„Az ilyen zenékkel mindig a jungi árnyékomat etetem” – A BORU és a VLKN kedvenc 2024-es zenéi

2025.01.16. 18:12, soostamas

297338540_484522340340613_7630495375684202155_n.jpg

Suttyoskodó britek, az év egyik kiemelkedő kreténsége, a slágerek, amiket egyetlen rádió se fog játszani, és az elképesztő soundscape, ami úgy hangzik, mintha magyar lenne, csak 3024-ben. Plusz: ősember-riffek, okádék ének, darázsfészek gitárok, és nagymamák kotláját megszégyenítő pergő sound.

Miután listába szedtük a legjobb külföldi és magyar lemezeketfilmeket és sorozatokatidén is megkértünk zenészeket, hogy gyűjtsék össze a kedvenc dalaikat, albumaikat az évből. Ezúttal a poszt-metál, a doom és a sludge határán egyensúlyozó BORU-t, akik tavaly értek alkotói pályájuk csúcsára a Self-Dealerrel, valamint a metállal beoltott crust punkot játszó VLKN-t, amiben ideiglenesen a BORU frontembere vendégeskedik, és tavasszal közös európai turnéra indulnak a Satellesszel és legutóbbi EP-jükkel, a brit az Earache Records digitális gondozásában kijött First Sparks of Eternal Decay-jel, amin a skandináv crust/d-beat hagyományokat ütötték fel fagyos black metallal.

vlkn.jpg

VLKN

Marci

drive your plow over the bones of the dead: tragedy as catharsis

Weeping: Spiritual Barbarism

Ball

BORU: Self-Dealer

Aara: Eiger

Kristóf

Alcest: Les Chants de l’Aurore

Dödsrit: Nocturnal Will

The Black Crowes: Happiness Bastards

NOFX: Half Album

Marci (BORU)

Schedule 1: Crucible

Full of Hell: Coagulated Bliss

Attila

Gatecreeper: Dark Superstition

Saya Noé: Vénus

„Egy normális világban egy teljes színtér kullogna utánuk” – A VLKN Makó Dávid 2024-es kedvencei között

 

BORU

boru_mike.jpgFotó: Breszkovics Norbert.

Mike

Nem vagyok a nagy újdonságok kutatója, nem is volt annyira könnyű számomra ezt a listát összeírni. Általában csak véletlen bukkanok bele új zenékbe, vagy hogyha valaki rám erőlteti. A 2024-es top 5-öt az alapján írtam össze, hogy mi volt a számomra a legszórakoztatóbb, legmeglepőbb, legsokkolóbb.

IDLES: POP POP POP

Habár eléggé ismertek, én nemrég ismertem meg ezt a formációt, talán tudat alatt valami plakáton már olvastam a nevüket. Nem tudok semmi izgit mondani, suttyoskodó britek hangulatos kavalkádja. Egyszerűen csak menő. A 15-20 évvel ezelőtti TV-ben adott indie klipek hangulatát idézi nekem. Semmi nagy megfejtés, csak nyugis vibe-olás. Az ilyenfajta zenék hallgatásakor mindig a jungi árnyékomat etetem, jó azt hallgatni, amilyen én nem vagyok, illetve csak ritkán vagyok.

Miss Bashful X DBBD: Trophy Wife

Ez a dal megváltoztatta az életem. Talán nem egyértelmű, vagy csak furcsa idegrendszerűnek kell lenni, de az alap, a basszus és a lábdob annyira kurva kemények, hogy bármelyik keménykedő torzított lehangolt gitárt leiskolázza, bármennyire is nehéz belátni! Egyébként az egész Miss Bashful X DBBD kollaboráció nagyon rossz, de az a rossz, amit szeretsz és élvezed, tehát jó. Számomra az év egyik kiemelkedő kreténsége. Mindenféle edgy-ség nélkül ki merem jelenteni, hogy szeretem.

SANGUISUGABOGG: Permanently F*cked

Metál kategória: SUGABUGABUGA. Most ehhez mit lehet írni!? Vér, halál. Szétverik a fejedet egy kalapáccsal, aztán beleszarnak a koponyádba. Ősember-riffek, nagymamák kotláját megszégyenítő pergő sound, okádék ének, darázsfészek gitárok. Ha meghallod ezt a trekket, egyvalamit tehetsz csak: olyan hangosra tekered, hogy lerobban a fejed. Abszolút idézi az old school vibe-okat. Gyúráshoz, telefonon felkínált porokhoz, veszekedéshez, LIDL-ben bevásárláshoz ajánlom ezt az ínyencséget.

Oranssi Pazuzu: Muuntautuja

Elképesztő soundscape, drámaian felvezetett dinamikák. Olyan, mintha egy nagyon régi, karcos filmszalag zaját zenébe öntenénk. Persze valami elbaszott skandináv művészfilm lehet csak! Teljesen formabontó és úgy is nagyon kemény, hogy nem akar az lenni. Furcsa módon, ha az ember jobban beleássa magát a zenekar munkásságába, érez valami kognitív ősközöst. A finn nyelv meg úgy hangzik, mintha magyar lenne, csak 3024-ben. Az egész lemez nagyon jó, de ez a track mindent visz.

