A péntek igazi örömünnep volt a hazai doom/stoner metal rajongóknak, ugyanis az irányzat két kiemelkedő zenekara látogatott el Budapestre és adott koncertet a Dürerben.
A doom mindig is egy sajátos mini-univerzum volt a metálszíntéren belül, és a mindenek alapját jelentő korai Black Sabbath-albumokból idővel egy sor jól elkülöníthető, de azért gyakran átfedésben lévő műfaj alakult ki: sludge, drone, stoner, meg persze a klasszikus értelemben vett doom. Ezen az estén ezekből az utolsó kettő volt a főszerepben, a nyersebb, southern rockos, tipikusabb stonerhangzást a két hazai előzenekar, a Red Swamp és a Shapat Terror képviselte, míg a két főszereplő inkább a hagyományosabb doom vonalat vitte tovább.
Főleg a hivatalosan előzenekari státuszú, de számomra abszolút az este főszereplőjének számító Dopelord, akik mind hangzásban, mind vizuálban maximálisan hoztak minden doom „klisét”: extra súlyos, belassult, de közben mégis groove-os zúzás, ehhez passzoló ének, nagyrészt a Satan & Weed témakörre redukált szövegek, sztereotipikus, old-school rocker kinézet, koponyás mikrofonállvány és a hangulathoz tökéletesen illő háttérvetítés, a hatvanas évek okkult horrorjaiból és Jean Rollin szexi-vámpíros filmjeiből összevágva. És pont ez az, amitől a Dopelord albumon és élőben is nagyon működik, mert nagyszerű dalokkal, százszázalékban hoz mindent, ami a doom metalt jellemzi, maximális lelkesedéssel és elköteleződéssel.
A turnéval a fennállásának 15. évfordulóját ünneplő, a Dopelordhoz képest inkább a stoner és klasszik 60s hard rock vonal felé billenő Stone Jesust inkább csak felületesen ismertem, mert amit a lemezeikből hallottam, az nekem mindig egy kicsit túl dallamos volt. Ez nyilván személyes preferencia, de nekem a doom vonalról általában annál jobban tetszik egy zenekar, minél súlyosabb és belassultabb (nem véletlen, hogy a Bong talán a legnagyobb favorit az egész műfajból), a Stoned Jesus meg pont nem ezt célozza be, így soha nem merültem el jobban a diszkográfiájukban. De mint most kiderült, élőben összehasonlíthatatlanul masszívabban szólalnak meg, és zeneileg is jóval átütőbbek voltak így a dalok, és főleg a lemezen a zenéjüket a hippi-rock felé húzó ének volt az, ami itt egészen máshogy, sokkal dögösebben szólt és máshova, a súlyosabb doomra helyezte át a hangsúlyt.
A két külföldi fellépőben amúgy a neveik vicces összecsengésén kívül (dope/stoned lord/jesus) az is érdekes volt, hogy mindkét zenekar a „keleti blokkból” indulva nőtte ki magát és került a műfaj legjobbjai közé, a Dopelord ugyanis lengyel, a Stoned Jesus pedig ukrán, így nagyszerű példái annak, hogy a doom színtéren bőven van élet az alapnak számító amerikai és nyugat-észak-európai felhozatalon túl is.
Képek + szöveg: Frank Olivér (infinitebeat.hu)
Stoned Jesus
Dopelord
Shapat Terror
Red Swamp
