Kylie vigyora és a diszkó platóni ideája – Ilyen volt Kylie Minogue a Szigeten

Amíg Kylie Minogue diszkót énekel, addig legalább egyvalami a helyén van a világban. Az énekesnő sajátos választ adott arra a kérdésre, hogy hogyan viszonyuljon ő mint ember a rajta túlnőtt, immár a diszkó platóni ideáját megtestesítő slágereihez. Beszámoló a Sziget első napjának headliner koncertjéről – és fotógaléria a többiről.

Kylie Minogue fellépésének első revelatív pillanata pont a koncert egyetlen igazán sajnálatos pontja után jött: a Slow, ami az egyik legerotikusabb sláger a popzene történetében, itt egyszerűen nem volt az – a ki tudja, milyen mértékben élő kíséret (legalábbis voltak hátul emberek, akiknek csak a sziluettjét láttuk, és zenészként viselkedtek) hozta, amit kellett, csak az énekből hiányzott az a csodás fülledtség. De aztán a végén hirtelen euforikusan veretős diszkó-house-ba váltott a szám, és minden a helyére került.

Akkor jöttem rá, hogy miért is örültem annyira 2020-ban Kylie Disco című lemezének. Az évben, amikor az elcsigázott emberiség kollektív tudattalanjából feltört, hogy diszkót akarunk, nem ez volt a legjobb lemez (hanem Róisín Murphy ravasz Róisín Machine-je), nem is ez szólt a legnagyobbat (hanem Dua Lipa), de ez nyugtatott meg leginkább. Most állt össze, miért: mert amíg Kylie Minogue diszkót énekel, addig legalább egyvalami a helyén van a világban.

A TÖKÉLETES POPSZTÁR – ILYEN VOLT DUA LIPA KÉT ÉVE A SZIGETEN

Bár volt több kanyar a pályáján, már jópár évtizede kialakult, hogy a Kylie-slágerek valamiképpen a diszkó platóni ideáját testesítik meg – nagyon kevés más előadó van, akinek a neve ennyire összeforrt nemcsak a zenei műfajjal, hanem mindazokkal az egyszerre bonyolult és egyszerű dolgokkal, amiket a diszkó jelent. („A melankóliát épp’ egy kicsivel, de legyőzi a remény” – mondta Kylie 2020-ban a Guardiannek.)

De mit tehet a platóni ideával az az ember, akiben az manifesztálódik? A leggyakoribb válasz: megpróbál emberi mivoltát levetkőzve (nyilván valójában: elrejtve) elérhetetlen Popsztárrá lenni a perfekcionista Show keretein belül. Mostanában szintén gyakori és igen sikeres válasz, hogy megpróbálja emberközelivé tenni magát: én is olyan vagyok, mint te, de én meg tudom fogalmazni szép dalokban, amit te csak érzel.

Kylie Minogue ez utóbbihoz képest is más utat választott ezen a koncerten. Már a második szám után inni kért az egyik táncosától, ami igazán szokatlan húzás ezen a szinten. Aztán a Slow után felkonfban arról beszélt, hogy mennyire örül, hogy itt lehet, hiszen milyen rég, tíz éve volt már – és szerintem én még nem hallottam ekkora színpadról ennyire emberi hangú beszédet. Nemcsak arról van szó, hogy elhittem (pedig ilyenkor a kevésbé cinikus hallgatónak is az az első gondolata, hogy holnap is ezt mondja a következő koncertjén), hanem a megszólalás nem kiábálás volt, nem túljátszott előadás, hanem egyszerűen: emberi beszéd.

KYLIE KARRIERJE 10 LÉPÉSBEN

Innentől kezdve nem tudtam másként látni Kylie-t, mint egy embert, aki nagy élvezettel énekli és táncikálja el a Kylie-slágereket – igen, ő történetesen az a Kylie, ezek az ő slágerei, de kb. úgy viszonyult hozzá, mintha egy igazán nagyszabású (gigavetítéssel, váltakozó vérprofi táncosokkal teli) karaokéban előadná őket, mint én vagy te. Jó, mi nem énekelnénk úgy, mint ő, de mi is teli szájjal vigyorognánk közben, meg kiintegetnénk a koreográfiából; élveznénk, hogy csinálhatunk ilyen menő, de azért nem túl bonyolult táncmozdulatokat. Meg persze mindenekelőtt azt, hogy milyen jó Kylie-slágereket énekelünk.

Volt a Loco-Motion is, kicsit ironikus felvezetéssel, de aztán az lett belőle, hogy „oké, én is tudom, hogy hát ez izé, de valljuk már be, hogy igazából tök jó móka ezt csinálni, akkor meg miért ne élveznénk?”

Aztán felhívott egy lányt, megölelte, megkérdezte a nevét, és hogy melyik számot hallotta tőle először; a Dancingből el is énekeltek néhány sort ketten.

Nem sokkal később az volt a csúcspont, amikor együttesen mindenki – ismét csak beleértve Kylie-t – azon élvezkedett, hogy milyen jó azt énekelni, hogy la la la, la la la la la; az internet szerint volt mostanában koncert, amit ezzel fejezett be, de itt még egy egy kis rózsázás, plusz klasszikus diszkósra vett hármas (All The Lovers, On A Night Like This, Love at First Sight) maradt a végére, majd egy viccesen teátrális zárlat.

Miközben egyfelől egy sok évtizede pályán lévő előadó eléggé kézenfekvően összeállított (a 2023-as lemezről a legjobb dalokkal megspékelt) slágerparádéját hallottuk, másfelől hozzáállásban egyáltalán nem volt átlagos, és nagyon jólesett ezt a szűk másfél órát Kylie-val együtt végigszórakozni.

szöveg: Rónai András
Kylie-fotók: Sziget Fesztivál
fotógaléria: Kósa Zsolt

MARGARET ISLAND

BLONDSHELL

TOM ODELL

ROYEL OTIS

TKAY MAIDZA