A Nintendótól az avantgárd metálig – Ilyen volt a Thy Catafalque, a Master Boot Record és az Arottenbit az A38-on

Az év egyik legmeglepőbb lineupjában találkozott egymással a 8-bites püttyögés, a besorolhatatlan metál, a törtütem és a cselló. Az A38 Hajón jártunk a Thy Catafalque koncertjén.

A sokáig csak Kátai Tamás stúdiós projektjeként létező, de már úgyis jelentős hazai és nemzetközi rajongói bázist kiépítő Thy Catafalque a 2021-es nyári Fekete Zajon lépett fel először élőben, és bár azóta relatíve rendszeresen koncertező együttessé váltak, arra érezhetően figyelnek továbbra is, hogy minden egyes fellépés eseményszámba menjen. Ilyen volt a tavalyi Akváriumos és az idén májusi, Platon Karataevvel közös Budapest Parkos koncert is, és ilyen volt november végén az A38 Hajós duplakoncert is, ahol nem csak az volt különleges, hogy a két estén a projekt különböző időszakaiból válogattak (az első estén a 2016 előtti, a másodikon pedig a 2018 utáni anyagok voltak fókuszban), hanem abban is, hogy az előzenekarok is eléggé meglepőek voltak.

Az első estét a Kaláka nyitotta, akik mostanában rendre nem várt helyeken bukkannak fel, elég csak a Jazzbois-zal közös fellépéseikre gondolni. Náluk mondjuk még ott volt közös pontnak a Thy Catafalque-anyagokon is meghatározó szerepet játszó népzenei vonal (és az Embersólyom feldolgozás), a második esti nyitózenekar azonban még meglepőbb volt: az olasz Master Boot Record a chiptune, synthwave és heavy metal háromszögéből érkezett, és maximum annyi lehetett a kapcsolódási pont, hogy mindkét zenekar egyedi módon áll hozzá a metálhoz. Meg persze az, hogy a MBR is az egyik (a 2022-es) nyári Fekete Zajon mutatkozott be a hazai közönségnek. És hogy a dolog még csavarosabb legyen, menetközben csatlakozott az estéhez a Master Boot turnés társa, a szintén olasz Arottenbit is, ami egy, a Nintendocore legelvetelmültebb vonalát követő szólóprojekt... és még csak természetes, hogy ez a fellépő is egy Zajos (ezúttal idei) fellépés után kötött ki a hajó színpadán.

Én a két, amúgy órák alatt sold out este közül az utóbbit céloztam be, már csak a kiváncsiság miatt is, hogy mi sül ki egy ilyen lineupból, és nem kellett csalódni, már a közönség reakciói miatt is megérte nekiindulni az éjszakának... melynek végül meglepően szép íve lett. A kezdésért az Arottenbit felelt, és az egész maga volt az őskáosz: maszk, tetkók, moshpit, asztal helyett szétgraffitizett szemeteskuka, és persze az összedrótozott Nintendo konzolból ömlő brutális, követhetetlenül szanaszét tördelt ütemek. És már itt nagyon elvált, hogy ki miért érkezett aznap: a Master Boot retró püttyögéseken edződött rajongói imádták ezt a magávalragadó őrületet, a TC epikus metálja miatt ottlévők egy része ellenben teljesen elhűlve állt, és nem értette, mi történik a színpadon.

A zseniális felvezetés után érkezett a Master Boot Record, a '80-as évek klasszikus gamerkultúráját vallásos áhítattal övező hármasa, ahol a színpadképtől a vetítésen át a zenéig minden a 8-bites ősjátékok körül forgott. Valamennyire azért még itt is elvált egymástól a közönség, de a nyolcvanas évek metálhangzását kiindulási pontnak használó zenével azért már a Thy Catafalque közönsége is sokkal inkább talált kapcsolódási pontokat. Ahogy az inkább az olasz konzolfanatikusok miatt érkezettek közt is bőven akadt olyan, akinek bejött az újabb anyagaiból válogató, a black metal halálhörgéstől a epikus-népdalos vonalig számtalan helyről merítő, négy énekessel és vendégzenészekkel fellépő Thy Catafalque zenéje, másoknak viszont az este elején a chiptune-tól idegenkedőkhöz hasonlóan ez volt az, ami már nem igazán feküdt.

Szöveg és fotók: Frank Olivér (infinitebeat.hu)

Arottenbit

Master Boot Record

Thy Catafalque