Filmrecorder Cannes-ban. Egy film, ami eldöntheti a világ sorsát.

Pont most, mielőtt az őszi amerikai elnökválasztás igazán komolyra fordulna, sem a demokraták, sem a republikánusok nem akarnak mozifilmet Donald Trump fiatal éveiről. Pedig a The Apprentice példás távolságtartással közelít egy rengeteget karikírozott, de Sebastian Stan briliáns alakításában mégsem karikatúra-szerű személyiséghez.

Cannes-ban ismertük meg Ali Abbasit, az iráni származású, de régóta Svédországban élő rendezőt a briliáns Határeset és Szent pók című előző filmjei kapcsán. Egyik alapján sem tűnt logikus választásnak arra, hogy ő rendezze meg az első Donald Trump életrajzi filmet. A The Apprentice Trump fiatalkorára koncentrál, tehát tablót kapunk a 70-es és 80-as évek New Yorkjáról, a legfontosabb másodlagos szereplő pedig Trump egykori ügyvédje és mentora, Roy Cohn (Jeremy Strong), akitől az ex- és lehetséges következő elnök a fő ars poeticáját tanulta.

Az amerikai kritikusok előre fáztak ettől a filmtől, hiszen pont egy létfontosságú választási évben az utolsó amit akartak volna, hogy egy film humanizálja vagy neadjisten szimpatikussá tegye Trumpot, vagy akár csak hozzájáruljon a legendáriumához. Aggodalmuk részben alaptalan volt, bár a film emberként mutatja be, nem karikatúraként és eszünkbe sem jut Alec Baldwin SNL-paródiája. Trump maga is gyakran képregénygonoszként viselkedik, így ez a film az ő eredettörténete, ami csak visszafogottságával működhet.

Sebastian Stan (aki három hónapja az A Different Man című filmért elnyerte a berlini filmfesztivál legjobb színészi díját, példátlan de megérdemelt lenne, ha ezt azonnal egy cannes-i követné) szerződtetése már önmagában bók lehetne Trumpnak. Stan színésztechnikailag elképesztően profi munkát végez; felismerhetőek Trump gesztusai és mimikája, de sosem esik át a ló túloldalára, így az alakítása nem imitáció, hanem egy hiteles karakter felépítése az elengedhetetlen és mindenki számára ismert külső jegyek figyelembevételével.

Természetesen nem tudhatjuk, hogy a filmben elhangzó négyszemközti beszélgetéseknek mennyi az az igazságtartalma, különösen Roy Cohn esetében (Ivana Trump – a Borat 2-ért Oscar-jelölt Maria Bakalova alakításában – kapcsán az exfeleség memoárjára támaszkodtak), de az egyértelmű, hogy a pénz és hatalom vonzalma adott volt és nagyon hamar az a Trump lett belőle, akit ma is ismerünk. Bakalova esetében egyébként érdemes megjegyezni, hogy ő azzal futott be, hogy Trump későbbi kedvenc ügyvédjét, Rudy Giulianit vette palira Kandi Kamera stílusban.

Az első kedvenc ügyvédjét, Roy Cohnt pedig korábban Al Pacino formálta meg az Angyalok Amerikában minisorozatban, ami egy ikonikus alakításnak számít. A kisebbségek ellen uszító, de közben (e film szerint nem annyira) rejtett homoszexuális életet élő és végül AIDS-ben meghalt ügyvéd Jeremy Strong megformálásában is hátborzongató, bár Trump viselkedésének köszönhetően több nézői szimpátiára számíthat, mint az Angyalok Amerikában egyértelmű főgonoszaként.

Felmerül persze, hogy vajon mit szól a híresen hiú Trump a The Apprentice állításaihoz, főleg, hogy a kínos tények (diszkriminált-e szándékosan feketéket az első ingatlanjaiban, megerőszakolta-e házasságuk alatt Ivanát, stb.) helyett valószínűleg sokkal jobban zavarná, hogy a film egyfajta veleszületett lúzerséget mutat be, amely ellen egész életében küzdött. Persze a legvalószínűbb, hogy csak örül annak, hogy még a cannes-i filmfesztiválon is vele foglalkoznak.

Onozó Róbert (Cannes)

A The Apprentice-t a cannes-i filmfesztivál versenyprogramjában láttuk, magyarországi moziforgalmazásáról egyelőre nincs információnk.