„Ez a túltolt bulizás tud olyan lenni, mint a Rick és Morty” – GranCanada-interjú

„Jót tesz, hogy zenekarok igényes popzenét játszanak, amire lett is kereslet” – vallja a GranCanada, akik élőhangszeres, neosoulos, funkys, alternatív R&B-t játszanak, évről évre egyre jobban. De mennyire lehet ilyen zenével itthon érvényesülni, melyik számuk szólhatna az Atlantában, és hogy jön ide a Rick és Morty? Az immár rapper nélkül felálló, ötfős GranCanada most először mesél a február közepén megjelenő második nagylemezéről (Szemben a Nap), amit március 4-én, a Magyar Zene Házában élőben is bemutatnak.

Honnan jött az inspiráció, hogy neosoulos, de house-ra, jazzre, hiphopra is gyakran kikacsintó R&B-t játsszatok?

Bodó Bence: Alapvetően ezeket a zenei stílusokat hallgatjuk mindannyian. Mindenki kicsit más arányokat hoz, ritkán történik az meg, hogy valami teljesen kiesik valakinél. Ezekből az arányokból dolgozunk és gyúrjuk össze egy egésszé.

Külföldön jól fut ez a stílus, de itthon mennyire van rá igény? Észleltetek változást az elmúlt 5 évben ezen a téren?

Varga Zsófi: Az élő hangszerekre nagyobb igény lett, de maga a stílus inkább az elektronikus formájában fut itthon.

Bodó Bence: Szerintem van fejlődés és nyitás a közönség részéről, és jót tesz, hogy zenekarok igényes popzenét játszanak, amire lett is kereslet.

Itthonról kit bírtok, aki hasonló stílusban mozog?

Tóth Tomi: Jazzbois tuti, de don c & Co Lee, a Mörk és Solére cuccai is eléggé bejönnek nekünk.

A nevetek szándékosan rímel a Kaytranadára? Rajta kívül kik hatottak rátok az induláskor, és kik az új lemez írása idején?

Gáll Barni: Nem, de menő ez az összehasonlítás. (nevet) Ha bárki arra asszociál, akkor már örülünk. Az elején a Mac Miller-vonalat akartuk vinni, az új lemeznél nekem pl. Brasstracks sokat pörgött a fúvósok miatt.

Bodó Bence: Nálam Little Simz, M.I.A. és sok afroval kevert elektro hatott.

Varga Zsófi: Én most ráálltam a magyar zenékre, Azahriah a flow miatt, Beton.Hofi, Dzsúdló pedig a szövegek miatt tetszik. Külföldiek közül Noga Erez, Dua Lipa.

A GranCanada 2022-ben. Fotó: Szollár Zsófia.

Kezdetben nyolcan voltatok, szólt például szaxofon is a zenekarban. Hogyan alakult ki a mostani, ötfős felállás?

Gáll Barni: Nem volt szándékos a felállásváltás, egyszerűen különböző okok miatt elváltak az útjaink több emberrel is. Nyilván azzal, hogy pl. már nincs rapper a zenekarban, automatikusan elmozdultunk egy kevésbé hiphop-centrikus irányba.

Már a tavalyi I II III EP-t és az új nagylemezt is Geri Szabolcs nélkül vettétek fel. Nem hiányzik a rap a zenétekből? Hogyan adjátok elő a régi dalokat élőben?

Bodó Bence: A régi dalokat újragondoltuk, ahol a számnak jobban állt, instrumentális részt hagytunk, így lett több helye Barninak és a trombitának koncerteken, de a legtöbb dal esetében Zsófi énekel és ő került előre. Alapvetően nagyon szeretjük azokat a zenéket, amikben rap van, nagyon jó volt így dolgozni, de én személy szerint nagyon örülök, hogy ez a múlté, mert Zsófi így jobban ki tudott teljesedni, nyílni, és sokkal erősebb bástyája lett a zenekarnak színpadon és dalszerzésben is, amivel szerintem nagyon sokat léptünk előre.

