a PRIMTEORI meg a WHEELBITE, és tök jó, hogy vannak az utóbbihoz hasonló fiatalabb formációk, mint a JUGGLER romjain alakult GEPÁRD SS és GLOSSA. Idén meg elvileg olyan lemezek jönnek, mint az új PALÁNTA, DEHIDRATÁLT FEJEK, a MESSER debütálása, és most olvastam, hogy lesz új 13DEMÖLISHER87 is, a rengeteg készülő vagy tervezett lemez mellett. Ha valakit kihagytam, az szándékos volt, ennyire rosszindulatú vagyok. Mindenesetre a legfontosabb zenei élmény minden évben az, hogy ebben a színtérben létezünk. Ráadásul Közép-Európa is rendesen pörög.

Jó lemezek:

Public Acid: Deadly Struggle (Beach Impediment)

Sokadszori hallgatás után esett le, hogy ezt akár utálhatnám, például a tompított gitáros, középtempós és metálos részek miatt, meg túlzottan az amerikai hardcore sem foglalkoztat, mégis imádtam az első perctől, mert riffek hátán riffekbe csomagolt riffek, viszont nem túljátszott figurázások, hanem szédítő kvint húzogatás, amik pont úgy és annyira jók, hogy közben bármikor össze is omolhatnának, mindez korai ANTI-CIMEX lendülettel, koszos, de erőteljes hangzással, kb. kifolyik a hangszóróból a lemez, annyira energikus, és az előző kislemezzel (ami halk) szemben még a bakelit masterelését sem szúrták el (ez hangos), szóval kb. egy óda mindahhoz, ami jó a hardcore/punkban, és a teremtett erős hangulata mindig kirántott a hétköznapokból, ha az utcán sétálgatva vagy a helyi közértben hallgattam (kézből, a telefonom hangszórójából).

Sexpill: In Dust We Trust (Beach Impediment)

Ez az a zene, amit szeretek, és ha valamiért a hozzám hasonló emberek népesítenék be a bolygónk, akkor a SEXPILL-ről szólnának a Bill és Ted-filmek – vagyis ők hoznák el a világbékét és egyesítenék a nemzeteket –, viszont sajnos-szerencsére ez nem így van, és a valóságban ez is csak egy kaotikus zajpunk lemez, ami látszólag még műfajon belül is hamar kikopott a köztudatból, ezzel szemben nálam folyamatosan pörgött, többek között mert egy másik zenekarom miatt tavaly nagyon foglalkoztatott, hogyan lehet hosszabb (másfél perc feletti) hardcore számokat írni, amit a SEXPILL a sűrűn gitározott, folyton sípoló, fogós és jó tempójú témáival simán megoldott, rengeteg sávon, amik önmagukban lehet nem is annyira zavarodottak, de egyben totálra kerül a káosz, és egyszerre hallok ki pogo-punk KURO-riffek alatt M.E.L.I.-szerű zajt. Van olyan ember ebben az országban, akinek ennél több kell?

CUNTROACHES: Self Titled (Skin Graft)

Fontos emlék a régi-Gólyás CUNTROACHES-koncert, aminek egy pontján úgy pulzált a zenéjüket jelentő zajfal, hogy a fejemben ők lettek Penge, az agysejteim pedig a rave-elő vámpírok, akiket Penge lekaszabol a róla szóló film nyitójelenetében. Kicsit elszomorodtam, amikor feltűnt, hogy hosszabb szünetre mentek, de klassz, hogy visszatértek, és folytatódik a talán elvont zajolás, vagy igazából tökmindegy, hogy mi, amikor a végeredmény egy dübörgő kakofón lemez, jobb (gyorsabb) pillanataiban mintha 3-4-5 hardcore demót hallgatnék egyszerre egy torzítón keresztül, nyugodtabb pillanataiban meg futurista lift-zene egy felvonóhoz, ami a pokolba megy. Rendesen kilennék, ha minden második zenekar ilyen újítóan nyúlna a műfajhoz, de mivel általánosan még mindig a forma-norma követés a megszokott, ezért üdítő ilyen kísérletező anyagokat hallani.

Sihir: Ular akan patuk (La Vida Es Un Mus)

Tavaly nagyon sok NISSES NÖTTER-t, POTAS-t, CRAPSCRAPER-t, TOTAL ARMSVETT-et és VORKRIEGSPHASE-t hallgattam, leginkább a gitárokra figyelve, és az tetszett bennük, hogy mivel ezek a műfaj kialakuló időszakának zenekarai, akkor ez a bénázás iszonyatosan szabadnak hatott, csak pengettek a semmibe, és ebből lett, amit évtizedekkel késôbb imádunk, és már sokkal okosabban, de bénábban is próbálunk reprodukálni. Na de a SIHIR-lemezből hasonló nyers és szabad kreativitást hallok, ami lehet csak illúzió – sajnos a koncertjüket kihagytam, így közelebb nem kerültem az igazsághoz –, nekem viszont elég. A világzenés, művészi réteg nem ad sokat hozzá, velük vagy nélkülük ez lényegében egy tök jó hardcore lemez, ami tényleg akkor működik a legjobban, amikor nem is akar ennél több lenni.

