Elborult szintipop, baljós basszusok, és sötét, ipari tánc: darkwave-goth-poszt-punk- és EBM-kedvencek a színtér hazai arcaitól.
Miután listába szedtük a legjobb külföldi és magyar lemezeket, filmeket és sorozatokat, idén is megkértünk zenészeket, hogy gyűjtsék össze a kedvenc dalaikat, albumaikat az évből. Ezúttal az elmúlt években nálunk is fellendült dark/goth színtér szereplőit, a darkwave legjobb hagyományait követő Cold Contrastot, akik 2024-ben végre kihozták az első nagylemezüket (Last Honest Words), és ezzel ott voltak az év legjobbjai és szerzőnk, Frank Olivér személyes kedvencei között is (plusz a Káltes Ekwa listáján), valamint a színtéren nemzetközileg is elismert Post Analog Disordert. akik szintén erős, táncos albummal jelentkeztek (Moon Does Shine), és a Cold Contrast nagylemezéhez is hozzájárultak egy szintipop/EBM hatású remixszel.
Fotó: Dajka Péter.
NEMESHÁZY MARCELL
(Cold Contrast)
Xeno & Oaklander: Via Negativa (in the doorway light)
A minimal elektronika legendáinak új lemeze csak novemberben jelent meg, mégis rongyosra hallgattam. A Senkwaves szervezőcsapat jóvoltából élőben is láthattuk az ikonokat, és velük együtt Sean McBride űrhajó-vezérlőpultra hasonlító moduláris szintijét. Aki kíváncsi rá, hogy mennyire lehet ezekből a minimalista elektromos hangokból elborult, baljós, de mégis dallamos szintipopot gyártani, az mindenképp hallgasson bele, fantasztikus lemez. Kedvenc dal: Mercury Mind.
Twin Tribes: Pendulum
Öt év után jelent meg a latin gyökerű post-punk/darkwave zenekar új albuma, amellyel a srácok végleg befutottak, és felemelkedtek a kortárs dark zenekarok elitjébe. Mindegyik dal remek, egységesen magas minőségű szerzemények kerültek a korongra, és tökéletesen vegyülnek a gitárok, a szintetizátorok és a dobgép. Aki szeretne ízelítőt kapni a kortárs, magas minőségű goth zenéből, annak ajánlom a Pendulumot. Kedvenc dal: Cauldron of Thorns.
Ultra Sunn: US
A belga duó mesterien keveri az EBM és a darkwave elemeit egy egyedien táncolható és mégis sötét egyveleggé – első nagylemezük, az US is ilyen dalokkal van tele. Tavaly emellett megjelentették az első három EP-jüket is egyben, Keep Your Eyes Peeled címmel, meglovagolva a TikTok-kedvenc címadó slágert. Ha bejön az US, akkor utóbbi anyagot is érdemes meghallgatni. Kedvenc dal: Some Ghost Could Follow.
Separated Lamb: Rare Confession
Az év hazai felfedezése számomra Engel Simon formációja volt, akit egészen véletlenül, egy Barking Babies-koncert (őket is érdemes csekkolni!) előtt láttam fellépni, és azonnal nagy kedvenc lett. Tavaly megjelent albuma tökéletes, véleményem szerint nemzetközi színvonalú sötét elektronikus zene a Boy Harsher, Kontravoid és társaik nyomdokain. Letisztult, karakteres, rendkívül jó atmoszférájú munka, kiegészítve személyes dalszövegekkel, mindezt egyedül egy iPaden alkotva... Le a kalappal! Várom a folytatást. Kedvenc dal: Meaningful.
+ Az év kedvenc dalai:
kékmandarin: Hol leszek holnap?
Nagy hazai kedvencem a kékmandarin zenekar, minden számukat sokat hallgatom, de ez a darab kifejezetten súlyos. A szöveg rendkívül sötét, a zene és az ének pedig ezt kiválóan megtámogatja. Klasszikus darab.
Káltes Ekwa: Levitálj!
Kaotikus, őrült agymenés, az utóbbi évek egyik legegyedibb és legszórakoztatóbb magyar zenekara számomra a Káltes Ekwa, amely lemezen és élőben is kiváló. A szintikkel ők is nagy barátságban vannak, ebben a számban pedig már a 90-es évek hangulatát is nyomokban hallani vélem, amivel csak még vadabb lett az élmény. Semmiképpen sem darkwave, de remek szintis zene – hasonlóan nagy kedvenc a másik idei daluk, a Folyamistennő is.
Clan of Xymox: Suffer
Tavaly új lemezt jelentetett meg a darkwave legenda Ronny Moorings és alakulata, az Exodus pedig hozta a szokásosan magas Xymox-színvonalat. Ami számomra különös, hogy az előzetesen kiadott Suffer fel sem került a korongra, pedig talán ez a legjobb daluk az elmúlt időszakból – legalábbis nálam.
The Cure: Alone
Végre eljött idén a sokat halogatott, többször beharangozott új The Cure-lemez megjelenése (Márk hosszabban is értekezik majd erről) – ez a dal kiemelkedő lett. Nagyon atmoszférikus, kicsit sem könnyed szerzemény. Robert Smith és a Cure egész életművében szerintem a legjobbak közé sorolandó, ikonikus dal lehet belőle.
Fotó: Dajka Péter.
