Filmrecorder Cannes-ban. Emma Stone a furaság királynője.

Jorgosz Lantimosz, a görög újhullám atyja és kedvenc múzsája, Emma Stone pár hónappal a Szegény párák Oscar-díja után máris szintet léptek. A kegyelem fajtái hollywoodi vígjátéknak álcázza magát, de valójában visszatér a görög mester korai szadista és fárasztó filmjeinek világához. Ettől persze a haladó Lantimosz-hívek élvezni fogják.  

Egész görög újhullámot neveztek el Jorgosz Lantimosz korai sikereiről (Kutyafog, Alpok), de arra senki sem számított, hogy a fárasztó, helyenként brutális humoráról és mérhetetlen furaságáról felismerhető stílus ilyen jól átültethető lesz angolra, illetve Hollywoodra. A homár óta pedig egyértelmű, hogy Lantimosznak nem kell nagy kompromisszumokat hoznia; a legnagyobb sztárok (Nicole Kidman, Colin Farrell, Rachel Weisz, Willem Dafoe, Mark Ruffalo, stb.) tódulnak a hívására és a nemzetközi mozirajongó közönség hajlandó vele együtt furcsulni.

A kommerszbe való áttörés tehát hozott anyagi sikert, lényegesen nagyobb költségvetést és Oscar-díjakat. Viszont egyáltalán nem mondhatjuk, hogy A kedvenc vagy a Szegény párák (mindkettőnek Tony McNamara volt a forgatókönyvírója, most viszont újra Eftimisz Filippuval dolgozott) kommersz vagy megszelídített Lantimosz-film lenne, egyszerűen mindkét film képes volt tágítani, hogy mit nevezünk közönségbarátnak. A kegyelem fajtái viszont egyfajta teszt, hogy meddig hajlandóak a hollywoodi stúdiók, illetve a közönség tovább menni vele. A sztárok, a marketing és a fekete komédia műfaja ugyanis multiplex-barát nyári sikerfilmet sejtet, de sokaknak a torkán fog akadni a popcorn.

Pedig egy mozijegy áráért rögtön három iszonyatosan fárasztó és beteg Lantimosz-filmet kapunk. A kegyelem fajtái ugyanis egy három részből álló szkeccsfilm, három egyórás, nagyon lazán kapcsolódó epizóddal, amelyekben ugyanazok a színészek más-más karakterek bőrébe bújnak. Mindhárom fejezet egy-egy Örkény-egyperces szintű groteszk alapötletet nyújt addig, amíg a türelmünk és a jóízlés határai engedik. Ráadásul ügyeltek arra, hogy az SNL, vagy éppen Szeszélyes évszakok szintű kis etűdök fokozatosan durvuljanak be és míg az első és második rész is tartogat óriási WTF-pillanatokat (egy váratlan, hollywoodi mércével tripla X-es szexjelenetre semmi sem készíthet fel), a befejező rész már konkrét tébolyda.

 A férfi főszerep A homárban és az Egy szent szarvas meggyilkolásában briliáns Colin Farrellért kiált, de Jesse Plemons is remekül hozza az aberrált helyzetekbe kényszerített szürke kisembert. A Lantimosz-kedvencek közül ismét bármire bepalizható Margaret Qualley, Willem Dafoe és Joe Alwyn is, de az igazán nagy durranás az idén már Oscarral is jutalmazott, Emma Stone-nal való együttműködés folytatódása. Stone korábban is sokoldalú színésznő volt, de Lantimosz A kedvenc óta egy olyan kompromisszumok és gátlások nélküli alkotótárssá tette, hogy a neve garancia a féktelen furaságra és ezt már nem csak a kettejük közös projektjeiben képviseli, hanem például a The Curse című elképesztő minisorozatba is átmentette.

Az ismétlődő közreműködők és a Szegény párák mindössze pár hónappal ezelőtti diadalmenete miatt lehet egy olyan érzésünk, mintha az egész projekt annak a nagyszabású filmnek a forgatásán előadott improvizációs játékokból fejlődött volna ki. Nem kellett stúdió hozzájárulás, nem írták át a forgatókönyvet, hogy több jegyet adjanak el és egyetlen színész sem kötötte ki, hogy meztelenkedést, body horrort vagy bármi mást biztos nem hajlandó bevállalni. A biankó csekk legszebb esete ez a film, amikor egy kreativitása csúcsán levő briliáns alkotót hagytak, hogy szabadjára engedje a helyenként mocskos és perverz, de mindig izgalmas irányba szárnyaló fantáziáját. Végre egyszer nem azok érdekeit nézték, akiket ezzel elidegenít, hanem azokét, akik szívesen vele tartanak erre az őrült útra – és igenis vagyunk így ezzel jó páran.

Onozó Róbert (Cannes)

A kegyelem fajtáit a cannes-i filmfesztivál versenyprogramjában láttuk, magyarországi moziforgalmazása az év második felében várható.