SUBDUED: Abattoir (La Vida Es Un Mus)

Látszólag nagy éve volt az anarcho-punknak (erős kiadványok még: INDUSTRY, VAMPIRE), és nem csak a műfajon belül, hanem általánosan is az egyik legjobb tavalyi lemezt a SUBDUED adta ki, ami nekem azért tetszett annyira, mert a középtempós nagyszabású hangzásban ott van egy össze-vissza játszó, szabadon tekergô gitár, ami ha eddig nem tűnt volna fel, leginkább az, amiért zenét hallgatok. A hangzás nagyságának az atmoszférája húzott be, amellett, hogy olyan anarco-punkot hallgatni, mint segélybulikra járni: akkor is kap a lelkiismeretem, ha csak szórakozni jöttem. Kevés jóindulattal ráhúzható, hogy lényegében egy számot hallgatunk végig – na de az milyen már –, meg hát ilyen az, ha valakik ügyesen formálják egyedire a zenéjüket. Személyes plusz, hogy Fefitől ajándékba kaptam lemezen.

ALAMBRADA: Ríos De Sangre (Fuerza Ingobernable, Autsajder Produkcija, Unlawful Assembly)

Ők adták az év egyik legjobb koncertjét Budapesten (kb. 50 ember előtt), és ez a lemez is őrületes. Már az előző kislemezt is szerettem, meg sajnálkoztam, hogy nem tudtam beszerezni; nagyon megörültem, amikor láttam, hogy jönnek EU-turnéra, nem is értem, Koppenhágában miért nem néztük meg őket, amikor egy fesztiválon, csak más helyszíneken játszottunk, na de a zene pont az a hipergyors, sosem lassító vagdalkozó kapkodás, amit szeretek (erős NEOS-hatások), tök jó példája annak, hogyha van egy jó dobosod, nagyon nem tud rossz lenni a zenekarod, ők is kurva jók. Egyben innen is kösz minden zenekarom dobosának, hogy ők is kurva jók voltak tavaly.

STATE MANUFACTURED TERROR: The US Government is a Kleptocratic Doomsday Cult (Autsajder Produkcija)

Hű, hát hű, ez is olyan lemez, amin mintha minden hangszer egymás ellen játszana valami teljesen mást, amint felállna a hangzás, egyből összeesik, és a rajzfilmes csihi-puhi felhő gomolyog körbe-körbe, úgy keveredik itt blastbeat nélküli proto-grind DISORDER-es zajpunkkal, kuka hangzással, lépen lőtt alkoholista hörgéssel, random kazettamanipulációkkal, segghülye riffeket láncfűrészhanggal játszó gitárokkal, minden mindennel, bűzben-koszban, finnyásabbja le is zuhanyozhat, miután meghallgatta, én csak örülök neki, hogy ilyen lemezek készülnek.

G2G: The Gherkin (Lulus Sonic Disc Club)

Ez egy új ausztrál zenekar, amiben a Distort zine-es, TOTAL CONTROL-énekes, UV RACE-dobos dobol, de az ő minimalista játéka a legkevésbé érdekes, mert ez egy neo-primitív poszt-punk zenekar, valahol a kislemezes UK DIY zenekarok és a korai női svájci bandák, mint pl. a GLUEAMS hangzása között, fogós, de egyszerű gitárok, többszólamú kántálós ének, és magabiztos ügyetlenkedés – egy alapvetően megállíthatatlan lendület dolgozik bennük és a maguk szűkös eszközkészletén belül nagyon kreatívan jutnak el a számok elejétől a végéig. Miközben jó a fülnek ez a sok fogós dallam, inspiráló is, hogy nem kell beszarni, ha valamit nem tudunk, az a lényeg, mit akarunk, és elég leleménnyel el is érjük.

FEFI

Jó magyar lemezek:

Lotti Bigotti: Születés

Energia 80: Demo

Das Lator: Lidérc

24/24: A terv része

Balta: Mindenki mindig minden ellen

Jó koncertek:

1. Alambrada+Unidad Ideológica @ Kripta
2. The Drin @ Kripta
3. Enzyme @ K-town
4. Brak-Sihir @ Kripta
5. Dominación @ Kripta
6. NAO @ K-Town
7. Hase @ Kripta
8. Koridor+Nag+Lotti Bigotti @ Kripta
9. Bobakrome @ Vortex
10. Feldolgozós esték @ Kripta
11. Norms @ Kolozsvár

„Kurva nagy a magyar színtér!” – A Szégyen Kazetták kedvenc 2023-as zenéi

Böngészd át a szerkesztőség kedvenceit is!

2024 legjobb magyar lemezei

2024 legjobb külföldi lemezei

2024 legjobb filmjei

2024 legjobb sorozatai

A többi '24-es zenészlistáért katt a nevekre: Crippled Fox, Somló Pál, L.A. Suzi és Káltes Ekwa, The Devil's Trade, Henri Gonzo, Gerdesits Ferenc, Indigo és Blaize, Beck Zaza és boebeck, halkitsadle, 1301 & nyhill & efkilenc, cserihanna & laurie. & Moriones, Doggos, Cold Contrast & Post Analog Disorder, Bognár Szabolcs & Zahár Fanni, Bohemian Betyars, Gear & Escalate, Barkóczi Noémi, Kovács Gerrison & WaTa, Hitori & camille corot, BORU & VLKN, Galaxisok & Felső Tízezer, Black Nail Cabaret & Crow Black Dream.