Megújul a Gold Record - Interjú Molnár Gábor ügyvezetővel és Rusz András művészeti vezetővel

(X) Az ország legnagyobb független kiadója és menedzsmentje 25 éve működik, idén pedig sok változáson estek át. Az új arculatról, a jövőbeni tervekről és a kiadókkal szembeni előítéletekről mesélt Molnár Gábor, a Gold Record alapítója és ügyvezetője, valamint Rusz András művészeti vezető.

A megújulás sok mindent jelent egyszerre, ami elsőre is feltűnik kívülről, az az új arculat. Mi van mögötte?

Molnár Gábor: 25 éves a cég, és 25 éve újra és újra fiatalokkal dolgozunk együtt. Ahhoz, hogy meg tudjunk felelni az elvárásoknak, amiket a mostani generáció támaszt, teljes újragondolásra van szükség ebben a szakmában: jelent ez kívülről nem látható komoly strukturális változásokat, de új logót, arculatot és kommunikációt is, amivel szeretnénk megmutatni, hogy mennyit fejlődtünk és változtunk az elmúlt években.

Milyen szempontjaitok voltak az új arculat kialakításakor?

Rusz András: Az egyik legfontosabb az volt, hogy mi és mások is azonosulni tudjunk vele: hogy könnyebben kapcsolódjanak hozzánk az emberek és jobban belelássanak abba, kik vagyunk és mit csinálunk mi valójában. 2024 van, az előadóknak is fontos, hogy valós képük legyen egy menedzsmentről.

Tehát a cél, hogy megszólítsátok a fiatalokat?

M.G.: Igen. A cég alapgondolata a kezdetektől az volt, hogy minél több zeneipari szolgáltatási ágban tudjunk profin segíteni a művészeknek. Ez természetesen még mindig így van, de sokat alakultunk az elmúlt időszakban: rugalmasabb szerződésekkel, talán az eddigieknél is „előadóbarátabban” dolgozunk, és egy jó arculat az első lépés az ideális együttműködéshez.

R.A.: Nagyon jó, hogy egyre edukáltabbak az előadók, de vannak területek, amelyekre még mindig kevésbé fordítanak figyelmet, mi pedig ezekben is szeretnénk támogatni és segíteni őket.

„Nagy, gonosz kiadó”. Ahogy másokról, a Gold Recordról is vannak rémhírek az előadók között. Hogyan tudtok védekezni ezek ellen és mi a véleményetek a közszájon forgó történetekről?

M.G.: Szerintem ebben a hiedelemben az is benne van, hogy az összes multikiadó kivonult az országból és csak néhány nagyobb működik. A feltörekvők mindig függetlenek és rendszerellenesek: régen ez a rendszer a multikiadó volt, mára viszont ebbe a divatosan gyűlölhető pozícióba belecsúsztunk mi is, hiszen rendszert képviselünk és régóta itt vagyunk. Nem azért kell változtatnunk bizonyos dolgokon, mert rosszul csináljuk, hanem azért, mert a világ is változik körülöttünk, ezért néha muszáj alakítani magunkon.

R.A.: A „nagy, gonosz kiadó” kifejezés sajnos időnként minden nagyobb szereplőt elér a zeneiparban, így minket is. Mindig arra törekedtünk, hogy az előadók érdekeit szem előtt tartva dolgozzunk, a rémhírek általában olyan félreértésekből származnak, amelyekből kimarad a kontextus vagy az információk pontos megértése.

Fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy minden egyes művész egyedi, így a velük való közös munka is eltérő, nem beszélve arról, hogy ki miként definiálja a sikert. Egy menedzsment feladata nem csupán az, hogy az előadókat támogassa, hanem az is, hogy stratégiát alakítson ki a hosszú távú sikerük érdekében. Ez a folyamat néha nehéz döntésekkel járhat, de mindig az a cél, hogy az előadók javára váljanak.

Az ilyen híresztelésekre mi nem látunk más megoldást, mint hogy továbbra is átláthatóan, tisztességesen dolgozunk. Az előadóink eredményei, valamint a velük ápolt hosszú távú és bizalmon alapuló kapcsolataink magukért beszélnek. Véleményem szerint a zeneiparban az eredmények és a kölcsönös tisztelet az, ami végül mindig felülkerekedik a rémhíreken.

