"Kit érdekel, hogy nem tudom megtölteni a Budapest Parkot, ha közben jól érzem magam?" - 6363-interjú

Mióta 6363 zenekarrá vált, még jobb, mint valaha. A nyári Kord EP-t decemberben követte a Bársony, ami egy izgalmas, a hangzásába több újítást hozó nagylemezzé állt össze a Kordbársonyon. A hazai hiphop legcsavarosabb szövegeit író Gegével és két zenésztársával, Papp Mukundával (gitár) és Gáll Barnabással (trombita) beszélgettünk a zenekarrá válás és a fejben versengés előnyeiről, egy kis ország kicsi beefjeiről, 6363 utolsó drogos és az első szerelmes számáról, és arról, hogyan érkezett meg az igazi személyesség a zenéjébe. Ez a Recorder magazin 120. számában megjelent interjú bővített változata, 6363 december 14-én az Akvárium Klub nagytermében mutatja be a Kordbársonyt.

Minek a hatására találtad ki, hogy zenekart akarsz csinálni? Már 2020-ban azt mondtad, hogy az élőzenés, jazzes hiphop érdekel, és The Internetet hallgatsz, meg hasonlókat, de akkor Lusta Gerivel kezdtél el dolgozni, és jött a Metametika.

Gege: Hallgatóként mindig szerettem ezeket a zenéket, de akkor máshol tartottam a karrieremben. A Gerivel töltött idő emberileg és zeneileg is nagyon sokat adott. Éjszakai pörgések során barátkoztunk össze, az esték végén pedig átmentünk hozzá, hallgattuk a beatjeit, én hazavittem őket, írtam rájuk szöveget, aztán összeültünk dolgozni. Organikusan alakult ki az egész, és organikusan lett vége is ennek az időszaknak, mert mindketten éreztük, hogy amit együtt meg kellett csinálnunk, azt megcsináltuk, és innentől csak ismételnénk magunkat. Az ELVESZETT!!4! lemez a kimaxolása a közös melónak, de már vannak rajta dalok, amik hasonlítanak régebbiekre – például a Túl a Negatívra. Kicsit mélyebbek a szövegek, de zeneileg nem ad újat.

2022-ben aztán egy random szombaton elmentem a Manyiba, ahol egy jamen Klausz Ádi játszott. Egy perka-lábdob-lábcin szettel olyat rakott, hogy azonnal tudtam, nem halhatok meg úgy, hogy ezzel a taggal nem csinálok valamit. Olyan grúv volt a játékában, amilyen irányba én is el akartam indulni a zenekarral. Sokan játsszák a „beszívok a domboldalon” hiphopot, amikben kellemes jazzy dolgok vannak, és tök jó fless, de én jobban keretbe rakott, koszosabb hiphopot akartam.

Papp Mukunda: Becrackezek a völgyben hiphopot.

Gege: Amit mi csinálunk, az szerintem nincs itthon. Van a Fixi4-os iránya a zenekaros hiphopnak – ilyen például a zïp is –, és van, amikor úgy bővül zenekarrá egy hiphopcsapat, hogy abból egy popprodukció lesz, mint a Punnany Massif esetében. Én valami nyersebb, odabaszósabb dolgot akartam csinálni, amire lehet ugrálni, pogózni és üvöltözni egy koncerten. A zenekar pedig viszonylag hamar összeállt. Ariellel, a basszusgitárosunkkal már volt egy koncertünk, amikor a zïp zenekar kísért, Barni pedig játszott az ELVESZETT!!4! lemezen. Hiába hangszeres zenész, rajta már a GranCanadában is látszott, hogy egyéniség a színpadon, és nagyon motivált. Fontos, hogy ilyen emberek is legyenek egy zenekarban, ne csak szétszórt művészek. Mukiban meg mondjuk pont az tetszett, hogy egy szétszórt művész. Az ő játékában van egy teljesen saját feeling. Egy kis szeleburdiság. Amikor kilépett az előző gitárosunk, nyhill, egyértelmű volt, hogy őt keresem meg.

gggggg

Klausz Ádi is kilépett.

Gege: Ki, de nem haraggal. Most Pivarnyik Peti dobol nálunk, kicsit detroitosabban. Van egy szétesettsége a játékának.

Muki: Nem tudja tartani a tempót.