Az I II III-n kimozdultatok a komfortzónátokból: 3 nap alatt 3 dalt írtatok egy vidéki elvonuláson, vendégelőadókkal dolgoztatok (BÖBE, Zsüd, sara isthatyou), nagyobb teret kaptak a zenétekben az elektronikus hangzások, az egyik dalt (Taszít) pedig egy zenei mintából építtettétek fel. Mennyit tudtatok, akartatok ebből a kísérletezős hozzáállásból átmenteni az új lemezre?

Varga Zsófi: Azt, hogy kísérleti jellegű legyen, nem akartuk átmenteni, mert egy kiforrottabb, egybehangzóbb anyagra törekedtünk. Viszont azt a hozzáállást, amit kaptunk az elvonulásból, vittük tovább. Egy nagyon őszinte anyag készült, sokkal jobban fel mertük egymás előtt vállalni a gondolatainkat, ízlésünket, hogy tényleg egy olyan lemez szülessen, ami ebben a pillanatban a legjobban leír minket. Az EP egy sokkal inkább vibe-központú anyag, aktuális hangulatokat tükröz, míg a lemez minden egyes dalán hosszú órákat agyaltunk, és egy sokkal inkább belülről jövő képet alkot így az egész. Újabban alternatív R&B-nek mondjuk a zenénket, ha épp nevén kell nevezni azt, ami kigurul belőlünk. Szeretjük a groovy, több szólamban rétegelt hangzást, amihez egy elég gyengéd érzelmes vokál, szövegvilág, illetve szólisztikus részek társulnak. Erre az érzelmes gyengédségre rásegít a női vokál hatása, de az egész zenekarban ott van ez, ha valamit „ki kell zenélni” magunkból.

Első hallásra úgy éreztem, hogy ez most egy finomabb, befelé fordulósabb lemez lett. Ti hogy érzitek?

Bodó Bence: Ez abszolút igaz erre az anyagra, szerintem mostanra lépte át a zenekar azt a korlátot, hogy teljesen eltűnt az öncenzúra, és ez az őszinteség hallatszik minden dalban. Nem mintha korábban lett volna olyan gondolat, amit nem mertünk leírni, inkább a mélység aránya változott. Sokat számít, hogy mennyire hagysz magadnak védőhálókat, és korábban, ha 90%-ig el is engedte mindenki ezeket a másik előtt, az a 10% csak ott maradt mint biztonsági tartalék. Mostanra viszont 100%-ban eltűnt a háló: zuhansz, és nagyon reméled, hogy a négy másik ember elkap a végén, különben ennyi volt. Ez szerintem egy jófajta védtelenség, ami erősen visszaköszön a dalokban is.

„Sikerült nem túlgondolni, és nálunk ez tök ritka” – mondtátok anno Az idő is késik-ről. Miért vagytok hajlamosak a túlgondolásra? Azóta változtatok ezen a téren?

Gáll Barni: Régen nehezebben hittük el, hogy ami egyszerűbb, az még nem automatikusan gagyi is. Illetve ennek a másik oldala: ha valamin sokat agyalsz, indokolatlanul sokáig gyúrod, akkor tuti, hogy jó. Ma már sokkal bátrabban tudunk letisztultabb, szimplább dolgokat is írni, de még mindig van hova fejlődni. Kellett ehhez külső behatás, de erős belső motivációnk is volt erre.

Varga Zsófi: Ebben nagyon sokat segített a produceri munka. Sok minden túl lett most is gondolva, de aztán Weil Andris, az anyag producere segített ezeket letisztítani. Pont az volt a cél, hogy képében egyszerűbb üzenet menjen át, abban sok átgondolás volt.

Tóth Tomi: Andris a magyar Rick Rubin, megmetszette az ötletfánkat.

Az Odabent ismerős című dalotokban van egy olyan sor, hogy „Hangokban, képekben egy Rick and Morty-rész épp most integet.” Milyen filmben, sorozatban tudnátok elképzelni a GranCanada zenéjét?

