„Minden, amit a jazzben szeretek” – A Nagy Emma Quintet kedvenc 2023-as zenéi

2024.01.31. 15:29, soostamas

Miután listába szedtük a legjobb külföldi és magyar lemezeket, filmeket és sorozatokat, idén is megkértünk zenészeket, hogy gyűjtsék össze a kedvenc dalaikat, albumaikat az évből. Ezúttal a jazzkörökön kívül is népszerű, a Gólyától az Opuson át a Budapest Parkig mindenhova illő, artrockos hatású Nagy Emma Quintet tagjait, akik tavaly is kijöttek egy erős EP-vel (Return), játszottak a Carson Coma minifesztiválján, március 21-én pedig elhozzák a Müpába a brit jazz egyik különc figuráját, az altszaxofonos-rapper Soweto Kinchet.

Christian McBride's New Jawn: Prime – Dénes Ábel

Imádom az akkordhangszer nélküli zenekarokat. Az izgalmas hangszerösszeállításon túl pedig ebben a zenekarban minden megvan, amit a jazzben szeretek: tele van energiával, a groove-ok úgy lüktetnek, mint egy ezer lóerős mozdony, nem ódzkodnak a teljesen free részektől, a szép dallamok gyönyörűek, nagyon jók a kompozíciók (a nyolc dalból ötöt a zenekar egy-egy tagja írt, McBride kettőt, további három szám más jazzóriások szerzeménye), de nincsenek agyonbonyolítva, és csodás összhangban kamarazenélnek. Kb. tizenöt éve hallgatom McBride-ot, de a saját projektjei közül szerintem ez a legizgalmasabb. Akinek tetszik a lemez, mindenképp nézze meg az NPR-os és a KEXP-s koncertek felvételeit is. (Na meg az első, 2018-as lemezt is hallgassa meg!)

James Blake: Playing Robots Into Heaven – Nagy Emma

Biztos más listákon is rajta lesz, de muszáj megint James Blake-et mondanom, és nagyon remélem, hogy ez majd továbbra is így lesz, bármit csinál.

Eomac: Water Tracks – Klausz Ádám

Olvastam egy cikket, ahol különböző artistok beszéltek pár mondatban Aphex Twin hatásáról a zenéjükre. Néhányukat már ismertem, de Eomac zenéjét addig nem. Rákerestem, mert felkeltette az érdeklődésemet az a pár sor, amit írt. Ez a lemez volt az első, amit hallottam tőle. Úgy éreztem, hogy pont ez a zene volt, amit kerestem előtte. Azóta persze meghallgattam a többi lemezét is, meg elolvastam az összes interjút vele, amit találtam. Tetszik benne, ahogy mindenféle felvett zajból képes minőségi tánczenét készíteni. Itt például a vizet használja hangszerként.

Steven Wilson: Harmony Codex – Cseh Péter

Régen nagyon rajongtam egy csomó zenéért, amit mára már nem kimondottan élvezek. Steven Wilson olyan előadó, akinek a zenéjét tizenéve, hatalmas progresszívrock-rajongóként imádtam, de most is izgalmasnak és érdekesnek találom. Egyébként ugyanilyen magyarázattal gondoltam a svéd Meshuggah zenekartól választani zenét, de az ő legújabb lemezük 2022-ben jelent meg. Steven Wilson Harmony Codex nevű albuma viszont 2023-as, és így egyike a relatíve kevés általam hallgatott tavalyi albumnak. Kiemelném az Inclination és az Economies of Scale című dalokat.

Sullivan Fortner: Solo game – Oláh Krisztián

Rég kaptam fel ennyire a fejem, több szemszögből is. Harmónia, ellenpont, billentés, time… Elég nehéz dolog ma újat mondani a régi eszközökkel, de úgy érzem, neki sikerült. Hallatszik a játékán az elmúlt száz év jazz-zongora tradiciója, de minden mai kontextusban, nagyon aktuálisan. Nagy “drop” a lemez saját számokból álló elektronikus része, és még ha a Chopin Perckeringő feldolozása nem is pont az én izlésem, mindenképp többszöri hallgatásra érdemes album.