Gege: Jaja, J Dilla zsenialitása is az volt, hogy nem érezte a tempót, és nem direkt swingelt. A swingtől, amivel Peti játszik, mások lettek a dalok. Én se annyira feszesen, kicsit offbeat rappelek.

A rapszöveg-trilógia volt az első, amit összeraktatok?

Gege: Igen. Stormzy-nak van a Mel Made Me Do It száma, ami egy tízperces opus arról, hogy ő mekkora király. Nagyon szeretem azt a dalt, nagyon jó oltások vannak benne. Ez is ihlette, hogy csináljunk egy nagy számot, ami végül három kicsi lett, mert így lehetett kihozni single-ként. A rapszövegeket átvezetőnek szántam a két korszak között, amik behoznak egy nem annyira megszokott hangzást a hazai hiphopba, de közben a mindenkinél folyamatosan visszatérő, öncélú arcoskodást figurázzák ki. Az volt a cél, hogy ezt a saját karrieremben is lezárjam, és kipörgessem az összes punchline-omat, ami arról szól fifikás módon, hogy te szar vagy, én meg jó, és többet ne legyen szó erről. Aztán a Premium VIP-ben mégis lett, mert eszembe jutott még egy-két jó punchline, meg jó gegnek találtam, hogy hét MC beszél arról egy dalban, hogy ő a legjobb.

Téged beefeltek már be valaha?

Gege: Nem tudok róla. De nagyon várom, hogy legyen egy konkrét ember, akinek válaszolhatok.

Nálunk miért nincsenek olyan epikus beefek, mint amilyet Drake és Kendrick Lamar tol?

Gege: Kicsi ez az ország, és senki nem akar a backstage-ben magyarázkodni, hogy miért mondtam rád ezt meg azt. Engem zavart, hogy mindenki nyomja ezeket a kivagyi szövegeket, de senki nem mer beleállni. „Suttogjátok, kit utáltok, de ha bele kéne állni, akkor vagytok bajba. Szerintem például kurvaszar a ByeAlex, a Valmar, a Bruno x Spacc, Majka.” Szerintem ki lehet mondani ezeket a dolgokat. Ez nem arról szól, hogy a Majka szar arc, hanem ez az én véleményem arról, hogy ezek az emberek rossz zenét játszanak. Én nem vagyok Erdős Péter, se Demeter Szilárd, csak egy zenész, aki szerint nem jó, hogy ilyen zenéket raknak az emberek elé. Én se sértődök meg, ha azt mondják rám, hogy szar vagyok. Mondja ki a véleményét mindenki.

A versenyszellem mekkora benned? Saiid mesélte, hogy amikor a Negatív remixet csináltátok, akkor megmutattad, milyen az egészségesen kompetitív dalszövegírás, mert amikor megírta a verzéjét, akkor azt mondtad, hogy na jó, akkor írsz egy újat.

Gege: Ez a műfaj részben erről szól, de oda kell figyelni, hogy az ember egészségesen művelje ezt. Nem viszonyíthatod magad folyamatosan másokhoz, mert mások másban vannak, viszont ha a saját dalomra jön valaki egy verzével, amiről azt érzem, hogy kurvajó, akkor nyilván jobbat kell írnom. Ha a stúdióban írogatunk, és valaki elnyomja a saját részét, van, hogy kihúzom a negyedét annak, amit írtam, mert egyszerűen nem elég jó ahhoz, amit a másik csinált. Ez a fajta motiváció tökre egészséges, mert ez az, ami igazán flow-ba rak.

Imrei Ariel, Pivarnyik Péter, Gáll Barnabás, Gege, Papp Mukunda

Kihez szoktad mérni a dolgaidat?

Gege: Elsősorban magamhoz, de ha kijön egy jó rapszám, akkor azért is tetszik, mert jobbat akarok csinálni. Én szeretek a fejemben versenyezni másokkal – és nem csak magyarokkal. Például nagyon sok Mick Jenkinst hallgatok, akinek vannak olyan avantgárd, jazzes megoldásai, ami engem például motivál, hogy a zenekarral tudjunk kicsit kevésbé egyenes, négynegyedes dolgokat csinálni a következő lemezen. Kicsit avantgárdabbak lenni, és spoken wordösebb zenéket írni.

Amióta zenekar van, másképp gondolkodsz a dalszerzésről és a rappelésről?

