„Ezzel sétálni a füledben nagy királyság” – Barkóczi Noémi, Subicz Gábor és Varga Zsuzsa kedvenc 2022-es zenéi

2023.01.24. 12:41, soostamas

Őrült száguldás a motoron az autópályán, buli, aztán sírás a klubban. Nagy Emma vezeti a legmenőbb jazz-zenekart ma itthon, a Jónás Verából áradó őserő megunhatatlan, HOLI pedig mindig valami olyat hoz, amit itthon más nem. Kendrick Lamar mindig adott muníciót a Margitszigeten. Ezt a lemezt hallgattam az állásinterjúmra menet, hogy előhívjam magamból a Wight-szigeteki badasst.

Miután listába szedtük a legjobb külföldi és magyar lemezeket, filmeket és sorozatokat, idén is megkértünk zenészeket, hogy gyűjtsék össze a kedvenc dalaikat, albumaikat az évből. Ezúttal az utóbbi évek egyik legjobb hazai lemezével (Dolgom volt) turnézó, de már a következő albumán dolgozó Barkóczi Noémi, az orrszág legmenőbb jazz-funk-pop zenekarát (Subtones) vezető Subicz Gábor, valamint a nemrég dalszerzőként is bizonyító és egyre izgalmasabb kislemezekkel jelentkező Varga Zsuzsa kedvenceiről olvashattok.

Fotó: Hinek-Bodnár Tímea.

VARGA ZSUZSA

Kedric Lamar: The Heart Part 5 a Mr. Morale & the Big Steppers lemezről. Marvin Gaye az egyik legnagyobb arc, az ő zenei mintájára épült a szám, gyönyörű klasszik soul, egyben zseniális duma és hozzá a klip is nagyon megnézős. Az albumon van pár meglepetés, a Margitszigeten futás közben mindig adott nyáron muníciót, ha már azt hittem, nem bírom tovább. Kritika.

FKA twigs: Pamplemousse. A Caprisongs lemezt hallgatva mintha egy naplóba kapnék bekukkantást, vidéki lány, vagy nagyvárosi díva, hétköznapok, őrült száguldás a motoron az autópályán, buli, aztán sírás a klubban. Nekem ez a kis őrült szám tetszik legjobban, minimál, mégis pörget, minden benne van, bárcsak ilyeneket tudnék csinálni. Kritika.

Charlotte Adigéry & Bolis Pupul: Topical Dancer lemezét már nagyon vártam, arról is a Blenda, amire bármikor topical táncossá válnék. Vagy elbeszélgetnék a szövegekről egy „migránsfób”-bal. Vagy nem.

Pond: America’s Cup. Igen, ez 2021-es, de kábé ezt a számot hallgattam tavaly a legtöbbet, és szerencsére nem csalok, mert a BBC-n játszott live idén került EP-re. Köszönöm ezt a hihetetlen kúl basszust és lassú kettőnégyet és hozzá a csak félig angol unokaöcsémnek köszönhetően kibogozott költői szöveget.

M.I.A.: Freedom Is A State of Mind, ez a legfontosabb üzenet idén nekem, könnyű megérteni, de életreszóló tanulás betartani. Mantra, hozzá minimál, feszes ritmusok, kirobbanó erő. A róla szóló doku (Matangi/Maya/M.I.A.) nem idei, de bármikor megnézve elképesztően inspiráló. Egy hatalmas tűz körül ugrálva képzelem magam, ahogy hallgatom a MATA lazaságát és a miásságát.

Louis Cole: Quality Over Opinion. I’m Tight, és tényleg olyan fessen fest a lovon a lemezborítón, hogy Beyoncé is megirigyelhetné. Csávó zseni, szemtelen, elképesztően humoros, egyszerű és mindig meglep. Szerelmes vagyok.

Hú, nem tudom abbahagyni, random előadók, számok: Gorillaz: New Gold Tame Impalával, GLORIA, aki a Zene Házában pont szülinapomkor mutatta be LVS / WRD lemezét, Beton.Hofi, szövegíró tanár úr, Co Lee: Iceberg, miért nem ez nyerte a Klipszemlét?, King Gizzard: az elszállós Kepler-22b, Aitch: 1989, az örökzöld Fools Gold alappal, Flanger Kids, mindig. Az afro Ibibio Sound Machine: Electricity, és a latin párja, a Motomami Rosaliatól, Hot Chip: Down.

