Kinyíltak a határok, így nem csoda, hogy rengeteg különböző nemzetekhez tartozó fiatal szeret egymásba. Bizonyos korlátok viszont megmaradtak, így az sem csoda, hogy ezek a szerelmek elég gyakran fájó elválással végződnek. Szövényi-Lux Balázs függetlenfilmes rendezői debütálása, Az első kettő a modern párkapcsolatok egyik jellemző rákfenéjét dolgozza fel. Ez a kritika először a Recorder magazin 103. számában jelent meg.
Internet mindenhol van, repülők mindenhova mennek, számos országba útlevél sem kell, ezek mégsem tudják megoldani a távkapcsolatok – és különösen a kontinenseken átívelő távkapcsolatok – olyan, továbbra is létező problémáit, mint a vízum lejárta, a pénzügyi nehézségek, az időeltolódás vagy a fizikai érintkezés hiánya. Amikor két eltérő kultúrában nevelkedő, más nyelvet beszélő ember egymásba szeret, akkor ezeknél a gyakorlati helyzeteknél elvontabb nehézségek is felmerülhetnek, mint az eltérő gondolkodásmód vagy a nyelvi korlátok.
A forgatókönyvíró-rendező Szövényi-Lux Balázs az interkulturális párkapcsolatok számos fent említett kihívását vizsgálja a határidő-dramaturgiára épített filmjében: az amerikai Sashának (Hannah Saxby) lejárt a vízuma, a házassági tervei Boldizsárral (Bergendi Barnabás) meghiúsultak a hiányzó engedélyek miatt, így már csak bő egy napjuk maradt arra, hogy kiélvezzék az együtt töltött időt és döntsenek a kapcsolatuk jövőjéről, mielőtt Sasha hazarepül Kaliforniába.
Az első kettő tagadhatatlan erőssége a nagyon aktuális és eddig a magyar filmművészetben kiaknázatlan témaválasztása, melyben annyi lehetőség van, hogy igazságtalan elvárásokkal szembesülhet a film, ami csak egy válságos 24 órára koncentrál a két főhős kapcsolatából. Ezt a 24 órát pedig szinte állandó civakodás jellemzi, mivel mindkét fél frusztrált a tehetetlenségtől és a helyzet igazságtalanságáról.
Szövényi-Lux jól rátapint arra, hogy milyen jellemző apró-cseprő és súlyos konfliktusok lehetnek egy jómódú, liberális amerikai művészlélek és egy cinikus magyar tanár között – az ellentétek vonzzák egymást, bár ez a pár annyira különbözik, és annyira fel tudják idegesíteni egymást, hogy felmerül a kérdés, egyáltalán miért is szerettek egymásba. Az első kettő gyenge pontja ez a mindent elsöprő, határokat átívelő szerelem, amit látnunk kellene nézőként, és át kellene éreznünk az elszakadással járó fájdalmat, de a veszekedős jelenetek olyan túlsúlyban vannak és annyival hitelesebbek, mint a szép pillanatok, hogy már szinte a szakítás tűnik a jó opciónak.
Míg a vízum hiánya miatt szétszakított szerelmesek alműfaj meghatározó filmjének számító Őrülten hiányzolban érezhető és átélhető volt a szoros kötődés, Az első kettő párosa kevésbé szerethető, a férfi fél ráadásul zavarba ejtően toxikus jegyeket is mutat. A cím az egyébként fekete-fehér film egyedüli színes jeleneteit tartalmazó keretes szerkezetre utal, ami egyfajta Ádám és Évaként képzeli el a szereplőket, és tényleg úgy a legkönnyebb elhinni, hogy ők egymásba szerettek, ha nincs más a Földön. A szereplők nem feltétlenül lopják be magukat minden néző szívébe, ám a központi dilemmával könnyű azonosulni: a bürokrácia és a kegyetlen kilométerek mellett az eltérő élethelyzetek és karriercélok is a párkapcsolat ellen dolgoznak. Az első kettő jól érzékelteti, hogy a szerelem nem győz le mindent – és ez bizony mocskosul tud fájni.
Az első kettő című film április 13-a óta fut a magyar mozikban.
Osztályzat: 6.5/10
Szerző: Rácz Viktória