Hipnotikusan szép ambient-obeliszk, álomszerű kraut-shoegaze, motoros fűrészes noise-rock, alvás és ébrenlét között levitáló, zajokkal egybeforrt zene – plusz a magyar zenei élet egyik eredeti és fontos zenekarának utolsó megjelenése a Galaxisok és a Felső Tízezer tavaly sokat pörgetett zenéi között.
Miután listába szedtük a legjobb külföldi és magyar lemezeket, filmeket és sorozatokat, idén is megkértünk zenészeket, hogy gyűjtsék össze a kedvenc dalaikat, albumaikat az évből. Ebben a körben a 2024-ben forradalmas lemezekkel jelentkező Galaxisokat és Felső Tízezert: az eddig sem apolitikus Galaxisok nyíltan proteszt-lemezt készített, és a gitárokhoz is örömmel tért vissza (Ellenszélben), az idén tízéves Felső Tízezer pedig még tovább csiszolta a hangzását és a Kicsi forradalommal az egyik legjobb lemezét rakta le az asztalra, ütős sorokkal és koncertkedvenc dalokkal.
Fotó: Navratyil Benedek.
SZABÓ BENEDEK
(Galaxisok, Zombie Girlfriend)
Ahogy telnek az évek, úgy válik számomra a zene a koncentrált, intenzív odafigyelés tárgyából egyre inkább hangulatok, álmok, benyomások, emlékek és utazások kísérőjévé. Jelentősége nem csökken, a funkciója változik. Szövegre gyakran nincs is szükség, ha van is, elég pár mantraszerűen ismételgetett sor, mert – Jevtusenkóval élve – a test emlékezetét, a harmadik emlékezetet az illatok mellett a zene ébreszti fel legkönnyebben. Tavaly ezt az öt albumot hallgattam a legtöbbet hosszú autóutakon, lefekvés előtt a plafonon elsuhanó fényeket nézve, pingpongedzés után a városban sétálva.
1. Cowboy Sadness: Selected Jambient Works, Vol. 1
Hipnotikusan szép ambient-obeliszk, akár Új-Mexikóban, akár Bács-Kiskunban vezet az ember szürkületbe olvadó nyári délutánokon.
2. Francesca Heart: Bird Bath
Szintén ambient, ezúttal a pittyegős-pasztorális fajtából, ami munkához és kertben való ücsörgéshez egyaránt nagyszerű.
3. Bill McKay: Locust Land
Az év egyik legfurább lemeze, mert az egyik fele szépen felépített éneklős (indie-)folk, a másik egy hátborzongatóan gyönyörű instrumentális mestermű. Az igazi transzcendens szépség az utóbbiban (Neil’s Field, Glow Drift, Oh Pearl) rejlik.
4. Daisy Rickman: Howl
Álmokból előszűrődő hipnotikus antislágerek, hagyományőrzés pszichedelikus éllel, a Wicker Man filmzenéjének örökre elveszett bónuszdalai? Bármelyik lehetne, de a lényeg, hogy hónapokig nem bírtam abbahagyni.
5. Dummy: Free Energy
Mondhatnánk, hogy ez egyszerűen egy hibátlanul megírt, álomszerű kraut-shoegaze gitárlemez, de a kiemelkedően erős dalszerzés mellett a felejthetetlen hangzás legalább olyan fontos szerepet játszik abban, hogy szinte minden év végi listán ott a helye.
Fotó: Mudrák Balázs.
SALLAI LÁSZLÓ
(Felső Tízezer, Galaxisok, Platon Karataev, The Somersault Boy, Captain Average)
2024 egy nagyon hosszú év volt. Ez volt idén az öt kedvenc dalom.
