Talán a reményt is. Beth Gibbons: Lives Outgrown (lemezkritika)

Azt tudtuk, hogy fájni fog; azt lehetett remélni, hogy közben azért nagyon szép is lesz. Beth Gibbons röpke tíz év alatt elkészült lemeze ezt teljesíti is, meg nem is. Ez a kritika először a Recorder magazin 115. számában jelent meg.

Bár itt is nyilvánvaló, hogy Beth Gibbons a legnagyobbak közé tartozik, aki annyira expresszíven énekel, hogy soha nem lehet olyasmikre egyszerűsíteni, hogy például „fájdalmas” – első szólólemezén leginkább a kíséretre bízza a legnagyobb drámákat és a legfeltűnőbb szépségeket is.

A gazdagon hangszerelt folkos art pop az életműből leginkább az Out Of Season folytatása, de több helyről merít, számos ravasz részletet tartalmaz, és többször bátran teret enged a disszonanciának. Gibbons viszont sokszor a hangszerek közé bújva és visszafogottan énekel; figyelni kell, hogy gazdaságát értékelhessük.

Számomra így a lemez arról szól, hogy az élet elkerülhetetlen veszteségei nem rendkívüli tragédiák, hanem (ahogy az egyik dal címe szól) az „élet terhének” elkerülhetetlen részei – bár attól még, hogy mindennapiak, nem kevésbé tragikusak. Nem ezeket leküzdve, hanem elfogadva érhetjük el a törékeny szépséget és talán a reményt.

Előadó: Beth Gibbons

Cím: Lives Outgrown

Kiadó: Domino

Megjelenés: 2024. május 14.

Műfaj: art pop

Kulcsdal: For Sale

9/10

Rónai András