„Zubolyra mindenki úgy jön le, hogy na, milyen meglepetés fog érni” – Ágoston Béla-interjú

„Életkoromnál fogva már letettem az asztalra, amire predesztinálva voltam, innentől kezdve minden nap meglepetés” – mondja Ágoston Béla, aki a mindent mindennel keverő, népdalokba híres slágereket mosó Zubollyal hét év után újra meglepetésre készül: tavasszal jön ki a Régi vágású című új lemezük, amiről már sok számot játszanak november 16-án a Magyar Zene Házában. Hogyan születnek a Zuboly zenei poénjai? Mitől fulladt meg majdnem a Dagály uszodában a nevetéstől? Hogyan került a Hey Bartókba Avicii? Ágoston Bélával a 20 éves Zuboly kezdeteiről, a feldolgozások bátorságáról, „nagyon bélás” szólólemezéről, és pazar jazz-Kispál-albumáról is beszélgettünk.

Táncz House-ra készültök november 16-án a Zene Házában. Mennyiben lesz más ez, mint a többi Zuboly-koncert?

Lesz egy legendás vendégünk, Sebő Ferenc, és a vele készített két számunk eljátszása lesz az egyik unikum. Mivel az ő nevéhez fűződik a táncházmozgalom meghonosítása, kitalálása, ezért kapta a Táncz House címet a koncert. A Fotós-ének című szám – Szécsi Margit versének megzenésítése – az ő munkásságában is avantgárdnak számít, az Ugrótáncot jókedvemből pedig egy Weöres-versmegzenésítés, amiben a Jump című Van Halen-számot is feldolgoztuk.

Ezeken kívül is eljátszunk egy csomó számot a jövőre megjelenő új lemezünkről – ez lesz a koncert másik különlegessége. És ott lesz velünk Magyar Bori is, akivel még 2009-ben alakult ki egy jó barátság, amikor a Besh o droM-ban Barcza Gergőt helyettesítettem. Bori többször is vendégeskedett Zuboly-koncerteken, négy-öt közös számunk is született, és az új lemezen is több dalban énekel.

Régóta – hét éve – nem volt új albuma a Zubolynak, de tavasszal megjelenik egy, amelyről a napokban jött ki az első dal, a Bulibusz.

A húszéves jubileum érlelte meg bennünk, hogy kéne csinálni egy lemezt, de az ötletek folyamatosan gyűltek az elmúlt tíz évben. Akár még egy lemezt is ki tudnánk adni jövőre, de mivel nincs semmilyen támogatásunk, ennyi idő kellett, hogy összegyűljön annyi zenekari pénz, hogy meg tudjunk csinálni egy albumot úgymond lazán.

Az Így is, úgy is című dalotokat anno egy új fejezet kezdetének nevezted. Vannak korszakhatárok a Zuboly életében? A Régi vágású miben hoz majd újat?

A Meghalunk így is, úgy is – amit a Covid után úgy énekeltünk, hogy Túlélünk így is, úgy is – azért volt korszakhatár, mert akkor került a zenekarba Szarvas Dávid beatboxos, és azóta Busa Pista rapperként van jelen a koncerteken. Aztán 2012 környékén csatlakozott Mizsei Zoltán billentyűs hangszerekkel, ami megint egy újabb korszakhatár volt, és már ebben a felállásban készült az Örök Zöld című albumunk. A Busa Pista 40. születésnapjára megjelent Barázdabillegető című bakelitlemez is egy fontos mérföldkő, hiszen arra sok régi számot felvettünk új hangszereléssel, és egy-két kiadatlan dal mellett felkerült rá egy új szám is, a Parasztkantáta. Az egy rendszerező lemez, amin rendbetettük a dolgainkat.

