Melankolikus szintivel borított, sírós-sikoltós emo, brutál tapadós kórusok, agyfakasztós reszelések, és a goregrind legjava a Hitori és camille corot listáin – meg a zenekar, amit egy ideig mutogatsz néhány havernak, majd rájössz, hogy jobb, ha inkább a tiéd marad teljesen, mert soha senki nem érti vagy szereti úgy őket, mint te.
Miután listába szedtük a legjobb külföldi és magyar lemezeket, filmeket és sorozatokat, idén is megkértünk zenészeket, hogy gyűjtsék össze a kedvenc dalaikat, albumaikat az évből. Ezúttal a melankolikusan zúzó magyar gitárzenék két remek trióját, a midwest emót matekos és hardcore-os hatásokkal megszorzó Hitorit, és a Kikeltető döntőjébe jutott, screamót játszó camille corot-t, akik egy-egy pazar EP-vel (Ez egy ilyen hely, ez egy ilyen furcsa év, mögöttem semmi, előttem semmi) tették 2024-et az eddigi legjobb évükké.
HITORI
Fotó: Bärlein Martin.
Pénzes Levente
(gitár, ének)
I Hate It Too: Void Emotions
Nyáron az algoritmus egy elalvás előtti zenehallgatás alkalmával dobta be ez a hat számos emo/pop-punk EP-t, és egészen őszig nem sikerült kiverni a fejemből legalább a dalok kétharmadát. A számomra kevésbé kedves modern, digitális hatású megszólalást teljesen feledteti rögtön az első dal brutál tapadós kórusa, és ez így megy végig. A lemez hossza is tökéletes, barátságos kis nyári zenék, nagyon szeretem.
Slow Joy: Pulling Teeth
Ezt a dalt a baráti kör több tagjához is bedobta az algoritmus, méghozzá klippel együtt, és meglepően nagyot ment mindenfelé az egyszemélyes emo (jellegű) projekt új dala. Már az első drop előtt berántott a klip vibe-ja és nagyon precízen, ám hangulatosan megtervezett aesthetic-je (bocsi). A dropnál nyilvánvalóvá vált, hogy baromi jól is szól a cucc, és a kevés, de annál erősebb téma hónapokra beköltözött az agyamba, hogy szünet nélkül szólhasson odabent.
Knocked Loose: You Won’t Go Before You’re Supposed To
Erősen megosztó lemez a zenekaron belül, és én magam sem tudom, hogy tetszene-e ennyire nagyon, ha nem szólna úgy, ahogy. Arf arf.
Fotó: Bärlein Martin.
Pálmai Zsolt
(dob)
Touché Amoré: Spiral in a Straight Line
Aggasztóan lassan érett be, de néhány kulcspillanat fokozatosan felhúzta magához a többit is. Zeneileg és szövegileg egyaránt sokszínűen képez le egyfajta elkeseredett feldolgozni akarást, ami érzelmi magként különleges lendületet ad a lemeznek, és segít a fült elsőre elkerülő témáknak is megtapadni. Egyben hallgatva az igazi, és végül abszolút megszilárdította a Touché helyét a kedvenc zenekaraim között.
Plazúr: Kísértetek
Borzasztó nehéz műfaj a bármiféle mémeléstől-pózolástól mentes popzene, a Plazúr pedig olyan jól csinálja immár két nagylemez óta, hogy ideje lenne újjáépíteni a ZP-t, hogy telerakhassák 2004-ben ragadt emberekkel. Szinte mellékes, hogy alapvetően punkos-gitározós a csomagolás, itt minden a lefegyverzően hatásos dallamokról és közvetlen szövegekről szól.
Sheer Mag: Playing Favorites
Nem tudom, hogyan csúszott ez a zenekar a modern punk-HC színtérbe, mikor hallhatóan soha nem tervezik elhagyni a 70-es éveket, de nagyon jó, hogy itt vannak. Dalok szintjén is működik az új lemez, de alapvetően akkora felszabadult zenélések vannak rajta, olyan erőteljes és kifejező énekkel, hogy hallgatod, és egyszerűen örülsz neki, hogy van ilyen.
Peter Gabriel: i/o
(Tudom, ez 2023 december, de nekem ezzel indult az év.)
Nagyapád lebasz, hogy tedd már el a telefonodat, majd elkezdi magyarázni az élet értelmét. Közben persze néha régimódi szentimentalizmusba hajlik, de az is rendre átjön, hogy a maga idejében súlyosabb arc volt, mint te valaha leszel.
CAMILLE COROT
Fotó: Takács Martin.
Kelemen Dávid
(basszusgitár, ének)
Civerous: Maze Envy
Nem mindig érzem, hogy egy black/death metal lemeznél igazából is ott van az az elképzelés, amit mondjuk a borítóval akar érzékeltetni a zenekar, de itt nagyon egyben van az anyag. A lelassulós, bontott pengetős dalok történetmeséléshez illően ékelődnek a blastbeates, agyfakasztós reszelések közé, a sludge-os témákat is nagyon elegánsnak érzem. Sok kedvenc van a lemezről, de a csúcs az, mikor az Endless Symmetry-ről vált a Labyrint Charmra a lemez, majd az berobban.
