Az indie-folkos Csillapító Vadas Géza képeivel kiegészülve mesél költözésről, bizonytalanságról, és az új élmények lendületéről.
Géem első szólókoncertje három éve egy fodrászat emeletén volt, ahol a teltházat nyolc ember jelentette, azóta viszont már megfordult a nagyobb pesti klubokban, rajta volt a tavalyi Kikeltető shortlisten és játszott a Fishing On Orfűn, a VéNégyen, és a Művészetek Völgyében is. Zenéjét olyan előadók inspirálták, mint Matt Corby, Bon Iver, Jordan Rakei vagy Rayland Baxter, így nem meglepő, hogy az intim egygitáros balladáktól a katartikus, elektronikus hangzású elborulásig sok minden előfordul egy koncertjén.
Tavaly itt, a Recorderen debütált a Játszótér, amit akkor élőben játszott el egy játszótéren, egy szál gitáron. A most premierező Csillapító az első dal, amit zenekaros hangzással, a saját producálásával publikált. A megannyi hallható hangszer legtöbbjét ő szólaltatta meg, ez a telített hangszerelés egészült ki a skót hegedűművész Ruairidh Geddes autentikus dallamaival és a kanadai dobos Sly Juhas játékával. A keverés és master Juhász Zolinak köszönhető, akivel már hosszú évek óta egy alkotói közösségben mozognak, együtt játszanak Zoli zenekarában, valamint közös duóműsorukkal is koncerteznek.
„A bőröndök között kallódó dália nekem a büszkeséget szimbolizálja. Azt a büszkeséget, amire próbálok vigyázni, de amit valószínűleg mindig meg fog tépázni innen-onnan pár új élmény” – írja Géem. „A refrénben énekelt menetszelet szerintem több módon is elő lehet idézni, viszont nem mindegyiket tartom a lelkemre egészségesnek. Arra próbáltam emlékeztetni magam, hogy semmiképp se ideálokat hajszoljak, vagy bizonyítási vágyból törekedjek fejlődni, mert végső soron az is csak akadályozni fog.”
Géem a Facebookon. Instagramon.