„Kicsit punk, kicsit Walt Disney” – Az Elefánt és a Platon Karataev kedvenc 2023-as zenéi

2024.01.06. 19:06, soostamas

A 2023-as házibulik titkos fegyvere.

Miután listába szedtük a legjobb külföldi és magyar lemezeket, filmeket és sorozatokat, 2021 és 2022 után most is megkértünk zenészeket, hogy gyűjtsék össze a kedvenc dalaikat, albumaikat az évből. Ezúttal az ősszel együtt turnézó (innen a nyitókép) Elefántot és a Platon Karataevet, akik egyaránt új lemezzel jelentkeznek 2024-ben. Az Elefánt a Semmit júniusban a Parkban mutatja be, ahol nagy űrbulit tartottak szeptemberben, a Platon a Napkötözőt pedig áprilisban egy már most telt házas koncerten a Müpában – róluk tavaly dokumentumfilmet is forgattak, a Partért kiáltó szövegei több suliban érettségi tétellé váltak, és a 2024-es Fishing On Orfű himnuszát is ők írták a Bohemian Betyarsszal. (Bradák Soma és Sallai Laci már szerepelt a Galaxisok és a Felső Tízezer listáin, de írtak újdonságokat ide is: Laci az onnan kimaradt kedvenceit, Soma pedig a sokat hallgatott magyar zenéit szedte össze.)

Fotó: sinco.

ELEFÁNT

Szendrői Csaba

Lola Young: Conceited

Minden, amit szeretek, tűpontos és flegma egyszerre. Kicsit punk, kicsit Walt Disney. Nem csak ez a dala, csak épp ez az utolsó, ami megjelent tőle.

Tóth András

Kispál és a Borz: Letehetetlen

Németh Szabolcs

Album: 30Y - X. Interjúnk.

Dal: Lázár tesók - A végén úgyis

Horváth B. Ede

Obongjayar: Just Cool

A nigériai származású, Londonban alkotó Steven Umoh májusi single-je az én titkos (hoppá, már nem) fegyverem az idei házibulikban: felrakom, és mindenki kifordul magából, persze jó értelemben. Próbáld ki, érdemes.

„MINDEGYIKÜNKNEK VAN EGY SZUPERKÉPESSÉGE” – ELEFÁNT-INTERJÚ

Fotó: Szász Zsófi.

BALLA GERGELY
(Platon Karataev)

Lovász Irén, Gojira, Godspeed You! Black Emperor – ez volt a top 3 nálam idén a Spotify statisztikái szerint, és ezzel nem is tudok vitatkozni. Sajnos ebben az évben még magamhoz képest is kevés zenét hallgattam, ezen mindenképpen szeretnék változtatni jövőre. Itthonról év végén, surranópályán a 30Y X volt nálam a favorit – nagy dolognak tartanám, ha mi is eljutnánk tíz lemezig, és még az is ennyire érvényes tudna maradni. 30Y-interjúnk.

Fotó: Szász Zsófi.

CZAKÓ-KURALY SEBESTYÉN
(Platon Karataev, Cz.K. Sebő, capsule boy)

Rupert Cox: Search Party

Borzasztó izgalmas nekem ez a lemez. Sokfele kacsintgat, nem könnyű belőni a zenei stílust, ami összefoglalná. Klasszikus zongoradarabtól az indie-popig sok mindent felsorakoztat már az első szólólemezén. Nagyon kíváncsi vagyok, merre pörög majd tovább ez a projekt.

Kedvenc dalom: Lament

La marche bleue, Flavien Berger: Music for Maison d’en face

Csodás érzékű elektronika, indietronika. Flavien Bergerről csak szuperlatívuszokban szoktam beszélni, de ettől most megkímélek mindenkit. Az elmúlt 1-2 évben ő volt rám zeneileg a legnagyobb hatással. Tavaly két lemezt is kiadott. Őszintén szólva nem tudom, ki ez a másik előadó, akivel készült a fent említett anyag, nem nagyon találok róla információkat, viszont stílusilag abszolút Berger keze nyoma érezhető a dalokon. Sosem fél a monotonitástól, a lassúságtól, miközben minden sound tökéletes helyen van és végig fenntartja a figyelmet.