Gege: Gerivel is együtt csináltuk a zenéket, és sokszor mondtam, hol legyen a kiállás, vagy hozzunk be egy hangszert, szóval kvázi producerként is részt vettem a munkában, ami most még erősebben jelen van. Eléggé belepofázok abba, hogy a srácok mit csinálnak. Itt legyen ködösebb, ott szurkálósabb.

Gáll Barnabás: Nekem ez tök jó, mert abban szocializálódtam, hogy senki se ért a fúvós hangszerekhez. Gegének vannak elképzelései, és nekem jól jön a feedback, mert korábban nem kaptam.

Muki: Zenészként az ember könnyen elveszik a zeneelméleti dolgokban, és jó visszalépni abba a világba, mielőtt még megtanult zenélni, mert akkor tök másképp hallgatja a zenét. Gege ebben sokat segít.

Mint amikor azt mondja az Unom elején, hogy „jó ez a halu gitár, Danikám, csak kezd kicsit unalmas lenni”?

Muki: Azt még nyhill játszotta!

Gege: Az vicc volt, direkt hagytuk benne. Nagyon sokféle zenét hallgatok, és van egy kép a fejemben, hogyan lehetne jobb egy dalunk. De sokszor nem az a jobb, hanem amit a srácok csinálnak. Azért is választottam őket, mert tudtam, hogy élvezni fogják ezt a zenét, és kicsúsznak belőlük olyan ötletek, amik aztán a többieket is motiválják. Bírom azt is, hogy nem szólóznak kényszeresen, hanem érzik, mikor kin van a hangsúly, és hátra tudnak lépni egyet. Eléggé közös az a zenei világ, amit szeretünk, ezért könnyen megértjük egymást.

Milyen nevekkel lőnétek körbe ezt a közös ízlést?

Muki: Erről nem is nagyon beszéltünk soha.

Gege: És most kiderül, hogy nincs is semmi közös. Amúgy Odd Future-t, és ami azóta van az alternatív amerikai hiphopban, mind szeretjük.

Muki: Badbadbadnotgood.

Barna: Az új lemezen van Mac Miller-hatás is.

Gege: Conway the Machine.

Muki: Meg az újvonalas drumless hiphop, amiben soulmintázós, loopos témák vannak. Az Ősz freestyle ezt hivatott élőzenei hangzással visszaadni, ami érdekes csavar, hogy a sample-ös zenét utánozzuk azokkal a hangszerekkel, amiket a sample-ös zenében mintáznak.

Gege, Gáll Barnabás, Papp Mukunda, Imrei Ariel, Pivarnyik Péter

Zenekari ötletekből is születnek számok? Például a NEM VAGYOK NORMÁLIS!!! abból a mocsok gitárriffből?

Barna: Az Elmegy az idő és a pont.. is jamből született, de a NEM VAGYOK NORMÁLIS!!! úgy, hogy Gege szólt, hogy most már csináljunk valami keményebbet is.

Gege: A Kordon a számok fele jamből jött, a feléhez meg volt valami referenciánk. Az Unomnál például kicsit d’n’b-s, de élő hangzású UK zenéket hallgattunk, a NEM VAGYOK NORMÁLIS!!!-nál pedig a Paris, Texas Heavy Metal című számának a moodját szedték le a srácok, amit nagyon szeretek.

A Kordról azt mondtad, hogy egy depressziós hurokról szól. A Bársony akkor az ebből való kilépésből meg az utóhatásáról? Kicsit olyan ez a lemez, mint amikor azt hiszed, hogy túl vagy már valamin, aztán váratlanul utánad nyúl.

Gege: Igen, ugyanazt az ívet járja be mindkét lemez. A két EP-nek külön is meg kell állnia a helyét, de ha egyberakod, olyan, mint egy DNS-lánc. Vannak egymásnak megfeleltethető dalok, ami a CSENDHÁBORÍTÁS!!!-nál és a NEM VAGYOK NORMÁLIS!!!-nál már az írásmóddal is jelezve van, és a két EP tud együtt pörögni.

A Kord végén az Időjárás-jelentés olyan, mintha egy általános igazság lenne, hogy el kell fogadni, hogy a jó és a rossz szakaszok folyamatosan váltakoznak az ember életében, aztán a Bársony egy visszaeséssel indul. A NAÉS? a szerhasználatról és a kicsapongó életről szól, és az Ősz freestyle-ban van ennek a témának egy letétele. Az összes dal a beszorítottságból való kitöréseket keresi. A NAÉS? egy társadalmilag stigmatizált dolgot emel a magasba, a NEM VAGYOK NORMÁLIS!!! is ebbe az irányba megy, és a végén van egyfajta megnyugvás. Az Elmegy az idő kicsit általánosságban a létről gondolkodik, a pont.. pedig azért került a lemez végére, mert soha életemben nem írtam még boldog szerelmes dalt. Meg zeneileg is felemelő.