Az egyik legsikeresebb fiatal előadótok, Manuel nemrégiben átment az Astro Musichoz. Hogy élitek ezt meg?

M.G.: Nyilván fájdalmas, hiszen a művészek pályáját kicsit olyan egyengetni, mint gyereket nevelni és végignézni, ahogy kirepülnek. Manut egészen totyogó korától kísértük és támogattuk, láttuk, ahogy egyre fejlődik, és persze sokszor próbáltuk megóvni attól, hogy túl magas helyre másszon fel és esetleg nagyot essen. Volt, hogy sikerült, volt, hogy nem, de nincs is ezzel baj. Eljött az idő, hogy ki akarja próbálni magát máshol, és szerencsére mindent sikerült a másik menedzsmenttel is szépen lerendeznünk. Büszkék vagyunk arra, amit elért, hogy sikerült meggyőznünk arról, hogy csak élő zenekaros koncerteket vállaljon, hogy telt házas Parkot csináltunk. Bízunk a további sikereiben, az biztos, hogy figyelemmel kísérjük majd.

R.A.: Persze, hogy azért az ilyesmi rosszul esik az embernek. Ha csak a Goldról beszélünk, az megszemélyesítetlennek tűnik, de sok embernek van rengeteg munkája benne, hogy eljutottunk Manu karrierjében idáig. Eredményes volt a közös munka, csak felfelé ment, és művészeti vezetőként nyilván kicsit igazságtalannak érzem a helyzetet, de nagyon fontosnak tartom kiemelni, hogy mi senkit nem tartunk itt erőszakkal. Benne volt a lelkesedés és a vágy, hogy új vizekre evezzen, mi pedig nagyon szeretjük és továbbra is és a legjobbakat kívánjuk neki. Meg aztán úgyis fogunk még találkozni, ebben biztos vagyok.

Számos műfaj előadóját képviselitek. Mit tudtok tenni azért, hogy ez működjön, hogy mindenki a számára legmegfelelőbb támogatást kapja?

R.A.: Ars poeticánk, hogy nem a műfajt nézzük, hanem az értéket, amit az előadó képvisel. Mindenki sikeres a maga stílusán belül és halad a kiteljesedés felé, és gazdasági okokból hiába elkerülhetetlen nézni a számokat egy piaci közös nevezőn belül, de azért mindent nem mutatnak meg, pláne a művészeti világban. Független cégként működünk, ami óriási szabadságot ad nekünk, és az, hogy nincsenek műfaji megkötések, mindennapi kihívások elé is állít minket. Több különböző fesztivál, helyszín, több réteg igényeiért dolgozunk. Vannak előadóink, akik leginkább ültetett koncerteket adnak, de vannak fesztiválkedvencek és kis klubokban otthonosan mozgók is, ahogy életkorban is igen széles a skála, 18 évestől egészen 70-ig.

/ Molnár Gábor és Rusz András

Mikben látjátok a legnagyobb lehetőséget?

R.A.: Én továbbra is az élő zenei koncertekben látom a jövőnket, szerintem abban is vagyunk a leghatékonyabbak és legtapasztaltabbak, és úgy érzem, a közönség is szépen veszi az irányt errefelé.

25 éve működtök. Gábor, ha visszatekintesz a kiadó indulására és a mostani helyzetére, mi jut eszedbe?

M.G.: Néha előjönnek a komplexusaim és nehezen fogom fel, hogy sikerült a két zenekaros produkciós irodából idáig fejlődni. Nehéz elhinni, hogy felülmúltuk az akkori álmaim sokszorosát. Az első két év a túlélésről szólt, el sem tudtam képzelni, hogy ez ilyen jól működik majd valaha. Szerintem az egész szakma sikere, hogy ilyen cégek felépülhetnek.

Több év után úgy döntöttetek, hogy magatok mögött hagyjátok az X-Faktor utógondozó menedzsmenti szerepkörét. Miért?

M.G.: Amikor 2009 környékén belecsöppentünk, az egyik legmenőbb produkció volt az X-Faktor, ahol új zenészek tűnhettek fel. Jól mutatja a könnyűzene változékonyságát, hogy műsorként ugyan még mindig erős, de utógondozóként rá kellett jönnünk, hogy egyre nehezebb az ottani előadókkal maradandó sikereket elérnünk.