Tigran Hamasyan: The Curse

Abszolút meglepettségi faktor alapján nyertes darab. Alapvetően nagyon nem szeretem a prog-metalt, de itt a hangszerelés meg maga az örmény népzenés skálák annyira feljavítják a műfajt, hogy nem hiszed el. Animals As Leaders, csak jól. Tehát: nagyon intelligens, ősi, virtuóz, matekos zene ez, de benne van mégis a vibe, a gyökerek, valami valódi. Technikás, de mégis kifejező. Talán a szám második percében már maga a hallgató is egy burekké változik, az Oszmán Birodalom teljes erejével csap le. A lényeg az, hogy ez a csávó rámutat arra, hogy hogy lehet népzenés elemeket nagyon jól beépíteni modern környezetbe úgy, hogy nem unod magad halálra. Ez a kis keleti szellő kifújja a nyugati világ megfáradt dallamait a fülekből pár percre!

 

boru_marci.jpgFotó: Bands Through The Lens.

Marci

The Armed: Everlasting Gaze

Szerintem a 2021-es ULTRAPOP lemez volt az egyik legjobb dolog, ami a (könnyűzenével, punkkal, rock ‘n’ rollal) [choose your fighter] történhetett. Szerintem akkor félévig csak azt hallgattam, épp ezért érintett kicsit szomorúan, hogy a 2023-as Perfect Saviors csak úgy elment mellettem, mint az 04:28-as első gödöllői hév. Bár amúgy tök nagy stadionrock lemez az, csak az elődjéhez képest nekem csak ilyen biztonsági játék volt. Szemben a ’24-es EP-vel, aminél visszakanyarodtak a 2021-es vonalhoz, értsd: úgy írtak elképesztően catchy és slágeres dalokat, hogy azt egy mezei rádió sem fogja lejátszani. Hát mégis csak punkok nyomják azt a poprockot azért!

Chat Pile: Cool World

2021-ben a Portrayal of Guilttel közös split kapcsán hallottam először az Oklahoma City-i négyesről, és habár éltem azt a számot is, különösen nem ástam bele magam, aztán a God’s Countynál nagyon csúnyán lepadlózott ez a zenekar, végig is pörgettem már azóta jó párszor a teljes discographyt, és őszinte irigységgel mondhatom, hogy ezeknek az arcoknak egy kibaszott szar számuk sincsen. De azért a Cool Worlddel sikerült egy újabb szintet lépniük. Olyan az egész anyag, mintha Nick Cave elszívott volna egy emberes adag cracket, majd csinált volna egy poszt-punk zenekart a Korn basszerosával, szóval beteg, nyomasztó, súlyos és nem utolsósorban kibaszott jó!

Oranssi Pazuzu: Muuntautuja

Hát mit lehetne erről a bandáról mondani? 2016-os lemezük óta, amit csinálnak, azt egyszerűen nem tudom nem szeretni, jelentsen is bármit a psychedelic black metal. Kibaszott egyedi, amit ezek a finn arcok csinálnak, tulajdonképpen úgy is bátran merném ajánlani ezt az új lemezt, ha nem hallgattam volna. Egy biztos, bármelyiknek szívesen mondanám, ha találkoznék vele, hogy sinä olet mukava!

The Body & Dis Fig: Orchards of a Futile Heaven

Az egyik legjobb kollablemeze ez a portlandi duónak, amit volt szerencsém élőben is meghallgatni a Gólyában. Tömör nyomasztás, ipari zaj, amit gyönyörűen egyensúlyoz a női vokál.

Hænesy: Furthest Reaches of Light

Sok szempontból kivétel ez az utolsó tétel a listámon. Egyrészt ez csak egy single, nem pedig LP vagy EP, másrészt magyarok, viszont a legnagyobb különbség talán az, hogy az eddigi anyagoknak volt egy közös tulajdonságuk, hogy nagyon egyediek és kísérletiek. Na, nem mintha a Hænesy tucat lenne, de ez (csak) egy vegytiszta atmoszférikus black metal dal. Annak viszont első osztályú, lemértem és esküszöm, ha ezt hallgatod, kétszer olyan lassan száll fel a köd hajnalban a Börzsönyben.

Nem tudnék elszámolni viszont a lelkiismeretemmel, ha említés szintjén legalább nem emlékeznék meg négy nagyon fontos hazai megjelenésről, és ugyan az egyikhez már van egy kis közöm, de a lemezírásában nem vettem részt, szóval elfogulatlanul mondhatom, hogy mindenféleképpen hallgassátok és szeressétek az alábbi lemezeket: VLKN - First Sparks of Eternal Decay, IGOR - Igor, Shum - PULZÁLÓ DOBOK TISZTÍTJÁK MEG AZ EGET, black particles - a path in entropy.