VARGA ZSUZSA 2021-ES KEDVENCEIHEZ KATT IDE.

SUBICZ GÁBOR

Naszóval. Nem feltétlenül ezek a lemezek voltak rám tavaly a legnagyobb hatással, de a ’22-ben megjelent dolgok közül ezeket hallgattam legtöbbet.

Jónás Vera Experiment - Hold

Nagyon vártam Veráék új lemezét, sok dalkezdeményt hallottam is már korábban, úgyhogy minden szempontból vártam már az új JVH-anyagot. A Verából áradó őserő számomra megunhatatlan, magyar szövegek hibátlanok, a számok is nagyon dögösek, és a belső apokalipszis sem marad el.

Theo Croker - Love Quantum

Theo Crokertől sem feltétlenül ezt a lemezt hallgattam legtöbbször, de ez a tavalyi, és azért ez is elég sokat ment. Szívemhez nagyon közel álló sound és zenei felfogás, ami az ő cuccaiból árad.

JÜ - Live Session at Budapest Music Center

A JÜ számomra képviseli mindazt, amit a szabad zenélésben szeretek. Feszes, fogott, mégis korlátlan. Pofátlan, de közben nagyon szép.

LAIHO - We Are What We Hide

Nagyon jó lemez egy nagyon jó zenekartól, nincs semmi túlmondva, túlgondolva, sőt. Irigylésre méltóan félénk zene. Interjú. Kritika. Premier.

Nagy Emma Quintet - Synced

Szerintem Nagy Emma vezeti a legmenőbb jazz-zenekart ma itthon. Csak a lényegre koncentrálnak, és könyörtelenül belövik a labdát a ficakba. Bravó!!! Interjú.

Labrinth - Euphoria SE02

Ha megkérdezné bárki, kivel dolgoznék a legszívesebben együtt jelenleg, gondolkodás nélkül rávágnám, hogy Labrinth. De nem kérdezi meg senki. :D

Yebba - Live At Electric Lady

Yebbára Jónás Vera hívta fel a figyelmemet, és nem hiába. Végtelenül izgalmas, és mégis természetesnek ható zene ez. Hullaprecízen ki van dolgozva minden részlet, mégis úgy tűnik, mintha most ébredtek volna fel valami csipkerózsika-álomból az arcok.

Gyárfás Attila - Minimal Distance

Gyárfás Attila megunhatatlan játékát sokszor hallgattam már, nézőtérről és színpadról is, de ez a lemez még így is meglepett. Hibátlanul működik egyben végigülve, menet közben, részletekben, csendben, zajban, bárhogy. Csodálatos zene!

Fotó: Wilhelm Laura.

BARKÓCZI NOÉMI

Wet Leg: Chaise Longue

Annyi remek sor van ebben a dalban ("Is your mother worried? /Would you like us to assign someone to worry your mother?"), de az egész album zseniális. Például a Wet Dream című számban ez: "You said, "Baby, do you want to come home with me? /I've got Buffalo '66 on DVD". Emlékszem, ezt a lemezt hallgattam az állásinterjúmra menet, hogy előhívjam magamból a Wight-szigeteki badasst. Portré.

Paramore: This Is Why

Sosem voltam nagy Paramore-os, de ez a dal nagyon betalált, ment loopon pár napig az tuti. Imádom a gitártémát és a refrént, remélem lesz valahol buli, ahol lehet rá ugrálni.

Nilüfer Yanya: the dealer

Nilüfert láttam a Zene Házában, ő valószínűleg sokkal kevésbé élvezte a koncertet, mint én. Ettől függetlenül nekem nagy élmény volt, jó volt látni, hogy egy ilyen kaliberű zenész is lehet ennyire minimalista. Interjú.