Geordie Greep: The New Sound
Bongó szezon! Pózer zenének tartottam kicsit a black midit, mindig inkább csak lenyűgözött, mint igazán élveztem volna, így vágtam neki ennek a lemeznek is, erre pofánvágott, hogy mennyire jól tud szöveget írni ez a tag, mennyire zsenin tud összeszerelni mindenféle hangszert meg vokált, és hogy mi minden újat tud még mutatni.
Basil’s Kite: Chewing Bread
Az a zenekar, amit egy ideig mutogatsz néhány havernak, majd rájössz, hogy jobb, ha inkább a tiéd marad teljesen, mert soha senki nem érti vagy szereti úgy őket, mint te. Na, amit eddig a zenekar leginkább olyan önálló toposzokban tudott megmutatni, mint a Sun Is Smiling meg a Baby számok az első nagylemezen, azt most sikerült egy tökéletesen íves és koherens, 27 perc alatt megoldható matekpéldában megvalósítani.
your arms are my cocoon: death of a rabbit
Melankolikus szintivel borított, sírós-sikoltós emo. Ha nem olyan pózban hallgatod, mint a nyuszi a borítón, akkor is, persze én azt mondom, hogy azért adjuk meg a módját.
Massa Nera / Quiet Fear: Quatro Vientos Cinco Soles
Volt azért nálam dilemma, hogy ez a split kerüljön-e be a maradék helyre. Persze a lemeznyitó Bloated azért dúdolva volt egy pár hónapon keresztül rendesen, de inkább az rakja be nekem erre a listára a Massa Nera és a Quiet Fear közös lemezét, hogy mekkorát ment a Massa Nera nyáron élőben, amikor idelátogatott. Nem láttam még élőben Messit focizni, se Carlsent sakkozni, de ebben a sportágban szerintem ők lehetnek kb. ezen a szinten, igazi totál zseni és profi kortárs a legjavából, ráadásul a gonosz dallamos fajtából való. Felemel meg lebasz, elmegy az életkedved meg élni is akarsz, hogy hallhasd még. Ha lemaradtál, ne csüggedj, még a YouTube-os élő felvételeken, ahol ráadásul együtt játszik a két zenekar, is elsőre lejön az, hogy mekkora energiák szabadulnak fel.
Fotó: Takács Martin.
Batke Bendegúz
(ének, dob)
Frail Body: Artificial Bouquet (LP)
A tavalyi év legjobban várt lemeze volt ez számomra a screamo színtérből. Elődjének, az A Brief Memoriamnak majdnem kétszeresét haladja meg időben. Ebben a 40 percben nagyon gyors, agresszív blastbeatekkel teli dobolást, gyönyörű gitármelódiákat hallhatunk, ami nagyon összhangban van a basszusgitárjátékkal is, ami egy hierarchiai szintre emelkedik a gitárral. Ezt egy jócskán megkompresszált, sok magastónusos hangzásba csomagolják, ami számomra nem a favorit, de összességében szépen keretbe foglalja a szerzeményeket. Kedvenc tétel a Devotion. A szám utolsó egy perce a fájdalmasan gyönyörű outro gitártémával elképesztően katartikus, az A38-as koncerten is szívbemarkoló volt! Összességében azt gondolom, hogy ezek nagyon jól felépített számok és hangulatukban is szép folytatásai a zenekar pályafutásának.
Oliver Coates: Throb, shiver, arrow of time (LP)
Oliver Coates egy angliai csellista zeneszerző, aki többek között effektekkel eltorzított csellón írja számait. Legalábbis legutolsó lemezén is ezt a hangszerelést hallhatjuk, ami kiegészül még megannyi sok ambient hanggal. Az albumon distortionnel, reverbbel és még további izgalmas effekttel dúsított, egymásra rétegzett csellótrekkeket hallhatunk, amik hol több, hol kevesebb tisztasággal nyilvánulnak meg, elszórva némi női kórussal és szintihangokkal. Mindez észrevétlenül simul egymáshoz és tökéletes harmóniát alkot. Az egész lemezt áthatja egyfajta romantikus atmoszféra, ami egy álomszerű sugárzó tavaszi napra emlékeztet. Kedvenc szám: Please be normal. A skins n smile lemezén is hasonló hangzást és impressziókat hallhatunk, érdemes meghallgatni!
Dorian Concept: Music From a Room Full OF Synths (EP)
Nagyon sok szép hang! Mind szintivel! A tavalyi év számomra legizgalmasabb elektronikus zenei felfedezése a Dorian Concept, amelynek fókusza többnyire a microKorg szinti körül forog. A számok meglehetősen rövidek, instrumentálisak és ritmushangszerekkel sem igazán büszkélkednek – ezért is volt számomra olyan vonzó. Nagyon elég tud lenni több szép melódia, néhány különböző hangszín a kellő terjedelemben. A ritmikusan lüktető dallamok önmagukban is betöltik a ritmushangszerek posztját, erre nagyon jó példa a Crevices című dal – a vicces kis fals csipogó hangokkal kiugrik a lemez többi tétele közül, de ez csak az album javára szolgál.
