Filmrecorder Cannes-ban. Milyen érzés nőnek lenni.

A western és a háborús film után a testhorrorról is bebizonyosodik, hogy a legjobb dolog, ami történhetett vele, hogy női rendezők is lehetőséget kaptak megújítani. A francia Coralie Fargeat víziója márpedig féktelen, összetett és intelligens, de közben az ebben a műfajban elengedhetetlen humort és gusztustalankodást is bátran adagolja. Demi Moore pedig 30 évvel karrierje csúcsidőszaka után élete alakítását nyújtja A szerben.

A címben szereplő szer elfogyasztása után az idősödő alany szétvált gerincéből előmászik egy fiatalabb verziója, akivel utána heti váltásban élhetnek boldogan. Ki ne találná vonzó ajánlatnak ezt 2024-ben, amikor fiatal lányok 20 évesen kezdik meg az arcfeltöltést és a felső tíz-húszezerben hallgatólagosan kötelező a kacsaszáj és a szilikonmell/fenék. Pláne, hogy hősnőnk, Elisabeth Sparkle (Moore) televíziós fitneszguru, akit visszataszító producere (Dennis Quaid a forgatás közben elhunyt Ray Liottától örökölte meg a szerepet) úton-útfélen emlékeztet rá, hogy a showbusinessben meg vannak számlálva a napjai.

A koncepció tálcán kínálja egy vicces, de sekélyes megközelítés lehetőségét: hiú öregedő nő szörnyet csinál magából az örök szépséget kergetve, hahaha, milyen kínos szegény. Volt már ilyen, egész szórakoztató is, Meryl Streeppel és Goldie Hawnnal a Jól áll neki a halál. Fargeat azonban nem szatírát akart forgatni és a célpontja nem a határtalan női hiúság, hanem az azt tápláló, torzító és végső soron elpusztító nőgyűlölő közeg. Hiába megy el a végletekig a testhorror terén (és amikor azt gondolnánk, hogy ennél meghökkentőbbet már nem fog mutatni, akkor is tud még meglepetést okozni), a szándék sosem a főhősnő megszégyenítése.

A rendezőnőt saját bevallása szerint az inspirálta, hogy egy nő egész életében mindig ki van téve a külsejét érintő megjegyzéseknek, legyen szó az ártatlan „Milyen jól néz ki”-től, a „Korához képest jól néz ki”-n keresztül, a „Miért nem képes méltósággal megöregedni”-ig. A téma filmes feldolgozása, különösen női rendezők által, romantikus komédiákra vagy újabban tévésorozatokra korlátozódott és elképzelhetetlen volt, hogy az intézményesített nőgyűlölet fenntartásában érdekelt nézők arcába legyen dörgölve.

 A szer viszont nem, hogy arcba dörgöli az üzenetét, hanem minden érzéket teljes pályásan letámad, majd, ha a gyanútlan néző kiokádja a látottakat, akkor még meg is lesz fürdetve benne. Esszenciális moziélmény és a fent említettek ellenére egy percig sem tűnik fontos társadalmi üzenetet közvetítő filmnek. Mégis, van rá esély, hogy a zsánerfilmrajongó geekek egytizedének feltűnik, hogy miközben Margaret Qualley (továbbra is hibátlanul választ szerepeket) tökéletes idomaira csorgatják a nyálukat, maguk is legalább annyira szánalmasak és a probléma részei, mint a tükör előtt a ráncait eltüntetni próbáló ötvenes főhősnő.

A film zsenialitásának elengedhetetlen része, hogy sikerült megtalálni az elképzelhető legjobb főszereplőt Demi Moore személyében. A-listás hollywoodi karrierjének a végét jelentette, hogy 30 éve, a Ghost és Tisztességtelen ajánlat után mindent megtett azért, hogy konzerválja a bombanő imidzsét, a közvélemény pedig undorodva fordult el a kétségbeesettnek bélyegzett próbálkozásaitól. A szerhez végképp minden hiúságát félretette és bátor, sebezhető, valamint kompromisszum-mentes alakítása nem csak egy végtelenül szórakoztató, de mégis intelligens film szolgálatában áll, hanem egész félresiklott karrierjét megváltja és új megvilágításba helyezi.

Onozó Róbert (Cannes)

A szert a cannes-i filmfesztivál versenyprogramjában láttuk, magyarországi moziforgalmazása az év második felében várható.