2023-ban már tényleg az egész ország felfigyelt a magyar pop legújabb generációjára. Ezen belül, no és persze ezen bőven túl is rengeteg volt a jó lemez; ezek közül ajánlunk kétszer huszonötöt. Ez a cikk először a Recorder magazin 110. számában jelent meg, az év legjobb külföldi lemzeiről írt anyagunkat itt tudod elolvasni.
ajsa luna: Világvége
A felnövés tündérhorrorba oltott fájdalma, a Z generáció egyik legeredetibb hangjától. ajsa luna erős dalai, szövegei mindent kitesznek az ablakba, horzsolós és/vagy nyomott elektronikus alapokon.
Áron András: The Moment
A Lazarvsszal is lemezt kiadó Áron András Nashville-ben, topligás producerrel készítette el eddigi legbékésebb, bár azért komoly érzelmi súlyokat is hordozó albumát – az egyik dalt például Siklósi Örsnek írta.
Azahriah: Memento
Mi már több mint egy évvel azelőtt megmondtuk, hogy Azahriah (és Desh) megjelenése a legfontosabb dolog a magyar mainstreamben, hogy mindenki megszakértette volna. A Memento kimagaslóan a legjobb anyaga, eddig.
Baba Aziz: R.I.P.
Az év legmeglepőbb lemeze. A zeneipari szabályoknak és saját mítoszának fityiszt mutatva Baba Aziz egy zavarba ejtően személyes, keserű albummal állt elő, ami leginkább soulnak mondható, sok meglepetéssel.
Band In The Pit: Goda
A dunaújvárosi trió a pszichedelikus rocktól a súlyos, zajos megszólaláshoz jutott el, de egy-egy ismétlődő témára épülő, feltartóztathatatlanul menetelő számaik megőrizték hipnotikus jellegüket is.
Carson Coma: IV
Közönsége nagyságát tekintve már stadionrock-zenekar a Carson Coma, zeneileg viszont egyre tágul a világuk: belefér posztpunk, diszkó, blues, zajongás. A szövegekbe pedig beköszöntött a felnőttlét és a magyar valóság.
Co Lee: Cirque de L'Homme
Angolról magyarra, boom bapről sokszínű zenére (funk, újsuli, drum and bass satöbbi) váltott Co Lee, aki mindig magabiztosan hozza az odaillő flow-t, szellemes, empatikus asszociációkkal járja körül témáit.
Cserihanna: Kikötő
Roppant szórakoztató bemutatkozás pánikrohammal, depresszióval, véres bosszúval, káromkodással; art pop, amibe belefér népzenés reggae, dögös elektropop, nyúzott kazettáról szóló gitározás és retrós hiphop-R&B is.
Flanger Kids: A-side
Elektronikus stílusok és elragadó popzene találkozása, ráadásként jazzes beütésekkel, felszabadultan, ravasz zenei ötletek egész garmadájával megszórva – ráadásul koncerten még ugatni is lehet velük.
Galaxisok: Minket ne szeress!
Egy újabb váratlan kanyar a Galaxisoktól: a nyolcvanas évek goth és new wave zenéi (és azok lo-fi megszólalása) inspirálták ezt a lendületes lemezt, ami erőltetett aktualizálás nélkül szól a mának.
Glsch: Zugó
A Slow Village-tag Glsch eddig is írt személyes szövegeket, de itt még mélyebbre megy – például itt hallható a magyar hiphop egyik legszebb szerelmes dala. Zeneileg a műfaj sokféle megközelítését hozza közös nevezőre.
Hip Hop Cats: Happy Birthday! No Thank You
Szeretnivalóan személyes lo-fi indie, férfi és női énekkel. A twee-től a pszichedéliáig sok minden belefér, de közös a téma: az életkor, amikor „az ember már nem örül a szülinapjának” – mégis, alapvetően boldog.