Big Thief: Change

A Spoti szerint ezt a dalt hallgattam tavaly a legtöbbet. Hát, mit mondjak. Csodálatos szöveg, bár tudnék gyakrabban úgy állni az élethez, mint ami ebben a dalban van. Talán a legfontosabb gondolat terápiás folyamatokhoz, nehézségekhez (“Would you walk forever in the light /To never learn the secret of the quiet night?”). Adrianne Lenker <3

Maggie Rogers: That’s Where I Am

Ez lehet, hogy guilty pleasure kategória, de ez is loopon ment pár napig. Olyan, mint egy remix a kedvenc 90’s dalaimból. Annyira EPIKUS az egész. Ezzel sétálni a füledben elég nagy királyság.

Holnaplányok: Rekviem egy szoftboiért

‘Mert én egy szomorúú szomorúú srác vagyok’. Zseniális a szöveg, ha csak egy ember is ráébred a dal kapcsán, hogy mivel áll szemben és lelép, már megérte.

Hiúz: Félig szabad (album)

Én nem tudom az Olivér hogy csinálja, hogy mindig valami olyat hoz, amit itthon más nem. Sajnos még nem voltam Hiúzon, de nagyon várom, hogy kedves dolgokat üvöltözhessek a közönségből. Kritika. Interjú.

Rachael Dadd: Moon Sails

Már csak azért a szintisoundért is kedvenc, de Rachaelt már régóta nagyon szeretem, van egy egyedi dallamvilága, ami a kelta zenéből építkezik, de csak nagyon visszafogottan.

Vera Jonas Experiment: Kesergés

Az elején a töredezett szöveg igazi ASMR (a barátommal néha mondogatjuk egymásnak hogy ‘rra - gáás’). Ezek a sorok gyönyörűek: "S meg kell a búzának érni /Ha minden nap meleg éri /S meg kell szívemnek hasadni /Ha minden nap bánat éri". Emlékszem, akkoriban tört ki a háború, amikor ezt a dalt hallgattam, és azon gondolkodtam, nem csoda, hogy ennyire szarul vagyunk, amikor folyamatosan ilyen aggasztó dolgok történnek a világban. Néha elfelejtjük, hogy nem biztos, hogy reális elvárni magunktól, hogy jól legyünk.

Andrew Birds: Underlands

Andrew Bird örök. Legalábbis remélem.

Rozi Plain: Agreeing For Two

Rozit Bécsben láttam egy This is the Kit-koncerten, ahol a mosdóban majdnem megkérdeztem tőle, hogy van-e valami magyar vonatkozása a Rozi név miatt, de nem kérdeztem… szóval ez majdnem egy érdekes történet lett, szívesen. Mindenesetre Rozi zenéje nagy inspi nekem arra, hogy elég kevés sáv is egy jó dalhoz.

Alvvays: Blue Rev (album)

Erre a lemezre Bognár Marci, a basszerosunk hívta fel a figyelmemet (korábban csak az Archie, Marry Me gigaslágert ismertem). Ha őket hallgatom, úgy érzem magam, mint egy 90-es indie film főszereplője, mondjuk Shannyn Sossamon.

Kokoroko: Could We Be More (album)

A Kokoroko-t egy YouTube-algoritmusnak köszönhetem (az Abusey Junction biztos, hogy '18-ban az egyik legtöbbet pörgött dal volt nálam), de ez az egész album csodás. Pont annyira mutatják meg, hogy mennyire jó zenészek, ami még nekem is élvezetes.

The Beths: Expert In a Dying Field

Az én szakmám is haldoklik - vagy legalábbis nemsokára fog (és még expert sem vagyok benne).

Julia Jacklin: Ignore Tenderness

Régóta szeretnék dalt írni azokról a káros üzenetekről, amiket a szexualitással kapcsolatban belénk plántáltak születésünktől fogva. Hát Julia megírta ezt a dalt valószínűleg sokkal jobban, mint ahogy én tudnám. Felfoghatatlan, hogy lehet ilyen egyszerű és finom sorokkal ennyire komplex és súlyos témát körüljárni. Legszívesebben bemásolnám ide az egész szöveget.

I've been pulled in every direction
Such a good student
Of all that conflicting advice
Go put ice in your mouth
Let them slap you about
Go on, choke yourself out
But leave no room for doubt that you are brave