Könnyű volt boldog szerelmes számot írnod?

Gege: Igen. Nem fogalmazódott meg bennem, hogy szeretnék ilyet, csak kijött. Ezt is beat nélkül kezdtem el írni, aztán az utolsó délelőtt a stúdióban, amikor már mindenki tök fáradt volt, Muki játszotta ezt az irtó szép témát, és összeállt a dal.

A NAÉS? tényleg az utolsó drogos számod?

Gege: Igen. Nem állítom, hogy soha többé nem fogok drogokról beszélni, de ahogy az előző lemezeimen tettem, úgy biztos nem, mert nincs már úgy közöm a kábítószerekhez. Aztán ha majd 40 évesen újra kábítószerfüggő leszek… De légyszi ne ez legyen a címe az interjúnak! Őszintén szólva én kicsit unom már…

Barna: …a kólát, a spinyót, a füvet, az ekit?

Gege: Pontosan. És a dalokat, amik ezekről szólnak.

Barna: A másik ok, ami miatt Gege bevett a zenekarba, hogy tudom a szövegeit. Koncerten, ha para van, rám tud nézni.

Gege: Volt olyan, hogy Barni nem tudta a saját témáját bejátszani, mert meg kellett kérdeznem tőle, hogy van a következő rész. Megmondta, én meg elkezdtem, ő meg nem tudta.

Barni: És utána mondta mindenki, hogy hú, Barnikám, de elbasztad!

Imrei Ariel, Pivarnyik Péter, Gege, Gáll Barnabás, Papp Mukunda

A három alkotói korszakodnak (Gege, 6363 Lusta Gerivel, 6363 zenekarral) szerinted melyik a három csúcspontja?

Gege: Az elsőnek a Kelet. Ott sikerült hangulatilag leginkább egymás mellé tenni olyan sorokat, amiknek ha logikailag nincs is egy íve, de annyira egybegravitálnak egy hangulatot, hogy aki velünk egyidős és Budapesten él, annak leírja azt az évtizedet. A Lusta Geris időszakból a Negatívot érzem a legjobbnak, mert a fogalmi-logikai játék sehol nem volt jobban végigvíve a dalszövegeimben. Abban vannak talán a legötletesebb sorok.

Az újak közül meg az Elmegy az időt szeretem a legjobban, mert nagyon jó visszaemlékezni arra, ahogy megírtuk. Szerintem Magyarországon ilyen sztilójú zene még nem született, ami ilyen kidolgozott és így vegyíti a kicsit nuszkúlosabb hangzást ezzel a neosoulos, de közben oldszkúl hiphopos húzással. Ráadásul a két legjobb barátom, Glsch és Lusta Geri van a dalban. Nekem ez a téma, hogy elmegy az idő, most, a harminccal került a középpontba, és ebben a cipőben jár Glsch és Geri is, és ettől össze tudtunk rakni róla egy kurva jó dalt.

Barni: Nekem a gegés korszakból a trip a kedvencem, de a Negatív váltotta belőlem ki a legdurvább hatást. Sokkolódtam, hogy itthon lehet ilyet csinálni. De a NEM ént ugyanilyen erősnek érzem. Az újak közül a pont.. a kedvencem, a lemez csúcsa meg az Elmegy az idő. 

Muki: Nekem a L€B€G€K a kedvencem a régiből, az banger. A gerisből a NEM én, a zenekarosból pedig az Ősz freestyle. A szöveg és a zene ebben a legkoherensebb.

Pedig az domboldalasabb.

Muki: Igen, de nem annyira happy. Kiülsz a domboldalra szívni, közben pánikrohamot kap mindenki, és megrohannak a rendőrök.

„Ne kelljen kitárulkoznom, hadd beszéljek össze-vissza” - ebben mennyi a fricska magad felé, hogy néha elbújsz a nyelvi bravúrok mögé? Sokáig azzal foglalkoztál, hogy minél magasabbra fejleszd a szójátékos rapet, és az igazi személyesség csak az ELVESZETT!!4!-re érkezett meg a zenédben.

