„A Fender gitera a tisztaszobában meg a ganéj a Marshall előtt“ – Albumpremier! a tett: a nevem sár

Megjelent a tett harmadik (és valószínűleg egyben utolsó) lemeze, a nevem sár. A sötét indie/posztpunk, majd a garázsrock után most visszataláltak a Guruzsmásban és a Mi Kutyánk Kölykében is működő gyökerekhez. Az idei lemez erős népzenei hatásokból, a punk kísérletező, nyers szellemiségéből és a pszichedelikus rockból táplálkozik.

Bencze Tibor „Timúr“ így foglalta össze a lemez történetét: „A nevem sár előtt volt egy rakás másfajta, leginkább az előző lemezre rímelő ötletem, de ahogy az lenni szokott nálam, elfáradtam abban, hogy egyetlen műfajban gondolkozzak évekig. Hosszú-hosszú idő kellett ahhoz, hogy újra visszataláljak a népzenéhez és a benne lévő őserőhöz. Rendezni kellett a kapcsolatunkat, és a végén nem maradt belőle semmi, csak a zene. A többiek is osztoztak velem ebben, így nem töltöttük fel fárasztó pátosszal, úgy voltunk vele, hogy az a mi zenénk is, szóval használjuk úgy, ahogy mi szeretnénk. Képletesen fogalmazva, a népzene mítosza köré csoportosuló magasztos jelzőket a múzeumban hagytuk és bevittük a Fender giterát a tisztaszobába és az sem tűnt gondnak, ha egy nagy adag friss ganéj gőzölög a Marshall-láda előtt.”

„Több dal és ötlet is újra lett gyúrva az elmúlt 10 évből, nem tagadom, de azt hiszem, most értünk el oda, hogy kellő hozzáértéssel tudtunk a témákhoz nyúlni. Kihasználva a népzenei megközelítést – mindenféle alternatív hangolásokat bevetve –, megint elkezdtünk citerázni a gitárokon, előkerült a duda, a dorombének és a jó öreg boyo (vonós-pengetős hangszer) is, amit Levente épített nekem évekkel ezelőtt. Mindenki belevitte, amit szeret, ami az ő zenei karaktere és úgy érzem, jó arányban találkoztak az elképzelések. A számokat 2 próba, és összesen 4 nap alatt raktuk össze. A szövegek között vannak régebbiek és teljesen újak is. Vannak itt 90-es évekbeli emlékekből táplálkozó anzixok, generációs traumák, útkeresés és a szokásos kelet-európai sivárság egy jó adag reménnyel nyakon öntve.”

„A borítót a feleségem (Bencze-Novák Sára) és a lányom (Bencze Boróka) közreműködésével követtem el, aki szerepel is a képen. Kevés digitális utómunkával és sok vagdosással, nyüstöléssel készült. A felvételek idén is Biatorbágy Város Önkormányzatának támogatásával születtek meg az érdi Nortyx Pro Hangstúdióban, ahol Tóth Péter és Tornai Zsolt segített abban, hogy megszülessen ez a közel 30 perces nyers folk-punk lemez.”

„Nagyon sok tényező tehet róla, amiket most nem sorolnék fel, de valószínűleg ez volt az utolsó lemezünk. 3 év, 3 lemez, 3 különféle hang: nem olyan rossz arány ez egy projektzenekartól. A végére meg csak elértünk oda, ahová mindig is vágytunk. Csináltunk együtt egy igazi magyar folk-punk anyagot, amiben nincs jelen a manapság divatos balkáni cirkusz, turbofolk, meg a nagyvárosi múzeumpedagógus konzervatív szelleme.”

„Hogy szól már az a gitár!” – Guruzsmás-interjúnk Bencze Tiborral

A nevét Kassák Lajos aktivista lapjáról kölcsönző a tett első lemeze, a konstans vasárnapok, amin a Protomartyr- és shame-féle sötét, sodró gitárzenék iránti rajongását éli ki Timúr, itt premierezett, a garázsrockhoz, szörfhöz és pszichedéliához visszataláló második, a Savas csend tölti ki a szánkat pedig itt. Az új lemezen Bencze Tibor (zene, szöveg, gitera, ebow, torokének, boyo) mellett a remek new wave/two-tone zenekar, a Lubricators éléről is ismerős Mucsi-Sörös Tímea (ének, vokál), az aRossebként Timúrral több lemezen zenélő, a Mi Kutyánk Kölykében duót alkotó Árvai Levente (basszusgitár, szöveg), valamint Dallman Kristóf (gitera) és Mucsi Vilmos (dob) játszik.

a tett Facebookon. Instagramon. Bandcampen. Soundcloudon.

A Premier rovat cikkeinek megjelenését a Hangfoglaló Program keretében a Nemzeti Kulturális Alap támogatta.