HOCUSPONY: HOCUSPONY
Elsöprő lendületű, fuzzos garázsrock, többszólamú énekkel, pszichedelikus kalandozásokkal, szellemes ötletekkel. A HOCUSPONY már egy ideje ismert koncertzenekar; megérte várni a bemutatkozó anyagra.
HOLDUDVAR: Steve Joxler
A sok elektronikus hatással dolgozó hiphop-kollektíva első albuma komoly és vicces, legjobb pillanataiban egyszerre mindkettő; éles megfigyelésekkel mutatja meg, ahogy egymást gerjeszti a hedonizmus és a kiábrándultság.
Jazzbois: Higher Dimension Waiting Room
Sajátos hangzását megtartva újul meg, válik pszichedelikussá a Jazzbois: a bólogattató, szellemes groove-ok fölött a szinti nem evilági hangszíneken játszik, és belefér soul, funk, megőrülés, kacér keménykedés is.
Kobza Vajk: Csillanás
„Modern magyar-keleti zene”, de a mulandóságot és öröklétet feldolgozó dalok nemcsak modernek, hanem időtlenek is. Kobza Vajk arab és török lanton játszik, zenésztársaival megkapóan szép összhangzásokat létrehozva.
Krúbi: III. Krúbi
Krúbi eddigi csúcsművén végigveszi és kiforgatja ismerős motívumait: kukis-puncis viccek, politikai és zeneipari fricskák, önterápia. Ironizálja még az iróniát is, mégis hallgatható megkapóan őszinte kitárulkozásként.
Nagy Emma Quintet: Return
Elvarázsolt jazzes dalok art rockos hatásokkal, el-elszabaduló, kalandos szerkezetű számokkal, amelyek mégis egységes érzelmi íveket rajzolnak ki. A zenekar erényeinek eddigi legkoncentráltabb megjelenése.
Pátkai Rozina Minka: Jelen idő – Petőfi Sándor versei
A legegyedibb, kísérletező megközelítés a Petőfi-évben. A gitárok torzulnak, a dobok széttörnek; a romantika fojtott, ködös; a reményt irónia kezdi ki; a Föltámadott a tenger meg egyenesen ipari breakbeat.
Pletyka: DEMÓ
Pofonegyszerűnek látszó, mégis egyedi hangú bemutatkozás a posztpunk, a lo-fi indie pop és a dream pop háromszögéből. Gothosan sötét, hipnotikus szinti, kalapáló dob-basszus, depresszív szövegek kiscicával.
Ricsárdgír: Kill the Koala
Búcsúlemez ismerősen gíres poénokkal és folytatás nélkül maradt újdonságokkal. Ennél stílszerűbben nem is köszönhettek volna el: „Annyit mondok, jó volt veletek – Itt vagy még? Ha elmész, vidd már le a szemetet!”
Sisi: SISTAHOOD
Sisi minden póz nélkül, önazonosan, játékosan és lazán rappeli végig első nagylemezét, legyen szó akármilyen alapról. A fix jelentések helyett inkább a szavak zeneisége érdekli, erős hangulatokkal dolgozik.
The Devil’s Trade: Vidékek vannak idebenn
Makó Dávid első hangjával torkon ragadó, majd többet el nem eresztő doom folkos világa továbbra is rögtön felismerhető, de bővítette is eszköztárát: dobbal, illetve a magyar és angol szövegek váltakozásával.
Thy Catafalque: Alföld
„Egy igazi metállemezt szerettem volna, az innováció vagy progresszió igénye nélkül” – mondta Kátai Tamás, de ez nem jött össze neki. Négy énekes hallható a dalokban, és olyan hangszerek, mint ney, kürt, bőgő.
WeAreGloria: Timeless
Dekonstruált house, amit a digitális kapitalizmus és metamodernizmus inspirált, de azért táncolni is lehet rá. Dányi Krisztina (ismét) bizonyítja azt is, mennyire jó, sokszínű és magával ragadó énekesnő.