„Amikor azt írták ki rólam, hogy experimentális egyházzenész, rettentően megörültem” – Mizsei Zoltán-interjúnk

A tavasszal megjelenő, Régi vágású című lemezünkön annyiban érezhető egyfajta új irány, hogy játszok egy új hangszeren, az elektromos balalajkán, amit Bélalajkának hívok. Ez a húros hangszer pár számban átvette a szaxofon helyét, amitől egy picit rockosabb lett a hangzás. Ahhoz persze, hogy igazán rockos legyen, egy dobszerkó is kellene, de az szerintem elvenné a Zuboly-hangzás sajátosságát. Az is újdonság, hogy amikor csak tudjuk, hívjuk magunkkal Magyar Borit, mert az ő hangja szépen színesíti a zenénket, és egy női hang hozzátartozik a Zuboly üzenetének közvetítéséhez – már csak a népdalok miatt is.

A Zubolynak voltak különböző alformációi, mint a Zuboly Plays Jazz, vagy a Zugoj, amelyben Polnauer Flórával kevertetek klezmert slágerekkel. Magyar Borival is létrejöhet egy ilyen leágazás?

Bori főleg slágereket énekel nálunk, de kiváló népdalénekes is, ezért a jövőben tényleg izgalmas irány lehetne, ha több szerepet kapna nálunk népdalénekesként. Az említett leágazások egyelőre nincsenek napirenden, de bármikor feléleszthetők a repertoárok. Volt fúvószenekari változata is a Zubolynak, a Zuboli, ami egy balkáni hangulatot hozott, illetve ott volt a Zuboly vonósokK, amikor hegedűsöket hívtunk meg a zenekarba. Játszottunk Afrikában is kétszer és születtek közös dalaink afrikai zenészekkel, így lehetne Zuluboy is a jövőben, de az komolyabb beruházást igényel, hogy idehívjuk az afrikai zenészeket.

Aminek a közeljövőben van realitása, az egy gyereklemez. Az én lányaim ugyan már felnőttek, de nagyon sok kisgyerek van a zenekarban, és ez inspirálja a Zubolyt arra, hogy megszülessen a gyereklemezünk, amin mindenki által ismert és szeretett mondókákat gondolnánk tovább olyan zenei idézetekkel, amiket meg a szülők ismernek. A Zuboly-koncerteken amúgy is gyakori, hogy hozzák magukkal a szülők a gyerekeket, szóval ez egy újabb lehetőség lenne a családi együttlétre.

Ágoston Béla és Benke Ágoston Félix a Zubollyal 2020-ban a Dürer Kertben. Fotó: Frank Olivér.

Idén megjelent egy szólólemezed is. A Szívtárogató a személyes szövegek miatt nem fért volna be egyik zenekari formációdba sem? Zeneileg ez is eklektikus, mint a Zuboly.

Ez inkább a (báb)színházakban eltöltött időmből fakad, ahol sokféle stílusban kellett zenét írni. Az a fajta zubolyság nincs meg benne, ami különféle stílusok egy számon belüli összekapcsolására épül konkrét idézetek felhasználásával. Ezen a lemezen mindent én írtam, csak egy utalás van a Star Warsra, de az inkább John Williams zsenialitását dicséri, hogy három hangból fel lehet ismerni.

A Szívtárogató dalai túlságosan kidolgozottak egy Zuboly-számhoz képest, túlságosan fókuszálnak a szövegre, ráadásul a szövegek valóban nagyon személyesek. Sokkal bélásabb az egész. A Zubolyban én hozom az alapötleteket, de mindenki beleteszi a magáét, ezáltal lesz egy jó íze az egésznek.

Van egyfajta belenyugvás hangulata a Szívtárogatónak. Az első dal, a Barátimnak el is játszik a búcsúzás gondolatával, amit aztán persze elviccelsz.

Életkoromnál fogva már letettem az asztalra, amire predesztinálva voltam, innentől kezdve minden nap meglepetés. Ha valami olyan zenei dolog történik az életemben, amire nem számítok, annak nagyon örülök. Most az a szakasz van, amelyben igyekszem megírni azokat a zenéket, amikre eddig nem volt időm. Nem mintha most annyi időm lenne, mert a tanítás sokat elvisz, de lelkileg már az is egy hajtóerő, hogy sietni kell, hogy mindenre sort keríthessek.