Gáll Barni: Az új lemezen ott a Még nem döntöttél, az bármelyik krimi/noir filmbe bemehetne.

Varga Zsófi: A Halkul a táj nekem egy nagyon erős filmzene, az Úgy szépre pedig azt szoktuk mondani, hogy nagyon jó végefőcím-zene.

Tóth Tomi: A Hazatért egy olyan földhöz hasonlító bolygókat bemutató netflixes dokumentumfilmhez, amit Morgan Freeman narrált. Az Odabent ismerős-t az Aranyélet új évadába. A Nem szól másról-t a Barátság extrákkal kettőbe.

Bodó Bence: Ha az Atlantában csak a háttérben lemenne a Nem szól másról, azt nagyon szeretném. Film pedig a Kapj el, ha tudsz, DiCaprio menekül és az Odabent ismerős szól, az jó lenne. A Rick és Morty nálam óriási kedvenc, és az idézett szövegrész a sorozat szürrealitására utal. Fogalmad sincs, mi történik, és hát az Odabent ismerős túlkapott bulizása tud olyan lenni, mintha egy Rick és Morty-részben lennél.

Sokáig két nyelven írtatok, amiről két éve azt mondtátok, „még nem döntöttük el, hogy ez jó-e vagy rossz”. Azóta sikerült? Az új lemezen már csak magyar nyelvű számok vannak.

Gáll Barni: Nem döntöttük még el, de ennél a lemeznél megkötés volt, hogy teljesen magyar legyen. Szövegileg, nyelvileg összefüggő lemezt akartunk, emiatt akartunk magyar lemezt.

Varga Zsófi: Az angol nyelvű daloknak van egy nagyon erős hangulata, érzelmi értéke, de azok közel sincsenek annyira lemeztelenítve. Magyar szövegeknél is megvan ez a hangulat, de az automatikusan őszintébben hat.

Hozzád melyik áll közelebb?

Varga Zsófi: Sokat formálódott ez bennem. Ha pár évvel ezelőtt kérdezed, akkor biztos rávágom, hogy az angol. Sokkal dallamközpontúbb, ezért énekesként nagyobb szabadságot ad, viszont már sokkal önazonosabbnak és intimebbnek érzem, ha magyarul adhatok elő, ráadásul saját sorokat. Talán a magyar dalokban nagyobb hangsúlyt kap az előadói énem, mint az énekes, ez csiszolódott sokat.

Varga Zsófi. Fotó: Golács Nóra.

Októberben felléptetek a régió egyik legfontosabb showcase fesztiválján, a Budapest Showcase Hubon, és korábban beszéltetek arról, hogy vannak külföldi terveitek. Hogy álltok velük?

Varga Zsófi: Nagyon nagy vágyunk volt ez régen, és nem mondanék le róla teljesen, de most más irányba tartunk.

Tóth Tomi: A magyar nyelvvel kicsit megjött az is, hogy a hazai piacot látod. Nem hiszem, hogy mi ebben véglegest döntést hoztunk, de azért most egyértelműbb lett a fő fókusz.

Március 4-én, a Nunki Bay Starship társaságában mutatjátok be az új lemezt a Magyar Zene Házában. Mivel készültök?

Gáll Barni: A lemez úgy fog megszólalni, ahogy a lemezen hallható. Két vokalista, egy trombitás és Weil Andris producer is csatlakozik hozzánk. Azért választottuk a Zene Házát, mert sok mindenre lehetőséget ad. Hangzásilag, vizuálisan is van terünk arra, hogy a lehető legjobb formában mutassuk be a lemezt. Ez lesz a legfontosabb koncertünk eddig, ráadásul régóta nagyon szeretjük a Nunki Bay Starship zenéjét, nagyon jó, hogy ők is ott lesznek velünk.

Jegyvásárlás. Facebook-esemény.

interjú: Soós Tamás
headerfotó: Szollár Zsófia