Gudenus Géza, a magyar dogmafilm Teiresziásza

Gudenus Géza közel harminc éve készíti dogma stílusú amatőrfilmjeit, ennyi idő alatt pedig szinte bravúrosnak mondható, mennyire sikerült elkerülnie a profizmust, annak minden buktatójával együtt. Az amatőr esetében nem pejoratív jelző, sokkal inkább stílusszervező elv, és a szabad alkotás záloga. A kis kézi kamerával készült, szűk baráti körben forgatott filmjei a túltolt fikciós melodráma és a nyers dokumentumszerű házi videók határán egyensúlyoznak, hol erre, hol arra billenve. Az eredmény pedig egy különös, groteszk nihillel átitatott életmű, ami a mainstream filmkultúra számára szinte teljesen láthatatlan. Ez a cikk először a Recorder magazin 108. számában jelent meg.

Pár hónappal ezelőtt Kádár Laci, a művészmozikra amolyan második otthonaként tekintő nyugdíjas mozgóképfüggő a kezembe nyomott egy kézzel írt cetlit, amin gyöngybetűkkel három-négy filmcím szerepelt. Javasolta, hogy ezeket mindenképp nézzem meg, mert egy barátja, a Géza rendezte őket. Emlékeztetett, hogy ez az a bizonyos Géza, aki modellt ült a Kossuth téri aluljáróban található Teiresziász szoborhoz. A thébai vak jóst ábrázoló szobor többek között onnan lehet emlékezetes, hogy a kezéből eleinte rendszeresen kilopták a botot, amit immár tíz éve nem pótolnak – úgyis újra csak ellopnák. Hetekig hordtam a cetlit a pénztárcámban, megfeledkezve a létezéséről, míg egyszer a kezembe akadt, aztán azon kaptam magam, hogy a fellelhető életmű nagy részét végignéztem, és böngészem a világhálót, hátha találok még olyat, ami elkerülte a figyelmem.

Gudenus Géza neve valószínűleg még az avatottabb filmkedvelők számára is ismeretlenül csenghet, noha bizonyos körökben sajátos kultusszal rendelkezik. Manapság inkább szóbeszéd útján terjed a híre, Dezső barátomnak például évekkel ezelőtt egy Tinder-beszélgetés során küldtek el egy Gudenus-filmet, de egyeseknek onnan is ismerős lehet, hogy évekig ő állt modellt a Képzőművészeti Egyetem és később a Corvin Rajziskola akt tanulmányrajzaihoz. Utóbbi intézmény 2017-ben meg is hirdette az 1. Géza Szépségversenyt, hogy megtalálják „Budapest aktmodelleinek a legnagyobbikához” méltó pályamunkákat.

Gudenus filmművészete hasonul különös hírnevéhez. Elmondása szerint 1994-ben kezdte filmes pályafutását, és alkotótársaival hamar rá kellett jönniük, hogy a rendelkezésükre álló büdzséből – ami hozzávetőlegesen nulla forint – nem fognak professzionális filmeket létrehozni. Gudenuséknak kapóra jött, hogy a VHS-kamerák már elérhetőek voltak az egyszeri amatőrfilmesek számára is. Így a forma gyorsan idomult a költségvetéshez, és ezzel indult Magyarország legtermékenyebb, közel három évtizede aktívan alkotó avantgárd dogmafilmesének a karrierje. Azzal a furcsa csavarral, hogy amikor Gudenus kezdte, Lars von Trier és Thomas Vinterberg Dogma 95 kiáltványára még egy évet várni kellett.

Gudenus – legtöbbször egyszerre - íróként, rendezőként, szereplőként és operatőrként is jegyzi filmjeit, vágóként talán csak azért nem, mert a vágás gyakran a forgatás során történik: sorrendben felveszik a snitteket, majd ami a kazettára kerül, az a kész film. A házi videók sajátos trash esztétikáján túl, szerzői kézjegyeihez tartozik az is, hogy a kamerát akkor sem adja át másnak, amikor ő szerepel. Inkább maga felé fordítja a lencsét, így egészen abszurd képeket létrehozva. Különösképpen igaz ez azokra a zavarbaejtően explicit szexjelenetekre, amikben Gudenus maga is részt vesz, miközben a kamerát is kezeli, ezzel egészen új szintre emelve a male gaze fogalmát.