R.A.: Zömében fiatalokról beszélünk, akik nagy elvárásokkal és álmokkal érkeznek, életük fontos mérföldköve a tehetségkutató rendkívül sűrű és fárasztó időszaka. Minden előadó, akikkel lehetőségünk volt együtt dolgozni, nagy kihívás volt nekünk, és sokszor éreztük, hogy még nincsenek készen arra, ami a műsor után vár rájuk, emellett pedig mi sem tudunk mindig elég rövid idő alatt alkalmazkodni és a karrierjüket a megfelelő mederbe terelni. A kereskedelmi tévében felbukkanó előadókon sajnos van egy billog, a piac és néha a közönség is máshogy tekint rájuk, mint az organikusan épülőkre, mi pedig nem tudtunk volna tovább harcolni ezekkel az előítéletekkel és az új generációs közönség elvárásaival.

Sok jelenség forgatta fel a zeneipart az elmúlt években, legyen szó az AI-ról vagy az Arénát háromszor megtöltő Azahriahról. Előnynek vagy hátránynak élitek meg ezeket?

R.A.: Szerintem a művészeink kevésbé nyitottak az AI-ra, inkább talán az alkalmazott zenénél tud erős lenni. Mindemellett azt gondolom, hosszú távon sokat tud segíteni már a jelenkor művészeinek is, de egyre több olyan tűnik majd fel, aki egészen egyszerűen plusz eszközként használja majd az AI-t, mint annak idején a zeneszerkesztő programoknál az egeret. Régen a „zenekészítés” csak egy bizonyos réteg sajátja volt, de ez kicsit most megváltozott. Lehet, hogy valaki majd AI segítségével szerzi a dalt, de mondjuk gyönyörű énektémát ír rá. Kevésbé a veszélyeit, mintsem az előnyeit látom, ez egy fejlődési szakasz, amiben kiderül majd, ki alkalmas arra, hogy beépítse a művészetébe.

M.G.: Szerintem az Azahriah-jelenségnek is előnyei voltak. Újra fókuszba került a médiában és a beszélgetésekben a zeneipar, nem csak annyi volt, hogy egy kósza árlistából és a várható fellépések számából kiszámolják egy művész bevételét. Valós rajongás és szurkolás övezte az egészet, és tök jó üzenet a fiataloknak is, hogy Magyarországon ilyen zárt piacon is ekkora sikereket lehet elérni.

Megvan az új arculat, hamarosan indul az újabb év. Mik a Gold Record közeli jövőt érintő tervei?

M.G.: Korábban elindult belső megújulásunk része volt, hogy sok új előadóval kezdtünk el dolgozni, náluk még zajlik a szerződéses háttér kialakítása. Egyéb újdonságok is lesznek: Wolfie a Punnany Massifból és a korábban az OTL-lel dolgozó Tircs Anna True Story Records néven egy labelt hoznak létre a Goldon belül, ahol a kreatív döntéseket függetlenként hozzák majd, mi pedig a hátteret adjuk. Céljuk, hogy olyan előadókat fedezzenek fel és segítsenek, akiknek őszinte és valós mondanivalójuk van. Nem szeretnének szakadékot menedzsment és művész között. Egy jól működő, transzparens, megbízható label van készülőben. Ezek mellett közönségfókuszú weboldalt alakítottunk ki közvetlen jegyértékesítő rendszerrel és webshoppal, hogy az előadók és a hallgatóik közelebb kerüljenek egymáshoz, és egy eseménysorozatunk is elindul a közeljövőben.

A kilencvenes évek óta működő Gold Record Magyarország legnagyobb független zenei kiadója és menedzsmentje, amely olyan előadókat indított el a pályán, mint Fluor és Manuel, de az ország legsikeresebb formációi közül is többen itt képviseltetik magukat, például a ByeAlex és a Slepp, a Blahalouisiana, a Honeybeast, a Lóci játszik vagy a Margaret Island. A cég ősszel új eseménysorozatot indít: a kiadóhoz tartozó zenekarok vidéki koncertsorozatának megrendelői oldalán maga a Gold Record áll, céljuk az őszi-téli szezon fellendítése az előadók számára. November 9-én a BSW és Filo állnak színpadra Debrecenben a Hallban, 23-án pedig a szintén debreceni Lovardában várja a közönséget a Margaret Island, a Blahalouisiana és Paulina.

A GOLD RECORD MEGÚJULT WEBOLDALA A GOLDRECORD.HU CÍMEN ÉRHETŐ EL.