Kali Malone: All Life Long (LP)
Egy igen hosszú meditatív utazásra hív minket Kali Malone a legutóbbi albumával is. A lemezen egymást váltogatják a különféle hangszerre írt minimalista tételek. Hol kórust, síporgonát, harsonát hallhatunk önmagában megszólalni. Számomra nagyon passzolt a tél utolsó fagyos, melankolikus hónapjaihoz. Az album hallgatása közben lassított képeken látjuk a letűnt századokat még békésebb, nyugodt időkből, mintha megsiratnánk azokat az elpusztult időket. Az All Life Long (for organ) című számban egy élet ciklikus előrehaladtát érzékelem, hol kiegyensúlyozottabb, nyugtatóbb hangokkal, hol pedig lehangoló, lefelé ívelő hangokkal, hatalmas súlyokkal rajta. Olyan, mintha minden egyes szekció egy először kinyíló, majd elhervadó virágcsokorral végződne.
Imperial Triumphant: Eye of Mars (single)
Az amerikai avant-blackmetal zenekar egyedisége abban rejlik, hogy azokat a hangokat játsszák, ahogyan ők New York City-t hallják szólni. Számomra ez volt bennük igazán izgalmas. Stílusukban keverik a korai jazzelemeket a kilencvenes évek black metaljával. Mindemellett megidézik azt a 20. század elejei technológiai eszményt, ami még épp csak kinyílóban volt a megapoliszok és az elektromosság akkor fejlődő világában – mindezt a black metal legagresszívabb eszközeivel. Ezt az Alphaville és a Spirit of Ectasy lemezeken jól hallhatjuk.
A zenekar 2024-es single-je egy sokkal black metalosabb szám, kevesebb jazzes technikázással. A nagyon teátrális rézfúvósokkal kevert intro után agresszív, kaotikus riffelés és vonatzakatolásszerű blastbeteket hallhatunk wah-pedalos basszussal és gonosz morgó vokállal. Mintha valami hatalmas gépeket hallanánk egymással hadakozni.
Fotó: Takács Martin.
Tanai Levente
(gitár)
Sulfuric Cautery / Meatus: Raw Gore Massacre
A goregrind legjava. Minden hangszerből pont annyit hallani a mixben, amennyire szükség van, a dobból pedig szerencsére még egy kicsit többet is. Novemberben a Kriptában pedig láthattam Isaacet dobolni a másik bandájában, a Morgue Breathben, ami mindenképpen az év egyik fénypontja volt. Nincs a splitről kedvenc számom, sokkal ésszerűbb egy egybefüggő lavinaként tekinteni lemezre.
Senza: Celestial Body
Tavalyi kedvenc sikolyaim. Végtelenül nyomasztó atmoszférával, nyugtalanító váltásokkal és mázsás súllyal. Számomra rettentő inspiráló a kaotikussága. Kedvenc szám: Cruel End Reflects Cruel Existence.
Tenue: Arcos, bóvedas, pórticos
Csili-vili neocrust, de azért nem bántja a füled a tisztasága. A gondosan felépített számok talán túl hosszúnak tűnnek, de könnyű elmerülni bennük és belefeledkezni a klasszik crust melódiákba. A néhol beúszó trombiták pedig még a spanyol vidéket is segítenek megidézni. Kedvenc szám: Inquietude.
cofun: the long excuse
Ez volt az egyik nagy meglepetés tavaly, ugyanis igazán keveset lehet csak tudni a cofunról, közel tíz évvel a legutóbbi megjelenésük óta pedig ezért a két számért is nagyon hálás tudok lenni. A legőszintébb szenvedélyes éneklés, tiszta gitár, minimális hangszerelés, hamisítatlan japán screamo. Kedvenc szám: the long excuse.
xGROSS OUTx: Ragály
Újabb meglepetés: az ország egykori #1 straight edge bandája végre magyarul, ráadásul több mint öt évvel a feloszlásuk óta. A megszokottnál kevesebb gyors tempóval találkozunk, inkább a groove-ok élvezik a hangsúlyt, néhol egész bonyolult módon. Ennek ellenére számos two-step lehetőséget és könyörtelen dalszöveget rejt a lemez, mindezt egy remek borítóval. Kedvenc szám: Éhség.
Böngészd át a szerkesztőség kedvenceit is!
A többi '24-es zenészlistáért katt a nevekre: Crippled Fox, Somló Pál, L.A. Suzi és Káltes Ekwa, The Devil's Trade, Henri Gonzo, Gerdesits Ferenc, Indigo és Blaize, Beck Zaza és boebeck, halkitsadle, 1301 & nyhill & efkilenc, cserihanna & laurie. & Moriones, Doggos, Cold Contrast & Post Analog Disorder, Bognár Szabolcs & Zahár Fanni, Bohemian Betyars, Gear & Escalate, Barkóczi Noémi, Kovács Gerrison & WaTa.