Alkotásaiban jelen van az a fajta szabad örömfilmezés, amit csakis a kezdő laikus lelkesedése tud gerjeszteni, akit a professzionalizmus béklyói még nem kötnek, aki nem igazán tervez, csak lenyomja a felvétel gombot. Az amatőrizmusa a stílus részét képezi: a nyers, zajos, mindennemű megcsináltságtól mentes képi világ, a túlzó melodrámai fordulatokkal dolgozó, mégis naivan ad-hoc történetvezetés, a baráti körből verbuválódott szereplők fád hangon előadott dialógjai, az alkotás módjának minden esetlegessége és esetlensége összeáll egy bizarr valósággá. Nincs központi állítás, a történetet nem irányítja senki, csak zajlanak az események: karakterei megállás nélkül ténykednek, mindenkinek van valami homályos motivációja, akar valamit a másiktól. Átvágják, megdugják, kihasználják egymást, nem egyszer egymás életére törnek, máskor hosszú dokumentarista passzázsokban ülnek a kocsmában és repetitív beszélgetéseket folytatnak

A Gudenus-filmek nihilizmusa a cselekmény szintjén is jelen van: az Abszolút dogma című filmjében például a főszereplő (?) Gudi bácsi (alakítja Gudenus Géza) egyik reggel a véres köpetét szemlélve rájön, hogy minden bizonnyal rákos. Kálváriáján viszont csak a film közepéig tudjuk kísérni, amikor egyszer csak eltűnik, a végén pedig pár snitt erejére újra felbukkan az utcán sétálgatva, hogy aztán két jelenettel később Hörcher László összetörjön egy gitárt a Hősök terén. Végefőcím.

Gudenus agymenései eleinte csak szűk körű, baráti vetítéseken, és az eklektikus programjáról híres budapesti Open Film Festivalon voltak láthatók (ahol 1999-ben és 2001-ben díjazták is), de az elmúlt 10-15 évben elkezdtek felkerülni a YouTube-ra is. Gudenus rétegfilmeket készít, a stílusa első körben inkább kisebb dózisokban emészthető, de a fogékonyabbak ugyanitt megtalálják a magyar dogmafim bot nélküli Teiresziászának közel kétórás, egész estés jövendölését, az Abszolút dogmát is. 

HOGYAN KEZDJEK BELE A GUDENUS-ÉLETMŰBE?

A legjobb valószínűleg az, ha a kalandvágytól fűtött filmkedvelő beírja Gudenus Géza nevét a YouTube keresőjébe, és felfedezi magának, de kezdésnek talán érdemes a rövidebb és klasszikusabb narratívával dolgozó filmjeivel próbálkozni, ezekhez álljon itt egy kedvcsináló lista.

A rohangáló (2001)

Szatirikus, rövid gegfilm, Döméről, aki elrohan a saját élete elől is. 

A postás (2023)

Nyers, naturalista melodráma egy pénzzavarban tengődő prostituált megpróbáltatásairól. Főszereplője Gudenus gyakori alkotótársa, Annika Rush.

Nekem 68 (2000)

A dokumentumfilm, az áldokumentumfilm és a fikciós történelmi melodráma furcsa keveréke, a többi filmjétől eltérően nem csak a jelenben játszódik, Gudenus megrendez benne egy 1968-as házibulijelenetet.

Júlia januártól (2016)

A középkorú Júlia egy válás után keresi önmagát és Istent. Gudenus bergmani és fassbinderi ihletésű modernista dogmafilmje.

Gránitkisasszony (2020)

Fábián Franciska, a Citizen Naïv zenekar frontembere főszereplésével készült fikciós film, biopic elemekkel, egy törtető énekesnő felemelkedéséről és a siker áráról.

szöveg: Beleznai Márk
fotó: Nagy Borbála