„Ahol a női természetesség, lágyság, egy ősi erő lakik” – Lemezpremier! Lanou: Erdeim

Milyen a tündérmeséhez írt stoner folk, és hogyan szól a reggae, ami nem is reggae? Második nagylemezével jelentkezik a magát love folknak becéző, de eklektikus poppal, pszichedéliával, sivatagi rockkal és táncolós triphoppal is kacérkodó Lanou: az Erdeim a nővé érésről, az embert próbáló Covid-időszakról, és arról is mesél, honnan lehet reményt meríteni, miközben körülöttünk elpusztul a bolygó.

A Lanou frontembere, a Napfonatban is éneklő Tóth Eszter így vázolta a Recordernek a lemez születését: „A Covid-karantén alatt kezdtem magyar szövegeket írni, korábban is volt néhány, de úgy igazán ekkor, 2020-ban kezdtem ráérezni a saját szövegírói stílusomra. Rájöttem, hogy nagyon szeretek képekben gondolkozni, azokkal dolgozom egyébként is magamban, ha az érzéseimre gondolok, és tulajdonképpen miért ne írhatnám le őket. Így kicsit olyanok lettek a szövegek, mintha akár népdalok is lehetnének: személyesek, de teli vannak természeti szimbólumokkal, amelyek mindenkinek mást és mást jelenthetnek. Persze lehet, hogy ez idővel kimerül majd, vagy túl egyszerűnek fogom érezni, de egyrészt szeretem az egyszerűséget, másrészt most nagyon felszabadítónak és szépnek élem ezt meg.

Sokat jelentenek nekem ezek a dalok, olyan, mintha a lelkem egy-egy darabja lenne szépen megcsiszolva, kifényesítve. Lehet, hogy ez közhelyes, de tényleg eléggé belemegyek lelkileg egy-egy dalba, megkeresem, nekem pontosan mit jelent, mi az, amit átadnék rajta keresztül, hova visz engem, amikor éneklem. Sok személyes témát dolgoztam fel ezeken a dalokon keresztül, vannak benne családi dolgok, a Covid, a párkapcsolatom, a szerelem témája, a nővé érés, a vágyak, a körülöttünk lévő őrület, a saját magam erdejében való bolyongás. Kicsit olyan ez nekem, mintha a világból néha kiveszni látszana a varázslat, és ezekkel a dalokkal egy olyan helyre tudok menni, ahol a dolgok igaziak, mert szimbolikusak, valami ősi, egyértelmű rendszerben léteznek.

Nagyon szeretem azt is, amit a zenekar többi tagja hozzáadott a dalokhoz, én dalvázlatokkal érkezem általában próbára, és együtt dolgozzuk ki a végeredményt. Négy éve zenélünk együtt, és egyre egyértelműbb és könnyebb a munkafolyamat, mindenkinek megvan a saját, jól körülhatárolt feladata, helye, amivel persze kísérletezni is igyekszünk. Időről időre el tud bűvölni mindannyiuk zenei világa, hozzáállása, és a lemez hangszerelési feladatain is együtt dolgoztunk.

A hangszerelés szempontjából továbbra is dob-basszusgitár-elektromos gitár adja az alapot, de vannak a dalokban más ütőhangszerek, valamint basszusszinti is, én pedig énekelek, és felváltva játszom citerán, gitáron, ír buzukin, banjón és zongorán. Szerintem ez a lemez változatos lett, kísérletező és bátor, egyszerre pedig mély, és nagyon örülök, mert úgy érzem, az volt a célunk, hogy önazonos legyen és őszinte, ami sikerült. A lemezen többféle megközelítésben alkotnak összhangot a népdal- és saját szövegek, a pszichedelikus és folk elemek, van például tündérmeséhez írt stoner folk dal, letisztult, pop hangzás, citerás közel-keleti hangulat, és lélekmelengető, intim szerzemények is.

A lemezborítót és grafikát Gábris Anna készítette, kiadónk pedig a Tom-Tom Records.”

A Lanou február 18-án, a Magyar Zene Házában mutatja be új lemezét, ahol csatlakozik hozzájuk Lantos Zoltán, Táborszky Bence, Iszlai Renáta és Tóth Orsi, vendégük lesz továbbá Takács Noémi (Noémo). Jegyvásárlás, Facebook-esemény.

A LANOU ELSŐ LEMEZÉRŐL, A FELLEGEKRŐL ITT ÍRTUNK.

Eszter egyesével is bemutatja a dalokat:

Táncol az éj: Két barátunknak írtam a lemez indító dalát, akik egy nagyon nehéz eseményen mentek át együtt, és ez csak erősítette a szerelmüket. Azt az érzést próbáltam magamból kiírni, milyen lehet, mikor várakoznod kell, és csak belül, saját magadra tudsz hatással lenni, de a külső eseményekre nem. Milyen lehet az a szerelem, ami ennyire kitartó?

Vadrózsa: A Vadrózsát eredetileg a szólólemezemre szántam, a lánykorból felnőtt nővé érés dala volt. Ritkán mesélek el konkrét sztorikat dalszövegekben, de itt eléggé kirajzolódik a történet, az anya, aki rövid pórázon fogja a lányát, elzárja a világtól, viszont ő a végén mégis kiszabadul, és bejárja a saját útját, vadrózsa lesz. A vége pedig persze, hogy a szerelem, sőt, ez esetben házasság. :)

Kerka: Egy zalai népdalfeldolgozás. Nagyon szeretem ezt a népdalt, Szarka Anita zenésztársamtól tanultam, és először Lantos Zolival játszottuk zenekarosan a Szimplában. Imádom a lemezverzión a hegedűszólót.

