Tele fénnyel, tele reménnyel – Lisa Gerrard és Jules Maxwell földöntúli törzsi ambientet hoz a Müpába

Koncertezett itt a Dead Can Dance-szel, énekelt a Havasi Symphonic vendégeként, itt vette fel a Sorstalanság filmzenéjét Ennio Morriconéval, január 28-án pedig a Müpában indítja a Dead Can Dance koncertbillentyűsével, Jules Maxwell-lel közös lemezének bemutató turnéját Lisa Gerrard, aki felemelő, szélesvásznú világzenét és modern klasszikus hangulatokat hoz ezúttal Budapestre.

A Burn története egészen kalandos, legalábbis az előzményei mindenképpen, amelyek a bolgár népzene legnagyobb, egészen szürreális sikeréig nyúlnak vissza. Kulcsfigurája a svájci népzenekutató, Marcel Cellier, aki feleségével, Catherine Cellierrel a hidegháború még egészen forró időszakában, az ötvenes években rendszeresen járt Bulgáriában, ahol egyrészt kitartó munkával népzenei felvételeket készített a nyugati emberekre érthető gyanakvással néző bolgárokkal, másrészt felvásárolt egy csomó felvételt a bolgár rádiótól, amiket először a rádióműsorában játszott le, majd 1975-ben megjelentetett a saját kiadójánál Le Mystère des Voix Bulgares címen. Ezen a Bolgár Állami Rádió és Televízió Asszonykórusa énekel a zeneszerző Filip Kutev által kreatívan áthangszerelt és modernizált népdalokat, amiért olyan zenészóriások rajongtak, mint David Bowie, Frank Zappa, David Crosby, vagy épp Kate Bush, aki később több dalába is (például ebbe) meghívta a kórus Trio Bulgarka néven is alkotó tagjait.

Ehhez persze kellett az is, hogy a gothrock-darkwave-pionír Bauhaus frontembere, Peter Murphy előhúzzon egy másolt kazettát a stúdióban, amikor az első szólólemezén dolgozott, és azt mondja a 4AD ízlésformáló indie-kiadó fejének, hogy ezt minden nap végén meg fogják hallgatni. „Az emlékeim már ködösek, de a térdeim szó szerint megroggyantak" – mesélte Ivo Watts-Russell egy interjúban. A válogatáskazettán semmi infó nem volt arról, hogy milyen zenék vannak rajta, de Ivo nyomozásba kezdett: először a kazetta készítőjétől – Murphy ausztrál tános haverjától – tudta meg, hogy mit keres, aztán elment lemezeket túrni különféle lemezboltokba, és végül megtalálta a Disques Celliernél megjelent albumot, amit licenszelt is a svájci kiadótól – a többi pedig már történelem.

A 4AD 1986-os kiadása százezer példányban kelt el, ami óriási siker egy obskúrus kelet-európai folklemeztől, de a Nonesuché – ami '87-ben Amerikában hozta ki a lemezt – erre is rátromfolt félmillió eladott példánnyal. A bolgár asszonykórusért akkoriban tényleg a fél popzenei világ rajongott, köztük Lisa Gerrard is, akit mélyen megérintett ez a zene és a bolgár asszonykórus éneke – ez hallható olyan Dead Can Dance-klasszikusokon, mint például a The Host of Seraphim. De a Le Mystère des Voix Bulgares hatása rendkívül szerteágazó, érezhető a Szellem a páncélban sci-fi-noir kult-animén és a Xena-tévésorozaton, mintázta a zaj-altrockos The God Machine (Home) és a Bring Me The Horizon (Parasite Eve), filmzenének használta Werner Herzog, Jerry Garcia pedig azt mesélte, aki még a hatvanas években találkozott a felvételekkel, hogy olyan Grateful Dead-dal is akad, amit a bolgár népzene inspirált (Uncle John's Band).)

A nyolcvanas évek végén körbeturnézta a világot a bolgár asszonykórus – meg a Le Mystère des Voix Bulgares nevet koppintó, sokszor szintén színvonalas kórusok –, a lemez folytatása (Volume 2) Grammy-díjat nyert, amit egy harmadik és egy negyedik album is követett, majd a keleti rendszerváltások és a bolgár állami támogatás elapadása után 20 évig semmi. Az új Le Mystère des Voix Bulgares albumra egészen 2018-ig kellett várni, amire többek közt Jules Maxwellt, a Dead Can Dance turnébillentyűsét kérték fel, hogy írjon dalokat, ő pedig Lisa Gerrardot hívta énekelni, akivel a 2012-es DCD-turnén alakult ki gyümölcsöző alkotói kapcsolata, miután minden este improvizáltak egy dalt közösen a ráadásban (Rising of the Moon).

A BooCheeMish album célja az volt, hogy áthúzzák az asszonykórus hangzását a 21. századba, de a végeredmény Maxwell ízlésének túl tradicionális lett. Viszont amikor meghallgatta a felvételeket, rájött, hogy a felhasználatlan anyagokból tök jó dalokat tudna írni, így az eredeti elképzeléseit már a Burnön valósította meg Lisa Gerrarddal duóban, amelynek összerakásában fontos szerepet vállalt producerként James Chapman (Maps) is. „Tele voltak fénnyel, tele reménnyel minden nehézséggel szemben. Katedrálist építettek a szájukból” – mondta Lisa Gerrard a New York Timesnak a Le Mystère des Voix Bulgares hatásáról, aki ehhez igazodva egy pozitív kisugárzású, világzenés duóalbumot készített Maxwell-lel.

A COVID alatt, távmunkában született Burn igazi szélesvásznú világzene a filmzeneszerzőként is elismert Lisa Gerrardtól, ami a világ minden tájáról merítő Dead Can Dance-hangzást egyesíti a bolgár asszonykórus énekstílusával, a törzsi ambienttel és a természeti elemek inspirációjával. A 2021-es lemezt egy élő felvétel is követte tavaly, ami még nagyobb élményt nyújt – a saját nyelven éneklő Gerrardtól a Keson úgy hangzik élőben, mintha azt ismételgetné, hogy „köszönöm-köszönöm”. Stílusos, hogy a lemezbemutató turnét így Budapesten, a Müpa hangversenytermében indítják, ahol az egész album terítékre kerül majd, talán egy-két Dead Can Dance-klasszikussal is kiegészülve.

„Ugyanolyan fokú elkötelezettséget érzünk az éneklés iránt” – Lisa Gerrard-interjúnk

Lisa Gerrard & Jules Maxwell – BURN Tour 2025
Helyszín: Müpa – Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem
Időpont: 2025. január 28. (kedd) 20.00-22.00
Belépő: 3.900-12900 Ft
Jegyvásárlás. Facebook-esemény. További infók.