Floppymetal és kukacore – ilyen volt a Master Boot Record és az Arottenbit a Turbinában

Harmadik hazai látogatásán az eddigi legjobb koncertjét adta az olasz „computer metal” zenekar, akiknél őszintébb rajongással senki nem idézi meg a retró számítógépjátékok letűnt korszakát. Alább képgaléria, mini-beszámoló és tobzódás a floppy-lemezekben.

Úgy néz ki, az olasz Master Boot Record is rendszeres látogató lesz itthon, az elmúlt három évben ugyanis most jártak nálunk harmadszor. 2022-ben a Fekete Zaj fesztiválon kezdtek, majd tavaly a Thy Catafalque vendégeként érkeztek az A38-ra, most pedig első önálló koncertjükön a Turbinában csináltak telt házat. Ami amúgy azt is mutatja, hogy milyen szépen fel lettek építve itthon: a Zajos fellépés előtt inkább még csak egy elborultabb keménymag ismerte őket, de olyan koncertet toltak le, hogy mindenkinek garantáltan mentek az instant kedvencei közé. A Hajón megint egy kissé más közönséget győztek meg arról, hogy a bizarrnak ható retró game + metal kombó egy irreálisan jól működő valami is lehet, ha valaki jól csinálja, most pedig a régebbi rajongóikból és a két korábbi koncerten behúzott új emberekből már simán megvolt nekik a teltház.

A felvezetésért a szintén olasz Alessandro 'Otto' Galli szólóprojektje, az Arottenbit felelt az A38-as koncert után újra, de valahogy ott jobban működött a chiptune / Nintendocore / breakcore káosz: az elején a pultként használt kukából, kábelek tengere alól kihalászott Game Boy-jal generált őrület szórakoztató volt most is a maga módján, de így, hogy már nem volt meg benne a meglepetés ereje, eléggé előjött, hogy ezt mások már megcsinálták ennél sokkal jobban is régebben. De azért ezzel együtt is teljesen korrektül felpörgette a közönséget és jöhetett a főattrakció.

Az MBR a Zajon egészen hibátlan volt, a hajós fellépés ahhoz képest egy kicsit kevésbé sikerült erősre, most azonban megint abszolút csúcsformában voltak. Pedig igazából újdonság nem sok volt a korábbi fellépésekhez képest, de érezhető volt, hogy nincsenek sem fesztiválos, sem előzenekaros kötöttségek, így tényleg nyakig merülhettünk a retró dagonyázásban. És miközben az asztalon felhalmozott régi PC-k és a tetejükön trónoló Gundam-szobor mögött a vetítőn amigás és egyéb játékok futottak, a zenekar három tagja abszolút kézzelfogható rajongással tolta át a régi, klasszikus gamer zenéket (mint a Doom vagy a Castlevania) metalba. De a többi számban is a '80-as, '90-es évek 8-bites csipogását vegyítették a nagyon okos és kreatív metallal, mindezt olyan számcímekkel, amiktől garantáltan könnybe lábad minden igazi PC boltos szaki szeme (FDD/HDD, FTP, CONFIG.SYS, IRC, RAM és társaik). Abszolút nem baj, hogy elmúlt az a floppylemez-hegyektől, betárcsázós modemek iszonyatos hangjától és pixelektől terhes korszak, de néha azért jó kicsit felidézni a számítógépes, komputerjátékos hőskort, főleg ha ennyire jó az időutazás mellé a háttérzene.

Szöveg + képek: Frank Olivér (infinitebeat.hu)

Arottenbit

Master Boot Record