Erdeim: Az Erdeim az egyik legfontosabb szerzemény a lemezről, ezért is lett ez a címadó dal. Ha jól emlékszem, egy fényes, kora tavaszi napon mentem le a Duna-partra néhány pörgősebb nap után, és nagyon megérintett az a csend és mozdulatlanság, ami fogadott. Ha a természetben töltök időt, gyakran fog el ez az érzés, mintha minden megállna, és tényleg gondolatok nélkül tudok szemlélődni. Ebben az állapotban érkezett az alapdallam, és hamar követte a szöveg is.

Érdekes, hogy a dal szövege egy sokkal sötétebb, régebbi időszakot festett le az életemből, mint amiben aktuálisan voltam, és ez elgondolkodtatott. A saját belső sötétségemmel régóta foglalkozom, hiszen próbálok vele együtt élni, beszélgetni, jól menedzselni, és megtapasztaltam, ez a belső munka milyen szépen nyitja egyre nagyobbra az életet. Ebből az érzésből, gondolatból született meg az ellentét a versszakok és a refrén szövege között: bár szinte rám tapad a sötét, látom és elfogadom, és ha nagyobbra nyitom a perspektívát, azt is láthatom, „erdeim zöldek a világ kék egén”.

Madaram szállj: A testvéremnek írtam ezt a dalt. Egy nehéz időszakot élt meg az utóbbi két évben, és az efölött érzett tehetetlenségem, iránta való szeretetem próbáltam megfogalmazni, és azt a szeretet, amelynek tudnia kell elengedni is.

Fókatündér: Az egyik kedvenc dalom a lemezről. Pár éve dolgozom Vaskor Gréta meseterapeutával, aki élőszóban mesél, én pedig zenével kísérem őt. A korábbi lemezről a Greta című dalunk is egy meséhez íródott, és rá utalunk a címével. Egyik kedvenc mesém pedig a fókaasszony legendája, amely több északi nép mesekultúrájában is megtalálható (The selkie bride). Ez a mese forgott bennem és nagyon megmozgatott az utóbbi hónapokban. Elkezdtem dalt írni hozzá, aztán zenekarilag kicsit felelevenítettem a stoner rock korszakomat vele. A fókatündér meséjét el fogom mesélni a lemezbemutató koncerten is.

Ragyog: A másik kedvenc dalom a lemezről, szerintem ez a legkísérletezőbb. Régóta akartam banjózni, és idén el is kezdtem. Amellett, hogy igyekszem fejlődni a tradicionális clawhammer technikában is, nagyon szerettem volna egy dalt, amiben ezt a hangszert elektronikus elemekkel keverhetjük. Végül a zenekari hangzás mellett döntöttünk, de a basszusgitárt lecseréltük basszusszintire, és nekem nagyon tetszik ez az eklektikus pop-folk végeredmény. A szöveg elég poszt-apokaliptikus, tavaly nyáron írtam, eléggé ki voltam égve lelkileg, és ezzel párhuzamosan kint 40 fok volt, kiszáradtak a tavak, nem volt eső, és látszott, hogy ijesztő, ami felé kollektíven haladunk. A szöveg azt az ellentétet dolgozza fel, hogy kiszáradtak a folyók, izzik a táj, mégis, van valami nagyobb rend, egy egység, aminek a részei vagyunk, amiben pontos helyünk van, apánk az égbolt, anyánk az éj.

Azt hallottam: Ezzel a dallal három éve dolgozom, és nagyon boldog vagyok, hogy most megjelenik. Az eredetije, ha lehet ilyet mondani, talán a kedvenc népdalom, egy csodálatos széki dal, amit összekapcsoltam más népdalszövegekkel és írtam hozzá egy második részt. Ez volt az első dalom, amiben „boszorkányosabb” hangzások felé kacsintgattam, és nagyon tetszik, ahogy zenekarilag kiviteleztük ezt. Takács Noémivel duóban szoktuk előadni, ebben a dalban vendégünk lesz a lemezbemutató koncerten.

Fekete folyó: 2020-ban készült és jelent meg, a covid-időszakról, a saját megéléseimről szól. Ez volt az első magyar szövegem, ami elindította a lemezanyag megírását, és a lemez legelőször elkészült dala.

Come to the Water: A Come to the water egy reggae-hatásokban bővelkedő dal, ami közben mégsem reggae. Az egyetlen angol nyelvű dalként kicsit kakukktojás, de szeretjük, úgyhogy nem akartuk lehagyni a lemezről. A dalszöveg elég életigenlő, szerintem több olvasata is van – egyrészt saját magunk buzdításáról szól, hogy igenis képesek vagyunk átlépni az elénk táruló nehézségeken, megtaláljuk az utat. Másrészt van egy mélyebb rétege, amit én úgy fogalmaztam meg, hogy a női energia így hívja a férfit: „gyere a vízhez, lásd a jeleket, gyere, menjünk, hozd a tüzet”. A víz ilyen formában mélyebb jelentést is kap, úgy képzeltem el, mint egy szimbolikus folyót, ahol asszonyok ülnek, ahol az érzéseink, a női természetesség, lágyság, egy ősi erő lakik. Sok oldalról meg lehet közelíteni a dalt, úgyhogy szívesen hagyom nyitva az értelmezését.

„MEGMUTATJA, HOGYAN MARAD ÉLŐ A NÉPZENE” – TÓTH ESZTER KEDVENC NÉPDALAI

Lanou a Facebookon.

fotók: Erőss Mariann

A Premier rovat cikkeinek megjelenését a Hangfoglaló Program keretében a Nemzeti Kulturális Alap támogatta.