Törtütem, darkwave és cyberpunk – Ilyen volt Kris Baha és Kontravoid a Robotban

Techno, darkwave, füst, EBM, sztroboszkóp, breakbeat, partyhard, cyberpunk... Kb. ezek voltak a kulcsszavak két underground kulcsfigura, Kris Baha és Kontravoid közös EU-turnájának múlt heti, budapesti állomásán. Képgaléria és mini-beszámoló.

Az amúgy ausztrál, de már jó ideje Berlinben élő Kris Baha és a Los Angelesből érkezett Cameron Findlay, azaz Kontravoid európai turnéjára akár úgy is tekinthetünk, hogy egyszerre adott ízelítőt abból, hogy mi is folyik a világ jelenleg legizgalmasabb underground színtereivel rendelkező városai közül kettőben. Hogy Berlin miért olyan izgalmas, azt nem nagyon kell fejtegetni, mert amellett, hogy hosszú ideje a világ technofővárosa, globális és műfaji olvasztótégelyként és zenei katalizátorként is működik. A technot zenei kalandozásai kiindulópontjának használó Kris Baha pedig abszolút jellegzetes képviselője az ottani színtérnek, ahogy Kontravoid is a Los Angeles-inek, ahonnan az elmúlt pár évben sorra érkeznek a kiváló előadők, a Sextile-tól a legújabb favorit Tube Alloys-ig.

A Kontravoid-lemezeket azért alapvetően inkább a darkwave vonal jellemzi, élőben viszont érdekes módon annyira máshogy jött át az egész, annyira erőteljesebben szólalt meg minden, hogy szinte végig az a fajta dinamika jellemezte, az amúgy pillanatnyi leállás nélkül, egybefolyatott számokkal lenyomott koncertet, amit az albumokon max egy-egy dal (pl. Nitrous) tud hozni. Emiatt brutális sodrása volt a koncertnek, a törtütemekre építkező szerzemények pedig helyenként annyira előtérbe kerültek, hogy néha már majdnem közelebb volt az egész ahhoz az őrült breakbeat-acid-techno hibrid hangzáshoz, ahonnan a '90-es évek elején a későbbi felhigulása után big beatként ismertté vált műfaj indult. És ha az embernek valamiről az említett korszak csúcslemeze, Omar Santana azóta is megugorhatatlan mesterműve, a Tricked Out ugrik be, az azért nem rossz ajánlólevél. Végül szinte csak a zárásként letolt két sikerdal (Too Deep és Faceless) volt az, ami visszavett a dinamikából, és azt a sötét synthpop vonalat hozta élőben is, amivel általában az emberek a projektet azonosítják.

De az estét kezdő Kris Baha is hasonlóan átütő volt, igaz, nála ez azért annyira nem volt meglepő. A régebbi, inkább a techno felől induló, és néha az EBM és egyéb irányokba elkalandozó anyagai után az új, pont a turné előtt kijött cyberpunk-közeli kvázi-konceptlemeze (Ghosts In The Machine) egy sokkal eklektikusabb, breakbeat, electro industrial, synthwave, drum'n'bass, jungle, és még ki tudja, mennyi más irányból merítő vonalat hozott. Ami élőben pont annyira volt lehengerlő, amint az a felsorolt műfajok alapján sejthető, és ehhez jött még Kris Baha adrenalintúltengéses, tüskehajjal és bizarr, futurisztikus napszemcsivel felturbózott, neonszínekben pompázó kütyüket csavargató alakja.

A Fekete Zaj szervezésében összejött hibátlan duplakoncert után azon gondolkodtam, hogy kár, hogy az underground techno hazai, azért eléggé népes rajongói bázisához nemigen jutott el a koncert híre, pedig imádták volna, másrészt pedig azon, hogy milyen szép is lenne, ha a színtelen-szagtalan mainstream előadók helyett inkább ilyen produkciók tartanának ott, hogy arénákban és nyárifesztiválos nagyszínpadokon léphetnek fel. Ami persze irreális, meg nem is biztos, hogy ugyanez egy arénában is ilyen átütő lenne, mint a Robot szűkös pincehelyiségében... de azért egyszer érdekes lenne megnézni.

Képek és szöveg: Frank Olivér (infinitebeat.hu)

Kris Baha

Kontravoid