 

boru_laci.jpgFotó: Bodnár Márton.

Laci

Sajnos nagyon kevés időm van zenét hallgatni a jelenlegi munkámból kifolyólag, szóval rengeteg dolog elment mellettem tavaly, de majd utólag igyekszek pótolni mindent, amint tehetem. Így hát én négy lemezzel szállok be a buliba, amiket mind nagyon vártam és mind meg is érte egytől-egyig.

Thy Catafalque: XII: A gy​ö​ny​ö​rü álmok ezut​á​n j​ö​nnek

A nagy Kátai-életmű engem baromi sokáig elkerült. Egészen talán (ha jól emlékszem) 2023-ig, nyilván előtte is hallottam róla, meg belefutottam néha, de akkor történt valami, mégpedig az, hogy a Fekete Zajon végignéztem élőben a produkciót. Teljesen magával vitt az egész. TOP élményeim között van arról a néhány napról. (A top egyébként a The Devil’s Trade a kilátón.) Szóval utána azon kaptam magam, hogy próbálom behozni a lemaradást az eddigi anyagokkal, és ahogy csepegtették az új dalokat, már éreztem, hogy ez nekem nagyon rendben lesz. Így is lett. A Gyönyörű Álmok tényleg egy gyönyörű lemez lett.

Job For A Cowboy: Moon Healer

Szerintem nagyon jó látni, ahogy ezek a faszik öregedtek az évek alatt. A hőskorszakban még ordítottuk hajvasalás közben a szutyok deathcore trekkjeiket, meg ritmusra „sikítottunk” annál a bizonyos résznél, annál a bizonyos trekkben, aztán szépen lassan ezek a csávók elkezdtek visszanyúlni a gyökereikhez, és most pedig megcsinálták a számomra talán az egyik legjobb death metal lemezt valaha. Kurva feszesen szól, és egy pillanatig nem unatkozom rajta. Tele van olyan témákkal, hogy csak kapkodom a fejem.

Watch My Dying: Egyenes kerülő

Most erre mégis mit mondhatnék? Kb. 2007-2009 (fogalmam sincs igazából), hogy először hallottam a Fényérzékeny című számot. A Veres Gabi lóg valami gyárépületben a plafonról, és én elképzelni sem tudtam addig, hogy egyáltalán létezhet hasonló zene.

Aztán ja. Az isten se tudja, mennyi időt kellett várni a mostani lemezre, de szerintem maximálisan megérte, és pont azt kapta a tisztelt hallgató, amire várt. Elképesztő szövegek, brutális hangzás, lehetetlen témák és megoldások. Számomra a tavalyi év legjobb magyar dala egyértelműen a Napköszörű.

black particles: a path in entropy

A black particles tavaly leszállította minden szinten az eddigi legjobb lemezét. Kajáltam az előző cuccaikat is, de valamiért én úgy érzem, ez most egy egészen más szint. Utaztat, nyomaszt, agyalok rajta, gondolkodom, vagy éppen pont nem, és csak hagyom, hogy legyen bármi közben, amit épp a zene akar. Egyébként is nagyon szeretek az instrumentális cuccokat. Jó közben bambulni kifelé a vonat ablakán, vagy épp az autópályán állni a dugóban. Biztos mondtam már amúgy is, de ha véletlen nem, akkor most: gratulálok srácok! Imádom!

 

boru_lajos.jpgFotó: Nagy Rita.

Lajos

Csak és kizárólag elektronikus és sadboi lemezek:

TDJ - SPF Infini: Genesis


Gila - Domain Expansion

Varg - Nordic Flora Series, Pt. 6: Outlaw music

Doctor Jeep - Mecha

1tbsp - megacity

+1: Kid Cudi - INSANO

 

„Ezzel a lemezzel felültek a magyar Underground metalzenei trónjára” – A BORU Makó Dávid és a Crippled Fox kedvenc 2024-es zenéi között

 

Böngészd át a szerkesztőség kedvenceit is!

2024 legjobb magyar lemezei

2024 legjobb külföldi lemezei

2024 legjobb filmjei

2024 legjobb sorozatai

 

A többi '24-es zenészlistáért katt a nevekre: Crippled FoxSomló PálL.A. Suzi és Káltes EkwaThe Devil's TradeHenri GonzoGerdesits FerencIndigo és BlaizeBeck Zaza és boebeckhalkitsadle, 1301 & nyhill & efkilenc, cserihanna & laurie. & Moriones, Doggos, Cold Contrast & Post Analog Disorder, Bognár Szabolcs & Zahár Fanni, Bohemian Betyars, Gear & Escalate, Barkóczi Noémi, Kovács Gerrison & WaTa, Hitori & camille corot.

 

nyitókép: Daniel Goliaš

https://recorder.blog.hu/2025/01/16/a_boru_es_a_vlkn_kedvenc_2024-es_zenei
„Az ilyen zenékkel mindig a jungi árnyékomat etetem” – A BORU és a VLKN kedvenc 2024-es zenéi
süti beállítások módosítása