Father John Misty: Mahashmashana
Father John Misty első négy albumát mind nagyon szerettem, de a legutóbbival (Chloe and the Next 20th Century, 2022) nem igazán tudtam mit kezdeni. A csorbát kiköszörülte az új albumával, ami vagy a legjobb lemeze eddig, vagy mondjuk a második legjobb. A címadó dalt nagyon sokat hallgattam, a zene ellenállhatatlanul gusztustalan giccs, a szöveg pedig a szokásos agymenés. Én is hajlamos vagyok azt feltételezni, hogy ez az album a lezárása lesz a Father John Misty-projektnek, ha így lesz, akkor ez szép kilépő (és valami mást biztos hallunk Josh Tillmantől), ha nem, akkor meg jól beijesztett mindenkit.
Melt-Banana: Scar
2010-ben láttam őket először, akkor lenyűgöztek, pedig a karrierjük csúcspontját még éppen csak készítették. A 2013-as Fetch az újkori noise-rock egyik legjobb lemeze szerintem, azóta láttam őket még egyszer a Fekete Zajon, az a bizonyos új anyag meg csak nem jött. Tizenegy év után végre sikerült kiadni a mindössze 25 perces 3+5-t (mondjuk van annyira intenzív, hogy elég legyen belőle), ami ott folytatja, ahol az előző abbahagyta: a gépdob végig brutális tempóban vágtat, Yasuko Onuki visít, Ichiro Agata úgy gitározik, mintha egy motoros fűrészt próbálna beindítani, és bármennyire is hülyén hangzik ez, de a végén mégis valami nagyon szép lesz belőle.
Amanda Bergman: My Hands In The Water
Járatok egy úgynevezett szakmai lapot Angliából, akik minden hónapban mellékelnek egy válogatáscédét is az új megjelenésekből. Az egyik ilyenen volt rajta a My Hands In The Water, ami nagyon megtetszett, és mivel még másnap reggel is benne volt a fejemben, elindítottam a lemezt (Your Hand Forever Checking On My Fever) azzal a reménnyel, hogy nem lesz csalódás. Nem is lett szerencsére, nagyon szórakoztató lemez bivalyerős dalokkal, megérte ennyit ülni rajta.
Richard Thompson: Freeze
Az ember elindítja Richard Thompson új albumát és tíz másodperc múlva már egy imbolygó hajón érzi magát a háborgó tenger közepén. Bevallom, hogy nem nagyon követtem az ő karrierjét, a Fairport Conventiont gimisként hallgatgattam és a Linda Thompsonnal közös lemezek persze megvannak, de fogalmam se volt, hogy mostanában mit csinál. Hát ilyet és nagyon jól. Nagyon szeretnék 75 évesen még ilyen dalokat írni és ilyen energiával elő is adni.
MGMT: Nothing Changes
Elég rég lecsatlakoztam az MGMT-ről, úgyhogy a tavalyi albumuk pozitív csalódás volt, ez a dal pedig valamiért nagyon szíven ütött a megjelenésekor. Mellékzönge, hogy a tavalyi Mercury Rev nem nagyon győzött meg ezzel a spoken wordös irányváltással, pedig nagyon szeretem őket, viszont az MGMT megírta helyettük azt a Mercury Rev-lemezt, amiben reménykedtem.
A kedvenc lemezeim pedig ezek voltak:
Arab Strap - I'm totally fine with it 👍 don't give a fuck anymore 👍
Amanda Bergman – Your Hand Forever Checking On My Fever
Bright Eyes – Five Dice, All Threes
The Cure – Songs of a Lost World
Kim Deal – Nobody Loves You More
The Decemberists – As It Ever Was, So It Will Be Again
Dummy – Free Energy
Father John Misty – Mahashmashana
The Felice Brothers – Valley of Abandoned Songs
The Folk Implosion – Walk Thru Me
Fontaines D.C. – Romance
Adrianne Lenker – Bright Future
Melt-Banana – 3+5
MGMT – Loss Of Life
Jessica Pratt – Here In The Pitch
Tindersticks – Soft Tissue
Richard Thompson – Ship To Shore
Kedvenc dalaim playlistben:
Fotó: Mudrák Balázs.