A Zubolynak most milyen helye van az életedben?

A repertoár megvan, a kihívás az, hogy bővítsük. Az új lemezanyag gyakoroltatása, bejáratása, életre hívása egy érdekes és izgalmas feladat. Nem a Zuboly a főállásunk, ezért hatféle irányból érkező zenészeket kell egy dologra fókuszáltatni türelmesen és barátilag, miközben mindenkinek ezerrel zajlik az élete más területeken. Volt idő, amikor a többi zenekarom működtetéséhez próbáltam hasonlítani a Zubolyt, de rájöttem, hogy teljesen egyedi hozzáállást igényel. Profi produkcióként kezeljük, de sose lesz annyira kidolgozott, letisztult és megismételhető, mint mondjuk egy színpadi produkció. Mindig lötyögni fog egy kicsit, de ezért szeretik az emberek, mert sose kapják ugyanazt.

2004 végén, egy születésnapi bulira hívtad először össze a Zubolyt. Már akkor is ismert slágereket mostatok össze népdalokat?

Igen, a stílus már a szülinapi bulin kialakult. Az első nagy koncertünk 2005 januárjában volt a Csángó Bálon, szóval ha jövőre is húszévesek leszünk, az nem olyan nagy probléma. A Csángó Bálon végül csak egy számot adtunk elő, amiben Benke Ágoston Félix szájharmonikázott, én meg egy jazzes kíséretet találtam ki hozzá, és úgy voltam vele, hogy a dobszerkó helyett egyszerűbb a beatbox. Ez egyébként a Jazztarisznya című Ágoston Trió-lemezen jelent meg. Azon a Félix szájharmonikázásra épülő Utazóknak dalok, és a Most jövök Szarvasról is népdalfeldolgozás, a Pinkulában pedig a Rózsaszín párduc jazztémáját kapcsoltuk össze egy moldvai tánczenével. Szóval már korábban is megvoltak ennek a stílusnak a csírái, de ahhoz, hogy konkrétan megidézzünk dalokat, a Zubolyban érkezett meg a bátorság.

Hogyan kerültek képbe jazztémák helyett a slágerek?

Ha például a Boldog karácsonyt, Michael Jackson című számunkra gondolok, az úgy, hogy Busa Pista szólóban is beatboxolta a Billie Jeant, amit én meghallottam, és elővettük egy próbán. Hock Ernő rájátszotta a basszust, nekem pedig eszembe jutott, hogy tök jól megy hozzá a regölés zenéje. Félixnek volt egy gyors szájharmonikás száma, ami túl rövid volt ahhoz, hogy önálló dal legyen, de tudtam, hogy itt jól megtörheti a zenei folyamatot, teret adva egy visszatérésnek. Hát így.

És ehhez tényleg kellett bátorság?

Igen, mert amikor szembetaláltuk magunkat a lemezkiadás lehetőségével, rájöttünk arra is, hogy a szerzők véleményét is ki kell kérjük. És olyankor belegondol az ember, hogy milyen érzés, ha a zenéjét valaki más átalakítja. Szerintem bátor tett ezt felvállalni. Hogy hiszünk abban, hogy jót csinálunk és nemesek a szándékaink.

A Zuboly hatására kezdtél el mélyebben foglalkozni azzal, hogy a különféle műfajok között sokkal több a kapcsolódási pont, mint elsőre gondolná az ember?

