"Nem az elmúlt évek adták a legnagyobb löketet a jókedvnek" - Sallai László-interjú

A jövőre tízéves Felső Tízezer továbbra is lendületes és dallamos gitárzenét játszik, húsba vágó, kiváló szövegekkel. A zenekar ötödik lemeze, a Kicsi forradalom kapcsán Sallai László dalszerző-frontembert kérdeztük forradalmakról, életfilozófiáról és házépítésről, de azért a sorozatok és a nem vett énekórák is szóba kerültek. Ez az interjú először a Recorder magazin 118. számában jelent meg.

Ha átfutjuk a Felső Tízezer-lemezek címeit (Normális élet, Majd lesz valahogy, A bonyolult világ, Elkerülhetetlen), a kirajzolódó életfilozófia egyre determinisztikusabbnak és borongósabbnak tűnhet. Mik voltak azok a kicsi forradalmak, amikből az új számok születtek?

Az ember idealista tinédzserként azt gondolja, hogy az életet fanfárral érkező hatalmas fordulatok, kataklizmák osztják majd fejezetekre, de aztán ezek elmaradnak. Kicsi, apró, jelentéktelennek tűnő lépésekben változik az életünk és a minket körülvevő világ, és valami ilyesmit jelent számomra a Kicsi forradalom cím, de valahol mélyen benne van az optimizmus is. Ezúttal nem egy-egy szövegnek álltam neki külön-külön, hanem párhuzamosan írtam őket hosszú hónapok alatt, emiatt több dalnak is volt vagy három-négy különböző verziója, mire eljutottunk a stúdióba. Ilyen például a nyitószám, a Minden, amit eddig tudtál, aminek több mint egy év alatt lett meg a végleges verziója és voltak alternatív versszakok, amiket felénekeltem, de végül nem használtunk fel. Érdekes kísérlet volt, de nem biztos, hogy minden lemeznél meg merném ezt csinálni.  

Minden korábbinál hangsúlyosabb a közállapotok gyakran többes szám második személyű vagy személyes élményekkel kevert kritikája, miközben a kapcsolódó érzelmek is széles skálán mozognak. Beletörődés, emelet fővel viselt dac, de itt-ott némi remény is megcsillan. Ennyire átszövi az életed és lökdösi a hangulatod a közélet?

Egyre inkább. Már a legelső lemezen is voltak erre utalások, de A bonyolult világ óta láthatóan és számszakilag igazolhatóan egyre jobban beleszövődik ez a dalszövegekbe. Ez nem egy tudatosan irányított dolog, hanem ezek a dolgok foglalkoztatnak a leginkább. Sosem tervezem el, hogy miről szólnak majd a szövegek, hanem próbálom a megszülető zenéket minél többször hallgatni, hogy elkapjam a természetüket, és persze nem mentesülök a hatások alól, amik a mindennapokban érnek. Az pedig tény, hogy nem az elmúlt évek adták a legnagyobb löketet a jókedvnek.

"Én egy sitcomban akarok élni, de ez csak egy nyomasztó Tarr Béla-film" – énekled az Ugyanolyan napban. Ha választhatnál, melyik sorozat világában élnél a leginkább?

Nagy kedvencem az Only Fools & Horses, de azért Trotterék önkormányzati lakása elég nyomasztó hely. A Waczak szállóban viszont mondjuk lennék állandó vendég, vagy lennék a King Of The Hilles Hank Hill szomszédja is.

A Felső Tízezer lemezről lemezre jobban szól, a DIY-hangzást mostanra tökéletesen profi megszólalás váltotta fel, ahol a gitárok is jóval keményebben gerjednek. Hogyan csiszolgattátok a lemez hangzását?   

Még 2023 tavaszán volt egy szentendrei elvonulásunk, ahol feldemóztuk a félkész állapotban levő dalokat. Ez kicsit ki is jelölte azt a borongósabb irányt, ami a lemezt jellemzi. Emellett a lemezre több dal alapötletét is hozó Korándi Dávid visszatérése a zenekarba alaposan megvastagította a gitárfrontot és ez a háromgitáros felállásba is új dinamikát is hozott. További újdonság volt, hogy a szintik korábban általában a folyamat végén kerültek képbe, most viszont már a próbákon is jelen volt Kelecsényi Donátnak köszönhetően. Az is kissé más volt, hogy az előző két lemezünk tömbösített keveréséhez képest most viszonylag kis lépésekben mixeltük a lemezt Gál Mátéval, és így simán belefért az is, hogy két hónappal később jusson eszembe, hogy de jó lenne még egy extra textúra ide-oda. Volt pár hónap ebben az évben, amikor kis túlzással ezzel a lemezzel keltem és feküdtem, úgyhogy azért jó volt a végén elengedni.

Mintha a hangod is egyre jobb lenne. Szoktál venni énekórákat?

Nem voltam még soha énektanárnál, de az évek során sikerült leszoktatni magamat arról, hogy feleslegesen erőlködjek éneklés közben és valamiféle légzéstechnikát is sikerült magamra szedni. Régebben ráadásul hajlamos voltam olyan hangnemet választani a daloknak, ahol inkább magasan kellett énekeljek, valamiért azt gondoltam, hogy így nagyobb a hatás. Idővel rájöttem, hogy ennek nincs sok értelme és bátrabban is használom a mélyebb regisztereket, mint korábban.

Jövőre tízéves a zenekar és A bonyolult világ jövőbe tekintő zárószáma, a Nagymaros 2030 elbeszélői ideje is alattomosan közeledik. Hogy áll a házépítés?

Egyelőre nem túl jól, az évet egy közepes komolyságú lakásfelújítással kezdtem és nem volt egyszerű folyamat. Úgyhogy házat egyelőre nem építek. A zenekarral még nem beszéltük át teljesen, hogy pontosan mit szeretnénk a születésnapi év alkalmából, mert ez az évünk leginkább az új albumról szólt, annyi viszont tervben van, hogy az első lemezünknek, a Normális életnek szentelnénk egy újrajátszó koncertet. Csináltunk hasonlót tavaly a Majd lesz valahogy albummal, a közönség nagyon élte és nekünk is szuper volt olyan dalokat újra elővenni, amik a koncertszettből már évek óta kipörögtek, és az első album is megérdemelne egy ilyen estét.