Gege: Amíg nem voltam magammal eléggé képben érzelmileg, addig nem is akartam erről dalt írni. Amikor elkezdtem foglalkozni az érzelmeimmel, és eljutottam egy bizonyos pontra, akkor elkezdett érdekelni ez a fajta önterápia. És mivel addig főleg azzal foglalkoztam, hogy milyen formailag-stilisztikailag egy dalszöveg, ezért mire eljutottam odáig, hogy tudtam beszélni érzelmi kérdésekről, akkor ezt már olyan stilisztikai eszköztárral és érzékkel tudtam csinálni, ami méltó is hozzá. Most már tudok jót írni komoly dolgokról.

De ez a szöveg nem magamnak kiszólás, hanem a közönség felé egy fricska, hogy sokan nem akarnak mélyebb lelki tartalmakkal foglalkozni, és nehéz nekik ilyen dalokat hallgatni. Gondoltam, akkor írok egy olyat, ami nem szól semmiről, csak jól hangzik a szöveg, és tele van nyelvileg okos dolgokkal. Amúgy marhajó érzés volt megírni, ahogy a Dúvad csulákat is, amiben végig egy rímet használok. A lemezen szusszanásnyi szünetet jelentenek ezek a számok, amikor nem kell feldolgozni gondolatokat, érzelmeket, és súlyosabb megfogalmazásokat, hanem van egy kis játékosság, és zeneileg is freestyle-osabb.

Az mennyire piszkálja az egódat, hogy mennyien hallgatnak? Ezzel a fajta hiphoppal valószínűleg nem fogtok arénákat megtölteni.

Gege: Ezt folyamatosan tudatosítanom kell magamban, mert tud rossz érzéseket okozni. Ha megnézem, hol tart Pogány Induló vagy Beton.Hofi, aki először előttem lépett fel a Metro klubban, azzal van dolgom magamban, de ez teljesen oké. Az embernek ezeket meg kell beszélnie magával, és túllendülnie az egóján, mert ha ezen rágódom, akkor nem azzal foglalkozom, hogy ilyen jó emberekkel zenélhetek. És ha megkérdezem magamtól, hogy mit csinálok szívesebben, otthon ülök és nézem Beton.Hofi sztoriját az MVM Dome-os koncertjéről, vagy a srácokkal zenélek, és onnan nézem a Beton.Hofi sztorijait az MVM Dome-os koncertjéről… Ezen dolgoznom kell, de egyre jobb vagyok benne.

Mi az, amivel elégedett lennél, ha elérnétek a zenekarral?

Gege: Nincs ilyen. Quincy Jonesnak mondták, hogy állítson fel reális célokat maga elé, és amikor elérte, állítsa fel a következőt, amire azt mondja a róla szóló filmben, hogy szerinte ez hülyeség, mert ő mindig irreális célokat tűzött ki, és amikor elérte őket, akkor felállította a következőt, ami arról a szintről nem volt reális. Most azt mondom, hogy örülnék neki, ha két év múlva headlinerek lennénk a Parkban, de mire eljutunk oda, fejben már máshol tart az ember. Mindig fontos elégedettnek lenni azzal, ami van, és tudatosítani, hogy ez már így is tök jó, és nem ahhoz kell mérnem magam, hogy hány ember ismer.

A zene mindig is úgy volt jelen az életemben, mint amit szeretek csinálni. Nekem az egy tök jó pénteki kikapcsolódás, hogy beülünk egy buszba, elfaszkodunk, játszunk egy koncertet, még az is lehet, hogy keresünk valami pénzt, hazafelé freestyle-ozgatunk, meghallgatjuk az I’m an Albatrosst, és mindenki boldog. Kit érdekel, hogy nem tudom megtölteni a Budapest Parkot, ha a saját életemben ez kikapcsolódást jelent? Nekem nem a teltházas Parkra kell koncentrálnom, hanem jóban lenni azzal, ami most van, és közben menni előre. De ha egyvalamit kell mondani, akkor az Orfű Nagyszínpadnak nagyon örülnék. 14 éves korom óta imádom Orfűt, és ha ott nyomnánk egyszer, azt érezném, hogy fú, ez nagyon komoly. De már így is azt érzem, hogy nagyon komoly, hogy ott van hét-nyolcszáz ember a saját koncertjeinken.

interjú: Soós Tamás
fotó: Valami Hektor