Nagy ígéret, nagy érzések. WILLOW

2024.07.07. 10:32, vferi

willow2.jpg

Még mindig csak 23 éves, de a hatodik stúdióalbuma jelent meg: WILLOW egzaltált, eklektikus egyvelegben mutatja meg a fiatal felnőttkor viharos érzelmeit. Ez a cikk először a Recorder magazin 115. számában jelent meg.

Tízévesen debütált és egy villanás alatt a Billboard Hot 100 tizenegyedik helyéig jutott – azóta nem volt megállás, Willow Smith az alt-poptól a kortárs R&B-ig terjedő skálán mindenhol megtalálja a helyét, közönségét és az eszelős streaming-hallgatottságot. Jay-Z protezsáltja, Will Smith és Jada Pinkett Smith lánya hiperaktív alkotó és gondolkodó, Z-generációs érzékenységgel és retorikával, ami egyszerre szolgálja és lehetetleníti el.

Friss stúdióalbuma, az empathogen a szerző elképesztő energiáját a fiatal felnőttkor komplex érzéseinek a tűfokán fűzi át megkapó virtuozitással és könnyedséggel. A korábbi, műfajilag hipermobil albumaihoz képest WILLOW egy érett, zeneileg precízen kivitelezett anyaggal jelentkezett, ami az utóbb (ki)használt post-punk és metál helyett a kortárs melodikus jazz, funk és alt-pop/citypop referencialitását használja tehetségesen, hogy kirakatba rakja az alkotó hangját. Ez a hang egy nagyon fiatal emberből szól annyira szabadon, minden erőlködés nélkül, olyannyira, hogy a nyitó home, a St. Vincenttel közösen jegyzett pain for fun esetében újra és újra tudatosítanom kell magamban: ez a hang ugyanazé a személyé, aki pár éve még tinédzser nyerseséggel énekelte fel a szupersláger Wait a Minute!-et, és most ha kell, puha és bársonyos, ha kell, telt vagy éppen fényes és elfúló között oszcillál, olyan magátólértetődőséggel hivatkozva a műfaji keretekre, amit egy sokkal idősebb és tapasztaltabb zenésztől várhatnánk el.

Az empathogen ugyanakkor egy cseppet sem problémamentes: a szédítő tempó és a gyatra, helyenként direkt és bármiféle mélységet nélkülöző, másutt generációs konyhapszichológiai fecsegésbe fulladó szövegek képesek teljesen megsemmisíteni a hatást – hiába jelenti be a szerző, hogy hatalmas érzései vannak (bigfeelings), odáig jut, hogy “neked is-nekem is nagy-nagy problémáink vannak”, ami kicsit sovány a sodró lendületű dallamok taraján. 

Az album minden erénye ellenére sem talál magára, hogy WILLOW-t a maga autenticitásában vagy bármiféle érzelmi-önéletrajzi összetettségében mutassa meg. Állítása szerint az első “felnőtt” anyaga ez, amivel maga mögött hagyja a nepo baby címkét, de ez nem áll meg: a nyers tehetsége messze túlmutat a privilegizált családi hátterén, de a “felnőttséghez” és ennek a tehetségnek a méltó megmutatásához még több elmélyülésre lesz szükség.

Selmeczi Nóra

https://recorder.blog.hu/2024/07/07/nagy_igeret_nagy_erzesek_willow_empathogen
Nagy ígéret, nagy érzések. WILLOW
süti beállítások módosítása