BRADÁK SOMA
(Galaxisok)
'24-ben folytatódott az a '23-as trend, hogy kevesebb új megjelenést hallgatok – ám azok közül a kedvenceimet többször – és több korábban kiadott albumot vagy most is alkotó, de régóta aktív előadót fedezek fel. Sokat pörögtek Luigi Tozzi és Rrose zenéi, végigmentem a Boards of Canada, Monolake és Speedy J diszkográfiáin, beragadt a Sandwell District-válogatás, a My Bloody Valentine EP-gyűjtemény vagy épp az új Fontaines D.C. és Dummy, illetve volt egy korai Animal Collective újrahallgatós időszak is. Mindenesetre a következő albumok voltak a kedvenceim 2024-ből.
Actress: Statik
Csodálatosan egyensúlyozik az ambient és az IDM határán minimalista és álomszerű kompozícókkal, amik olykor a Biosphere-t vagy Laurel Halo Atlasát idézik. Alvás és ébrenlét között levitáló, zajokkal egybeforrt zene. A helyenként nyugtalanító loop-töredékek és az ezeket körülvevő elektrosztatikus közeg néhol pulzáló egységgé alakul, hogy aztán kicsivel később széthulljon az egész és köddé váljon.
CRC X VC-118A: Flow Zone
Az elektronikus zenében oly gyakran előforduló kriptikus nevű előadók közül kettő társult, hogy összehozzák az év egyik legszebb electro/IDM albumát. CRC a Morphology egyik felét kitevő Michael Diekmann aliasa, VC-118A pedig a Mohlao és Multicast Dynamics néven is alkotó Samuel van Dijket takarja. Kettejük világát olyannyira hibátlanul elegyítik néhol acidos villanásokkal tarkított, sodró lendületű zenévé, hogy nehezen tudok más címet elképzelni az anyagnak.
Helado Negro: PHASOR
Roberto Carlos Lange már a három évvel ezelőtti Far Innel is teljességgel lenyűgözött, a tavalyi lemezén még jobban kikristályosodott az a szofisztikált, levegős indie pop, amit évek óta csiszolgat. A PHASOR az elődjéhez képest organikusabb hangzással operál, a dalok természetesen gördülnek és az egész album egészen lefegyverző könnyedséget áraszt magából.
Porridge Radio: Clouds in the Sky They Will Always Be There for Me
Az Every Bad iszonyatosan betalált nálam 2020-ban dühös és szertelen dalaival, ám az azt követő lemez elmaradt az elődje által támasztott elvárásoktól. Éppen ezért kicsit kevésbé lelkesen kezdtem bele a tavalyi album hallgatásába, ám hamar átfordultak az érzéseim, mert Dana Margolinéknak sikerült átmenteniük az Every Bad dühösségét és nyersességét úgy, hogy lágyabb megszólalással is működni tudnak a számok.
The Smile: Cutouts
A Smile mint oldalági projekt kicsit olyan, mint azok a Radiohead-albumok, amiken a zenekar mintha kicsit lazábban közelítette volna meg a dalokat, ezért kicsit szerteágazóbbak, jelesül az In Rainbows és a Moon Shaped Pool. És a Smile-lemezek közül a Cutouts még inkább ráerősít erre az érzésre. Az eredmény pedig egy talán kevésbé koherens, de annál szebb anyag. Világmegváltó dolgok nem történnek, pár szám akár Radiohead is lehetne, viszont valahol arra is rámutat, hogy milyen változásokat hozhat két, évtizedek óta együtt zenélő ember alkotófolyamatába egy másik zenész felbukkanása (jelen esetben a más formációkból, illetve saját jogán is ismert Tom Skinner).
„Sírni tudnék, de ordítok inkább” – Galaxisok-interjú és Ellenszélben-albumpremier
KELECSÉNYI DONÁT
(Felső Tízezer, Gulu Gulu, Beach Beach & The Boogey Mango)
Mount Kimbie: The Sunset Violent
Biztosan nem a legizgalmasabb zene a Földön, de én imádom. Élőben megjobb, a kedvenc koncertem volt tavaly.