MÉG 25 MAGYAR LEMEZ, AMIT ÉRDEMES MEGHALLGATNI
Feszes, sötét és valószínűtlenül slágeres posztpunk-dalok, tényleg búcsúként.
cappuccino projekt: az utak kifürkészhetetlenül rögösek
Világvégi konceptlemez, indie singer-songwriter számokkal, majd a dalforma felbomlásával.
Globálelektronika funktól deep house-ig, diszkótól dubig, Perutól Pakisztánon át Szenegálig.
Karizmatikus lazasággal előadott nyári slágerek, nem triviális, de működő műfaji választásokkal.
Dzsúdló tovább építi sajátos világát, önterápiával és több elektronikus zenével.
Szellemesen megbolondított hiphop, régi és újsuli találkozása okos-vicces szövegekkel.
Világkörüli diszkó játszóház, fura hangzásokkal, soknyelvű szövegekkel és erotikával.
Gondozási Központ: Paraszttá leendés
Népi ihletésű ének, szintetikus sámándob, zajgitár, moduláris szinti: okos és szerethető kísérlet.
Fülbemászó, melankolikus kamarapop műfaji kikacsintásokkal, a boldogságkeresés jegyében.
A zenész és nyolcéves kislánya drone ambientet játszik, zongorával és effektfoszlányokkal.
Minimalista, melankolikus beat tape, ami hemzseg a bólogatásból ki nem billentő ötletektől.
Továbbra is a harsány elektronikából táplálkozó, egyszerre poposabb és durvulósabb második album.
Matekos elektronikus-rockos folyamatzene, ami közben mégis pop, vagy sem-ez-sem-az.
A Gustave Tiger-utódzenekar slágeres és darkos szintipopot játszik, majd feszegeti a kereteket.
A hiphop legeredetibb producere lecsupaszította sűrű hangzását, de továbbra is markánsan egyéni.
Kolibri: Nagyon jó, nagyon rossz, nagyon jó
Az egyik legerősebb hangú énekes-dalszerző elektronikával beoltott drámai bemutatkozása.
Kollár-Klemencz László: A folyó
Sokféle műfajt kamarazenés megszólalásban összefogó, mélységesen szomorú zene.
Kietlen, kíméletlen és kilátástalan feminista punk / noise rock, dobgéppel.
Bulis, darkos, űrös és eurodance-es szintis számok, röhögős-szomorú szövegek.
A zajtól a noise rock-slágerig, dühös énekkel, torzuló gitárral, zakatoló dobgéppel.
O’Sullivan: these are not songs, they are stories
Érzékeny indie pop, gitárral és elektronikával; fülbe mászik és tényleg történeteket mesél.
Pluto: Ismeretlen magyar költő
Dögös és bohém alter-rock and roll, gitár-szaxofon-dob felállásban, fanyar pesti sztorikkal.
Fiú-lány, dob-gitár felállású garázsrock, rengeteg játékos ötlettel elszállásoktól stonerkedésig.
Tóth Andi az R&B többféle megközelítésében is több mint kompetens énekesnő (volt).
Nyúlós-pszichedelikus, önreflexíven retrós funk-pop; őrület és fülbemászás kéz a kézben.
A listát 2022 és 2023 novembere között megjelent lemezekből állítottuk össze Greff András, Huber Zoltán, Huszár András, Pawlowszky Tamás, Rónai András, Soós Tamás és Varga Ferenc szavazatai alapján. A szövegeket Rónai András írta.
Ajánlott bejegyzések:
-
2023 legjobb tévésorozatai a Recorder szerint
-
2023 legjobb filmjei a Recorder szerint
-
2023 legjobb lemezei a Recorder szerint
-
Búskomor sorok a szerelemről. Ali Sethi & Nicolas Jaar: Intiha (lemezkritika)
-
Londonon túli vitathatlan nagyságok. Rainy Miller & Space Afrika: A Grisaille Wedding (lemezkritika)