Kedvenc dalom a lemezről: GRV part. 02

Loverman: Lovesongs

Sötét akusztikus zene, szép dallamok, érzékeny hangszerelés. Amikor megtaláltam ezt a csávót, alig hallgatta valaki és letaglózott. Azóta kijött ez az első nagylemez, ami csodás. Van egy kép róla vámpírnak maszkolva, szerintem az összes dal kicsit olyan, mintha egy vámpír játszaná őket egy sötét, hűvös kastélyban, gyertyafénynél. Ráadásul nagyon könnyű azt hinni, hogy Nóvé Soma énekel. 😊

Kedvenc dalom: Into The Night

TTeo: Lovexpress77

Ebben a zenei irányban én nem igazán vagyok járatos, mégis megragadott ez a lemez. A soulos instrumentál chillelésekből táncolós basszusdallamokhoz vezet, majd visszaejt. Nagyon szép világa van, kiemelném, hogy neki is az első szólólemeze.

Kedvenc dalom: A Bronx Tale

Máhé: Recall (EP)

A kedvenc hazai megjelenésem az évből ez az EP. Annyira keresem az olyan előadókat, akikben azt érzem, hogy a szépséget keresik, a finomságot, az érzékenységet. Legalábbis akik bennem ezt az érzést keltik… Nagyon ajánlom ezt az EP-t, és hogy mindenki figyeljen Máhé munkásságára. Ízléses, érzékeny elektronika, gyönyörű textúrák, varázslatos dalok.

Kedvenc dalom: Lifting

Huw Marc Bennett - Days Like Now (Kedvenc dalom: Y Gwydd)

Rogér Fakhr - East of Any Place (Kedvenc dalom: East of Any Place)

Alek Lee – You! (Kedvenc dalom: egyben működik a lemez, de talán a ’Lost in The Lonely Planet’)

Baba Stiltz – Paid Testimony (Kedvenc dalom: Running to Chris)

Grian Chatten – Chaos For The Fly (Kedvenc dalom: The Score)

Fotó: Szász Zsófi.

SALLAI LÁSZLÓ
(Felső Tízezer, Galaxisok, Platon Karataev, Captain Average, The Somersault Boy)

A Galaxisok/Felső Tízezer-listán szereplő zenék mellett nagyon szerettem még idén ezeket a lemezeket is:

Blur – The Ballad of Darren
Bully – Lucky For You
The Clientele – I Am Not There Anymore
Cut Worms – Cut Worms
Chris Farren – Doom Singer
The Lilac Time – Dance Till All The Stars Come Down
Penguin Café – Rain Before Seven
Slowdive – Everything Is Alive
Sparks – The Girl Is Crying In Her Latte
Wilco – Cousin
Wreckless Eric – Leisureland

Fotó: Mudrák Balázs.

BRADÁK SOMA
(Galaxisok, Platon Karataev)

Barking Babies: Barking Babies

Teljes erőből terített le a Barking Babies debütalbuma kérlelhetetlen dobgépei által uralt sötét coldwave-jével. Kiemelkedik a Sorrow melankóliája, a Nothing epikus szintitémája és a Leave sodró lendülete, de igazából minden dalban akad legalább egy megkapó hangszín vagy énekdallam, úgyhogy én a lemez végeztével újra is indítottam azt.

Hocuspony: Hocuspony (EP)

Már akkor is tetszett a Hocuspony zenéje, amikor Niccolo pár éve mutatta a próbatermi demókat hajvágás közben, aztán elkezdtek koncertezni és végül felvették rendesen a dalokat. Az egy dolog, hogy nagyon jól hozzák Ty Segall, az Oh Sees és a King Gizzard zenéjének saját képükre formált elegyét, de mindez a négyvokálos megközelítéssel és a sok helyen pszichedelikus dalszövegekkel olyan egységet alkot, ami igencsak kiemelkedő a hazai palettán.

Sun-Rot: Mirage

Nagyon sajnálom, hogy feloszlik ez a zenekar, mert lemezről lemezre egyre szebbre csiszolták pszichedelikus, shoegaze-es, dreampopos hangzásukat. Ez a búcsúalbum is csodálatos, tele magukkal ragadó dalokkal és éteri énekekkel. Tényleg csak remélni tudom, hogy egyszer újra összeállnak.

Musspell: Unity All and All

A duó bemutatkozó nagylemeze ott folytatja, ahol a nem sokkal korábbi EP abbahagyta: éteri, egymásba fonódó énekszólamokkal, puha szintetizátor- és gitárhangzásokkal, valamint gondosan megalkotott dobalapokkal. A downtempo keveredik a folkos dallamvezetéssel, miközben álom és ébrenlét között tapogatózunk a hajnal bizonytalan homályában.