Galaxisok: Ellenszélben
NYOMOD!
Fontaines D.C.: Romance
Szerintem már mindenki agyára megyek a fanboykodással, de sajnos nem tudok mit tenni.
DIIV: Frog In Boiling Water
Semmi káprázatos bombasláger, egyszerűen csak nagyon frankó végighallgatni.
Wunderhorse: Midas
Nem vagyok túl cutting edge, csak a Fontaines D.C. miatt ismertem meg, utána viszont jó párszor végigment ez a lemez.
„Bravúr volt, de mindenképp csücskös szitu” – Felső Tízezer-koncertsztorik
Fotó: Mudrák Balázs.
GÜNSBERGER ÁKOS
(Galaxisok, Günsberger Ákos Trió, A Bence kalandjai)
Julian Lage: Speak To Me
Lage hosszú idő óta az egyik legkedvesebb gitárosom, úgy tud rendkívül sokszínű és izgalmas lenni, hogy egy hangból azonnal felismerhető is egyben. Ezen a lemezen a műfaji sokrétűség elég széles skáláját mutatja be, kezdve a bluesos Northern Shuffle-lel a free elemeket tartalmazó South Mountainen át az egy szál gitáron előadott Myself Around Youig.
Lucy Rose: This Ain’t The Way You Go Out
2019-es No Words Left című lemezét a megjelenés után egy barátom mutatta, pár hallgatás után el is feledkeztem róla. Aztán idén ismét egy ajánlásra hallgattam meg ezt az albumot, és elég sokáig bent is maradt a lejátszási listában. Nem világmegváltó lemez, de talán nem is akarja megváltani, cserébe csupa jó és szerethető dal szerepel rajta.
Chris Cohen: Paint A Room
Szintén 2019-ben jelent meg self-titled lemeze, mely minden idők top 10 albuma között szerepel nálam már nagyon régóta. Izgalommal vártam a megjelenést, első körben kicsit csalódást okozott, de aztán megszerettem ezt is, habár nem hozza azt a fajta lebegően finom atmoszférát, ami az előző dalok sajátja.
Mörk: Still Dreamin’
Most már tudjuk, hogy a zenekar 2024-es lemeze egyben a végső is, méltóbb búcsút nehezen tudnék elképzelni. Csodás dalok, letisztult hangszerelés és szerkezetek, a magyar zenei élet egy eredeti és fontos zenekarának utolsó megjelenése.
The Smile: Wall Of Eyes / Cutouts
Két nagylemezt ritkán hoz ki egy év alatt egy zenekar, ráadásul ennyire különböző hangvétellel és hangszereléssel. Míg a Wall Of Eyeson inkább a torzított gitárok vannak előtérben, úgy a Cutoutson már elektronikusabb irányba mozdultak el a dalok.
Dalok:
The Smile: Friend of a Friend
Julian Lage: Omission
„Kedves zenék kedves emberektől” – A Galaxisok és a Felső Tízezer kedvenc 2023-as zenéi
Böngészd át a szerkesztőség kedvenceit is!
A többi '24-es zenészlistáért katt a nevekre: Crippled Fox, Somló Pál, L.A. Suzi és Káltes Ekwa, The Devil's Trade, Henri Gonzo, Gerdesits Ferenc, Indigo és Blaize, Beck Zaza és boebeck, halkitsadle, 1301 & nyhill & efkilenc, cserihanna & laurie. & Moriones, Doggos, Cold Contrast & Post Analog Disorder, Bognár Szabolcs & Zahár Fanni, Bohemian Betyars, Gear & Escalate, Barkóczi Noémi, Kovács Gerrison & WaTa, Hitori & camille corot, BORU & VLKN.
nyitókép: Tóth Gábor (Felső Tízezer)