BARANYAI MÁRK
(Cold Contrast)
The Cure: Songs of a Lost World
A brit boglyafejűek ezen albumára 16 hosszú évet kellett várni, de jelentem, megérte. Ilyen aprólékosan kidolgozott és profi anyag már rég nem került ki Roberték kezei alól. A The Cure sokat kísérletezett a hangzás színesítésével, de kétségkívül a sötétebb tónus áll nekik a legjobban. Ez az album a zenekar borongós alkotásainak esszenciája, mégis valahol más. Talán ez a legnehezebben emészthető lemezük, a terjengős és vastagon rétegelt hangképek miatt, amelyek a legkisebb terjedelemben is 5-6 percnél hosszabb dalokban teljesednek ki.
Néhány szám már-már a doom és a modern metál kategóriáját is érinti (például a Warsong és a Drone:Nodrone), főként a torzított basszus dominanciájának köszönhetően. Ugyanakkor találhatók rajta a Disintegrationre emlékeztető melankolikus, éteri alkotások is, mint például az And Nothing Is Forever vagy az I Can Never Say Goodbye. A szövegvilág minden eddiginél húsbamaróbb realitással ábrázolja az öregedést, a múlandóságot és az ezzel járó veszteségeket (például közeli hozzátartozók elvesztését), valamint az emberi fáradtság keserű témáit. Ez egy őszintébb és mesteribb munka, mint bármi, amit a The Cure a Disintegration óta lerakott az asztalra. Kedvenc dalok: Fragile Thing, Drone:Nodrone, Endsong.
Crow Black Dream: Csak csend
A jelenlegi magyar dark zenekarok közül a Crow Black Dream az egyik legnyersebb és leginkább klasszikus értelemben vett darkwave formáció, és 2024-ben végre megjelent az első lemezük Csak csend címmel. A helyenként F.O. Systemet idéző hangulat a szövegekkel együtt igazán disztópikus képeket fest elénk. A nyolc számot tartalmazó lemez kifejezetten erősre sikerült, a nyomasztó, fullasztó, letargikus atmoszféra végigkíséri a hallgatót – a legjobb értelemben. A gitártémák közé rideg szintetizátorok és karcos, néhol overdrive-os, baljós basszus kúszik be. Ezek együttese egy igazán súlyos, sötét zenét eredményez, amely bizony nem rádiók számára készült, hanem legbelsőbb gondolatainknak. Kedvenc dalok: Fázom, félek, Ki vagyok én.
Clan Of Xymox: Exodus
A Xymox igazi példakép, Ronny Moorings fáradhatatlanul ontja magából az újabbnál újabb dalokat, és bár nem mutat újat, de a jól bevált hangzást és hangulatot mindig tökéletesen hozza. Sokan a régi lemezeikre esküsznek, de rendszerint az újak is hoznak néhány erős dalt, és időnként kimondott klasszikusok születnek, mint az előző előtti albumra felkerült She. Ezen a lemezen is helyet kaptak kiemelkedő dalok, érdemes belehallgatni. Kedvenc dal: Blood of Christ.
CSONTOS MIHÁLY
(Post Analog Disorder)
1. A Ductape Veils of Light egy sötét és lebilincselő utazás a hangok világában. A dal minimalista, mégis érzelmekkel teli megközelítése teljesen elragadó. A visszhangzó vokálok és a mély, pulzáló basszusok olyan atmoszférát teremtenek, ami egyszerre nosztalgikus és friss. Ez a szám tökéletes példája annak, hogyan lehet a darkwave műfajt kortárs elemekkel ötvözni.
2. A Sleek Teeth – Gone egy sötét és magával ragadó mestermű, amely a modern post-punk és darkwave műfaj legjobb elemeit egyesíti. A dal atmoszférája intenzív és hipnotikus, tökéletesen megragadva azt az érzelmi kettősséget, amit a melankólia és az energia egyensúlya teremt.
3. A Border. – Consent (Chris Shape & Miss Lucifer rmx) az egyik legizgalmasabb dal, amit tavaly hallottam. A remix mesterien egyensúlyoz a sötét, ipari hangulat és a táncolható ütemek között. Chris Shape és Miss Lucifer olyan elemeket vittek bele, amelyek teljesen új dimenzióba helyezték az eredeti számot: a feszes basszus és a textúrák kombinációja egyszerre energikus és hipnotikus.
4. A LLORA – Forward egy érzelmekkel teli, ugyanakkor elképesztően modern track, amely azonnal magával ragad. Az elektronikus alapok finoman egyensúlyoznak a melankólia és az energikusság között, miközben a vokál mélyen érintő, emberi dimenziót ad a dalnak. A produkció precíz, a hangzás letisztult, mégis réteges, ami egy időtálló atmoszférát teremt.
És készült egy nagyon jó remix is hozzá:
5. A Night in Athens – Words Unspoken egy lírai mestermű. A dal atmoszférája melankolikus, lebegő, és sötét. Az instrumentáció gyönyörűen épül fel, a vokál pedig olyan, mintha közvetlenül az ember lelkéhez szólna. Az a fajta zene, amely megállásra és befelé figyelésre ösztönöz.
Böngészd át a szerkesztőség kedvenceit is!
A többi '24-es zenészlistáért katt a nevekre: Crippled Fox, Somló Pál, L.A. Suzi és Káltes Ekwa, The Devil's Trade, Henri Gonzo, Gerdesits Ferenc, Indigo és Blaize, Beck Zaza és boebeck, halkitsadle, 1301 & nyhill & efkilenc, cserihanna & laurie. & Moriones, Doggos.