Már a Zuboly megalakulása előtt is komoly kiképzést kaptam, amikor színházi zenéket írtam, mert a rendezőknek is gyakran eszébe jut, hogy nem idézhetnénk-e meg valamit, így sokszor belementünk feldolgozásokba is. Ráadásul az első albumom, az 1999-es Lakni, Lakni után jött a Kispál és a Borz-feldolgozáslemez, a Meles Meles, amin úgy forgattam ki a Kispál-számokat, hogy az egy jazzhallgatónak is élvezhető legyen. A Kispál-számokban a szöveg nagyon érdekes, a zene pedig viszi a szöveget, de nem annyira bonyolult, hogy olyan hosszan hallgassuk magában, mint mondjuk egy Pink Floyd-számot. Egy Kispál-számból jazzszámot csinálni, amiben nem énekelnek, na, az feladta a leckét. Azon a lemezen már minden szám különböző stílusú volt: hip-hopos, folklorisztikus, big bandes, latin stb.

A Zubolyban a hangszerelés tekintetében már sokkal egyszerűbb dolgom van, és számíthatok a többiekre, akik mind belerakják a saját ötleteiket. Egy Zuboly-próbára mindenki úgy jön le, hogy na, milyen meglepetés fog érni, de az a jó, hogy rugalmasak vagyunk és el tudjuk engedni azokat az ötleteket, amikkel nem mindenki ért egyet.

10 rejtett kincs a magyar népzene, etnojazz és világzene tárházából – köztük a Meles Melessel

Zenehallgatóként mindenevő vagy? Az aktuális popzenéket is figyelemmel követed?

Az Örök Zöld című lemeznél még fiatalabbak voltak a gyerekeim, és amikor mentünk iskolába, megkérdeztem, mit hallgatnak, így könnyű volt merítenem a rádiók akkori slágereiből. Ez befolyásolta az akkori dalválasztást is – például az Én Istenembe így került Ellie Goulding, vagy a Hey Bartókba Avicii Hey Brother című száma. Úgy éreztem, hogy egyrészt ezek tök jó számok, másrészt nagy irántuk az érdeklődés. Később már nem voltam ennyire naprakész. A véletlenül hallott számok adnak ötleteket. Ha beindítják a fantáziám, akkor kialakulhat belőle egy új Zuboly-szám alapja.

A Parasztkantáta is egy ilyen vicces továbbgondolásból született. Nagyon utáltam a Csak a nézését meg a járását című számot – a mulatós nem a szívem csücske –, és szinte már megfogadtam, hogy ezt a számot soha nem fogom játszani. Ehhez képest majdnem minden Zuboly-koncerten előkerül, mert elkezdtem a dallammal játszani, és az már izgalmas volt, hogyan lehet ebből a nagyon egyszerű dalból valami olyasmit kihozni, ami egyébként is a Zuboly missziója: kirepülni az odúkból a virágos rétre.

A zenei humor tekintetében mi az ősélményed?

Jó kérdés. Amikor kitalálunk egy dallamot, nagyon büszkék vagyunk rá, és egyszer csak rádöbbenünk, hogy ja, ezt valaki más már kitalálta – és akkor megmosolyogjuk önmagunkat. Talán egy ilyen felismerés lehetett az első önironikus humor. Szerintem az már önirónia, ha ezt felismeri az ember. De az is lehet humor, amikor a tűzoltózenekarban rosszul ütötte össze a cintányért a cintányéros.

A zenei humor mindig soktényezős. Amikor a Dagály uszodában kitaláltam két hossz között mellúszásban, hogy a Most múlik pontosanra rá lehet énekelni az Indulj el egy útont, majd’ megfulladtam a röhögéstől. De akkor győződtem meg róla, hogy ez tényleg vicces, amikor először előadtuk és az emberek egymásra néztek, hogy mi ez, aminek ismerik a dallamát és a szövegét is, de valami olyasmit énekelnek, amit addig még sosem. A zenei humor létrejötte egy csoda.

Zuboly Táncz House
Helyszín: Magyar Zene Háza
Időpont: 2024. november 16. (szombat) 19.30-21.00
Belépő: 4500 Ft
Jegyvásárlás. Facebook-esemény. További információk.

interjú: Soós Tamás